A pedagógus tüntetés mögött a bukott baloldal áll – állítja a kormány. Szegény bukott baloldal, amely jobbik híján csak demokratikus ellenzék, egy titulus alá gyömöszölt különböző árnyalatú szabad gondolkozó, így felértékelve! Még a végén maguk is elhiszik.

De tegyük fel, tényleg a bukott baloldal állna, a szintén szabadon gondolkodna pedagógusok mögött. Akkor mi van? Miért, hol kéne állnia? A Fidesz mögött? Ott a bukott jobb oldal áll (MDF, Kisgazdapárt, MIÉP, KDMP). Vagy csak úgy álldogáljon egy helyben, magában, légüres térben, fütyülve a szavazóktól kapott felhatalmazásáról?

Nem az a feladata, hogy képviselje hazája egyharmadának érdekeit, nem beszélve a még mindig többség érdekeit is - ha akarják, ha nem – mint nemzetben gondolkodó törvényes ellenzék?

Vagy akkor a hatalom szemszögéből mit jelent az, hogy ellenzék? Nektek, kuss? Csiba, ne? Örülj, hogy élsz, a mi jó voltunkból? A ti eskütök nem számít, csak amit mi mondunk egyszer így, egyszer úgy? Házelnökünk nem is érti, hogy

mit kerestek egyáltalán a parlamentben? Nyolc év után (amiért népünk megbüntetett titeket) hat éve csak kérdezgettek, kételkedtek, vizsgálódtok. Nektek a mi szavunk, kőbe vésett alaptörvényünk, familiáris összetartozásunk sem szent?

De vegyünk ki a tömegből bárkit, egy átlagos elégedetlenkedőt. Biztos, hogy van valamilyen világnézete, hisz az ősembernek is volt valamilyen képzete az őt körülvevő rejtélye világról és jelenségeiről (villámlás, mennydörgés, nappal és éjszaka, stb.) Lehet materialista vagy idealista, de lehet baloldali vagy jobboldali, konzervatív vagy radikális. Ugyanakkor lehet pedagógus, szülő vagy diák. Előfordulhat, hogy rosszabbul fizetett nő, vagy leszázalékolt családfenntartó. Lehet kétkezi munkanélküli, vagy pályaelhagyó értelmiségi. Befuccsolt vállalkozó, becsapott nyugdíjas, vagy végtelen hiteltörlesztő, védtelen védőnő. Katasztrofális területre terelt tűzoltó, kéményseprő. Szakmunkásból közmunkás, köztisztviselőből létszámfelesleges. Földönfutóvá tett földbérlő, anyagilag vakvágányon lévő vasutas. Fölsorolni is lehetetlen a sok okot, amiért a károsultak, hátrányos helyzetűek száma növekedett, de ebben a legkevesebbek azok, akik baloldalinak érzik, netán vallják magukat. (Lásd a közvélemény kutatások eredményét).

Jelenlegi vezetőink legalább önmagukat ne csapják be, hogy kikkel kerültek szembe. Vegyék észre, hogy a józanésszel, a tisztességgel, az elkeseredéssel, a szabad önrendelkezéssel, a megélhetéssel.

Jó, ha tudják, hogy a pedagógusok mögött még a szellem most mellőzött óriásai is állnak. Gárdonyi a lámpásával, Eötvös József a falu jegyzőjével, Jókai és mégis mozgó földjével, Táncsics Mihály tankönyveivel, Móra Ferenc Hannibál tanárurával, a mindhalálig jó Móricz Zsigmond, Kosztolányi aranysárkányával, Karinthy tanár úr kérem-ével, Molnár Ferenc a Pál-utcai fiúkkal,  Csokonai az eltiltott tanító, az apostol Petőfi, az ifjú szívekben élő Ady, a népét tani-tani akaró József Attila, Szabó Magda a jótevő Abigéllel, Mikszáth, Németh László, Ottlik Géza egész írói mentalitásával és még folytathatnám.

Folytatom is, és még néhányan, akik olvassák őket, és vállalják nevüket.

Kalocsai Imre