A CEU megszüntetése érinti az amerikai tulajdonú Szabad Európa Rádió kutatóintézetének Budapesten őrzött archívumát is, ami újabb feszültséget okozhat a két ország viszonyában.
Nemcsak egy sikeres egyetem, hanem a hidegháború és az emberijog-sértések páratlan dokumentumait őrző, a magyar tudományos és társadalmi életbe mélyen beágyazott kutatóintézet, a Vera & Donald Blinken OSA Archívum is elveszhet a CEU kiebrudalásával. Az intézmény ugyanis
az egyetem részeként működik. A CEU tulajdona az OSA pesti, Arany János utcai épülete, az egykori Goldberger-ház; ott található a nyilvános levéltáruk, a könyvtáruk, az üveggel fedett tágas belső udvarban rendezik a mindig ingyenes kiállításaikat. A CEU állja a fenntartási költségeket, köztük a 25 dolgozó fizetését is. „Az intézmény az egyetem kutatási, oktatási egységeként működik: számos munkatársunk tanít a CEU-n, illetve kutatóként, önkéntesként vagy egy-egy projekt erejéig sok CEU-s diák fordul meg náluk” – mondja Szilágyi Csaba, a levéltár megbízott vezetője. De rögtön hozzá is teszi, hogy 1995-ös alapításukat mégsem az egyetemnek köszönhetik, hanem a Nemzetközi Műsorszolgálati Tanácson keresztül az amerikai kongresszus által fenntartott Szabad Európa Rádióval (SZER) kötött szerződésnek. A megállapodás értelmében az OSA a rendszerváltás után Münchenből Prágába költöző, megváltozott feladatú rádió mögött álló kutatóintézet teljes anyagát 50 évig megőrzi és kutathatóvá teszi.
A 2,5 folyó-kilométernyi dokumentum tehát ma is az Egyesült Államok tulajdona. A Stanford Egyetemen működő Hoover Intézet 1993-ban átvette a SZER adásait tartalmazó felvételeket, de a Közép- és Kelet-Európáról szóló, több mint negyven nyelven gyűjtött, hatalmas anyag senkinek sem kellett. Ekkor ajánlotta fel Soros György, hogy gondoskodik az archívumról. Logikus döntés volt, hogy a térségben működő, a SZER egykori célországaiból sok diákot fogadó CEU keretében teszi ezt. 2015 novembere óta az OSA-t egyébként Donald és Vera Blinken, az Egyesült Államok 1994–1997 közötti budapesti nagykövete és felesége támogatja. Szilágyi szerint tervezik a kiállításaikat, folytatják az oktatást és a tudományos projektjeiket – egyelőre nem foglalkoznak azzal, hogy mi történne az archívummal, ha az egyetemnek távoznia kellene Budapestről. „Az iratanyagunk zöme a magyar közelmúlt történetével kapcsolatos, itt vagyunk otthon, itt van feladatunk” – nyomatékosítja a levéltárvezető.
Az 1949-ben magalakult SZER feladata volt, hogy megismertesse a szovjet befolyás alá került kelet-közép-európai lakossággal a polgári demokrácia értékeit. A számos nyelven sugárzó rádió munkatársait a vasfüggöny elvágta a célország történéseitől, ezért jött létre egy több száz főt foglalkoztató kutatóintézet. Magyarországról például mintegy harminc lapot járattak, szó szerinti leirat készült a Kossuth és a Petőfi rádió műsoraiból. Az újságkivágásokból, hírekből különféle kulcsszavak alapján kereshető monumentális kartotékrendszert építettek ki. A klimatizált raktárban Szilágyi épp a Kádár Jánosról szóló több száz jegyzetet emeli ki, amelynek alapján pontosan lehetett követni a pártvezető utazásait, beszédeit, találkozóit. A kutatóteremben kiállított fotók mutatják be, hogyan készült a kommunizmus legnagyobb, ma Budapesten lapozható enciklopédiája Münchenben. Nem szokványos rádiós háttércsapatról volt szó, hiszen a SZER-t 1973-ig a CIA titokban pénzzel és módszertannal támogatta.
Az OSA nem elégedett meg azzal, hogy az elmúlt 20 évben feldolgozza a SZER dokumentumait, hanem jócskán gyarapította is azokat, jellemzően magyar vonatkozású és nemzetközi emberi jogi anyaggal. Jelentős az 1956-os gyűjteményük, amelynek legfontosabb elemei több száz, csak ott megtalálható fotó, az ENSZ magyarkérdést vizsgáló bizottságának iratai, a Columbia Egyetem mintegy 600 magyar emigránssal készített interjúja, illetve a Belügyminisztérium által összeállított 1956-os film. Ez utóbbit egy dunakeszi rendőrkutya-kiképző telepen, több száz belügyes oktatófilm társaságában találták meg. Van köztük olyan, amelyik a lakások szakszerű bepoloskázását, a célszemélyek hatékony megfigyelését vagy a szocialista James Bond-kütyük használatát mutatja be. Az OSA-ba került például, Demszky Gábor adományaként, a magyar szamizdat egyik legnagyobb kollekciója is. Nemcsak a Demokrata és a Beszélő teljes évfolyamai lelhetőek fel, hanem az előállításukhoz szükséges eszközök is. A gyűjtemény másik eleme az emberi jogi anyag. Külön érték a 2004 óta több mint 80 ezer látogatót vonzó Verzió emberi jogi dokumentumfilm-fesztivál hétszáz archivált alkotása is.
Az archívum célja, hogy minél több emberhez, minél változatosabb formában elvigye az általa őrzött tudást, ezért megalakulásuk óta folyamatosan kiállításokat és nyilvános akciókat szerveznek. Ötven évvel Nagy Imre kivégzése után, 2008-ban, először ott hangzott el a per teljes hangfelvétele, több napon át. Amikor 2014-ben az állami milliárdokkal kistafírozott holokauszt-emlékév épp összeomlott, az OSA saját forrásaiból – magyarországi állami pénzeket egyébként soha nem igényelt – felkutatta és megjelölte az egykori csillagos házakat: az eredeti 1944-ből ma is álló 1600-at, ahová még a gettósítás előtt beköltöztették a budapesti zsidó lakosságot. A projekt lényege nem csupán az 1944. június 21-én hatályba lépett rendelet megjelenése után 70 évvel megrendezett megemlékezés volt, hanem az is, hogy a lakókat szembesítsék vele, hogy mai békés otthonuk egykor a történelem szégyenfoltja volt.
Az ötletet a 2011-ben, szintén az OSA által indított Budapest100 program adta. Először csak saját otthonuk, a Goldberger-ház évszázados születésnapját akarták emlékezetessé tenni úgy, hogy felkutatták a városban az épülettel egyidős házakat. Az OSA kiállításai szinte mindig fontos történeti, társadalmi kérdéseket feszegettek, ilyen volt a Kádár János születésnek 100. évfordulójára rendezett vagy a 2000-es millennium ünnepségeit értékelő tárlat. A Nemzeti Színház építésének botránya idején a nemzetközi színházépítési trendekről készítettek tárlatot, de az 1936-os berlini (és barcelonai munkás-) olimpiát vagy a szocialista képzőművészetet, a srebrenicai népirtás feltárását egyaránt megmutatták.
Forrás: Hamvai Péter (HVG.HU)
