Baksis, borravaló, hálapénz, alkotmányos költség… Ki-ki ízlése és a helyzet függvényében válassza ki azt a nevét a korrupciónak, amit a leghelyénvalóbbnak gondol. Mert amióta a történelmi emlékezetünk engedi, mindig velünk volt a megvesztegetésnek egyik vagy másik formája.

Meg tudom érteni a pincért, a fodrászt, akinek az alapfizetése évtizedek óta, afféle túlélő szocialista hagyományként olyan alacsony, hogy ha a kuncsaftok nem bélelnék ki a blokkot (már ha kapnak), hideg vízre sem futná nekik. Valami ilyesmi motiválja a betegeket is, amikor a borítékot

a köpenyzsebbe csúsztatva fejezik ki a hálájukat gyógyítójuknak. Szinte köztudomású, hogy az orvosok e nélkül a mellékes jövedelem nélkül aligha tudnának szakkönyveket venni, konferenciákra utazni, értelmiségi életet élni.

A jól kereső politikusok esete természetesen más, még ha a kormánypártiak úgy gondolják is, ha kijárnak valamit a pórnépnek, azok nyugodtan kifejezhetik némi dugipénzzel a hálájukat. Meglátásuk szerint megdolgoznak a gazdagságukért az újsütetű hazai burzsoázia képviselői is, hiszen ébernek kell lenniük. Tudni kell rástartolni minden közbeszerzésre, lehajolni minden milliárdocskáért, és persze visszaadni abból a felső kapcsolatnak 10-40 százalékot - kinek tao, kinek alkotmányos költség, alapítványi támogatás, a családtagoknak jól fizető állás, vagy zsíros hirdetés formájában. Ez rendjén van, gondolják, egy csónakban eveznek, szó sincs korrupcióról.

Hadd idézzem nagytiszteletű Balog lelkész immár örökbecsű kifejezését: túltoljuk ezt a biciklit is. A minap olvastam, hogy tudományos igényű kutatás készült a nők és a korrupció kapcsolatáról. Elfogadom, lehet, hogy ahol több nő van a társadalom felső vezetésében, ott talán kevésbé fertőzöttek ezzel, de nem gondolom, hogy lényeges különbség volna e téren a nemek között. Mintha csak a férfi nőgyógyászok várnák el a borítékot és a szülést levezető orvosnő nem? A férfi urológusok kifejezetten elvárnák, de ha egy hölgy vizsgálja az ember prosztatáját, akkor szóba sem jöhet a boríték? Ha nem adnak paraszolvenciát, akkor csak a nőket szívatják a kórházi körülmények, a férfi betegeket soha?

Vagy a politika magas szintjén nem egyenlően korruptak a nemek? A legfőbb ügyész felesége alighanem a férjére tekintettel kap jól fizető banki állást, de egy másik magas rangú bankvezető hitvese biztosan nem a férjére tekintettel lett államtitkár. A jelek szerint pont fordítva történt. Olyan korrupció ez is, mint amilyen a nagykönyvekben meg van írva.

A hazai kutatásnak nyilvánvalóan vannak külföldi előzményei, becsületükre legyen mondva, erre hivatkoznak is a szerzők. Másutt úgy tették fel a kérdést: vajon a nők jobbak-e valamilyen lelki vagy biológiai tényező miatt e téren, mint a férfiak? Vagy az igazságos, netán a romlott társadalom determinálja, hogy egy-egy országban jobban, vagy kevésbé tud érvényesülni a korrupció?

Én azt gondolom, ez utóbbi állhat közelebb a valósághoz. A korrupció „nemtelen”. A pudvás társadalom a táptalaja.

Somfai Péter (Népszava)