Amikor sem a polgármesternek, sem valamelyik helyettesének nincs ideje részt venni a Csepel életét, biztonságát, anyagi javainak rongálódását, esetleg pusztulását okozó beruházásról általuk összehívott lakossági közmeghallgatáson, akkor mindhárman, (Németh Szilárddal kiegészítve négyen) megjelentek a nagyszalontai Bocskai díj átadási ünnepségen! Azért volt nekik ez utóbbi fontosabb, mert Nagyszalontán nem kényes kérdéseket, bírálatokat, megoldásra váró feladatokat, hanem (életmű?) díjat kapott a harmincas éveiben járó, alig több mint egy éve regnáló csepeli polgármester. A két eseménynek mégis köze volt egymáshoz. Nagyszalontán mondta ki Borbély, amit korábban is sejtettünk: ő valójában most is odatartozik!
„ Nagyszalontára jövök olyan érzésem van, mintha hazajönnék a családomhoz, és ezt vegye mindenki szó szerint. Azt gondolom, hogy az ember életét, létét, mi más határozhatja meg legjobban, mint az, hogy
családjáért dolgozik, a családért tesz a mindennapokban. Éppen ezért amikor én bármilyen olyan dolgot teszek a magánéletemben, vagy a munkám során, ami Nagyszalonta közösségének bármilyen jót tesz, jót hoz, akkor boldogan mondhatom, hogy gyakorlatilag a családomért dolgozom, tehát a munkámnak igenis van értelme.”
Munkáját, erejét minden, beosztásban a határ túlsó oldalának szolgálatába állítja.
Ezzel a lelkiséggel képviseli Borbély Lénárd a csepelieket, és Budapest fővárosát. Így már érthető a hozzáállása a csepelieket fenyegető esetleges vegyi katasztrófához, vagy a budapestieket fenyegető oktatási, egészségügyi, közlekedési, finanszírozási válsághoz.
Borbély Lénárdnak, talán kint kellett volna polgármesternek (bírónak) jelentkeznie.
De az a húszmillió amit ő, és 15 millió amit Németh odaküldött a csepeli közpénzéből, túl sok nekünk arra, hogy ők egy júdás medált kapjanak!
Forrás: Facebook
