Az a szörnyű nagy baj, hogy ebben az Európai Unióban – most még – huszonnyolcan vannak. Ráadásul mindig egyeztetni kell, meg konszenzust keresni, ahelyett hogy elhinnék, csak Budapesten látják helyesen a teendőket. Vagy Londonban. De semmiképpen sem Berlinben, vagy Párizsban.

Az Európai Uniónak kétségkívül rengeteg előnye van. Politikai is, gazdasági is. Ezeket vétek lenne elveszni hagyni. Ezzel küzd most Nagy-Britannia. Jó, rendben, kilépnek, mert a nép megszavazta, de az már nem megy, hogy emiatt rosszul is járjanak. Tehát még küzdenek. A legjobb lenne úgy távozni, hogy azért maradjanak. Kint is vagyunk, bent is vagyunk. Ez a megoldás azonban már nem felel meg a többiek többségének. Pedig milyen egyszerű lenne, levetni az uniós koloncokat és megtartani mindazt, ami továbbra is fontos nekik.

Ez valószínűleg tetszene Budapesten is. Ahol már régóta ismételgetik, hogy

az uniónak reformokra van szüksége. Mindjárt meg is mondják hozzá a receptet, az egyetlen üdvözítőt és figyelmeztetnek, ha másképp fognak hozzá, annak nem lesz jó vége. Mert az erős és versenyképes Európa, a biztonság erősítése, vagy a keresztény kultúra megőrzése kizárólag úgy lehetséges, ahogy azt Orbán Viktor elképzeli. Bizonyítandó, hogy nincs különbség kis és nagy országok között. Különben is, 2030-ra Magyarország az Európai Unió öt legversenyképesebb országa közé kerül. Példát vehetnek róla a britek is, akik persze addigra már sehol sem lesznek, hacsak nem képesek még 12 évig elhúzni a Brexitet.

Kétségtelen, a németek és a franciák még keresztbe tehetnek, ám az nem vitás, hogy a magyaroknak van igazuk. És jövőre, az európai parlamenti választás ezt majd igazolja is. Vagy ha nem, akkor nyilván le kell váltani az európai szavazókat.

Csak annyi biztos, hogy mi győzünk. És egy kicsit a britek is.

Sebes György (Népszava)