Magyarország nem nagyon tud mit kezdeni az olyan világméretű kezdeményezésekkel, mint a Tisztes munka világnapja. A hazai szakszervezetek szeretnék elérni, hogy az itteni dolgozók ne rettegjenek az elbocsájtástól, lefokozástól, megalázástól, ha felemelik a hangjukat a becsülettel elvégzett munkáért járó magasabb bérekért, de valljuk be őszintén, a kormány kacarászik a próbálkozásaikon.

Ha a voksszerzés, meg a jogaik folyamatos megnyirbálása ellen tiltakozók elhallgattatása érdekében magas minimálbéremelést ígér, akkor azt fogadják el a munkaadók és munkavállalók - utóbbiak biztos nem lesznek bolondok nem aláírni a reméltnél magasabb minimálbért. A megszokott módon már „kiszivárgott”, hogy jövőre bruttó 150 ezer forintot akar adni a kormány legalacsonyabb bérként, a szakképzettek garantált bérminimuma pedig átlépné a bűvös 200 ezres határt. Ezek megint olyan szépen hangzó összegek, hogy mellettük meg sem lehet hallani, ha az újabb emelést kigazdálkodni képtelen kisvállalkozók hat vagy négyórás egyezségre akarják cserélni alkalmazottaik szerződését, vagy ha még többen kapják feketén a munkájuk ellenértékét, miközben az állam is saját közszolgáinak tömeges elzavarásán mesterkedik, a maradókat meg nem fizeti meg.

Ha itthon képes is elnyomni a kritika hangjait az Orbán-kabinet, a nemzetközi szervezeteket nem befolyásolhatja. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) idén meghirdetett akciója például épp a jogi furfangok ellen indított harcot, szlogenje: „Változtassuk meg a szabályokat”. A világszervezet évente kiadja értékelését a munkajog alakulásáról. Magyarország legutóbb 2015-ben szerepelt a jelentésben: azon országok között említettek bennünket, Kamerunnal, Spanyolországgal és Dél-Afrikával egy sorban, ahol egyre rosszabb a munkavállalók jogi védelme.

Szóval nem csak a Fidesz által kiátkozott holland hölgy vette észre a demokratikus jogaink leépülését. Tényleg ideje lenne lépni nekünk is, a szakszervezeteknek, meg mindenkinek, aki normálisan akar élni ebben az országban.