Nem azért szégyen, hogy Románia befog és Szlovákia leköröz, mert nem vagyunk erős és büszke ország a mindennapokban, hanem azért, mert egy tisztességesen melózó ember nem tud elmenni nyáron a gyerekeivel nyaralni, ha ki akarja fizetni a beiskolázást. Ez pedig nem erős és büszke országok védjegye, hanem a legszerencsétlenebbeké.

„Miközben több ezer plakát hirdeti országszerte, hogy Magyarország erős és büszke európai ország, az Eurostat friss jelentése másról árulkodik. Míg 1996-ban az egy főre jutó GDP tekintetében még a harmadikok, 2010-ben pedig negyedikek voltunk, most csupán nyolcadikok, az egyéni fogyasztást vizsgálva pedig a ‘96-os harmadik, a 2010-es ötödik hely után most holtversenyben a románokkal a 8. helyen állunk a keleti régió 11 tagországa közül. Csak a horvátok és a bolgárok vannak mögöttünk.

2016-ban a társadalom erre figyelő részét az sokkolhatta, hogy a

szlovák nettó átlagbér megelőzte a magyart. Ez a helyzet ma már odáig fajult, hogy Győrből nem csupán Ausztriába, hanem Pozsonyba is átjárnak melózni a szakképzett munkások, mert 20-40 ezer forintnak megfelelő euróval is többet vihet haza egy ott dolgozó magyar, mint itthon. Ennek oka nem csupán a kormánynak a béreket a versenyképesség miatt mesterségesen alacsonyan tartó politikája, hanem  a szlováknál nagyobb adók mértéke, amelyek a munkát terhelik. Ha lenne kormányzati szándék, ezen lehetne változtatni. (...)

Nem azért szégyen, hogy Románia befog és Szlovákia leköröz, mert nem vagyunk erős és büszke ország a mindennapokban, hanem azért, mert egy tisztességesen melózó ember nem tud elmenni nyáron a gyerekeivel nyaralni, ha ki akarja fizetni a beiskolázást. Ez pedig nem erős és büszke országok védjegye, hanem a legszerencsétlenebbeké. Ne kelljen addig várni, ameddig a rangsorban Bulgária is elhagy minket, és utolsók leszünk a régióban.”

Forrás: Jámbor András

Kettős mérce és Mandiner