A kormányfőnek és minisztereinek a szeme és a füle nincs eltakarva. Látniuk kell(ene), amit az orvosok és az ápolók látnak, meghallani, amit jeleznek, de ők inkább a sajtót és az ellenzéket szapulják...

A miniszterelnök korán kelt múlt pénteken, hogy újra kezdje a Facebookon gondosan dokumentált kórházjárását. Orbán Viktor a Korányiban kezdett, hogy válaszoljon a Népszava hírére, amely szerint a Dél-pesti Centrumkórházban nincs szabad lélegeztetőkapacitás. Aztán „meggyőződött” az ellenkezőjéről, lapunk pedig szombat reggel tételesen cáfolta e meggyőződését.

A kormányfő a Kossuth rádióban is legott közzétette kórházi tapasztalatait, immár a baloldalt felelőssé téve a  kamuhírért, hogy "nincs elég ember és lélegeztetőgép (...), mind hazugság és támadás" - mondta. Aztán a „sajtó ügyeiben járatos” kollegina kérdésére, miért nem tesz feljelentést a szaktárca, azt felelte: a jogászok meg fogják vizsgálni, hogy a rémhírterjesztő baloldallal szemben mit lehet tenni a jog mezején, de most a védekezés elsőbbséget élvez. "Ha... az ügy

kikerülne a politikai viták homlokteréből, akkor valószínűleg a sajtóban sem az egészségügy lenne a vadászterülete a szenzációs híreknek" - fejtette ki.

Hagyjuk most a történtek politikai oldalát – víruspárti-e a magyar ellenzék –, foglalkozzunk egy kicsit azzal, hogyan látjuk az ügyet a sajtó – a nyilvánosság – oldaláról. Legyen az a Kossuth rádió – szerintünk szakmailag-erkölcsileg szégyenletes – szerkesztési belügye, hogy egy munkatársa feljelentésre szólítja fel a kormányfőt, most éppen lapunk ellen, anélkül, hogy akár esélyt adott volna a ténynek: a hír igaz. Azt kell mondjuk, a kormányfő megfontoltan kezelte az „ötletet”, és azzal tisztelte meg lapunkat, hogy személyesen vonult ki ellenőrizni a Népszava információját. Nagy dolog ez oly időkben, amikor a sajtóban megjelent tények alapján az ügyészség vizsgálatot sem hajlandó indítani. Más kérdés, hogy a kormányfő csak azt volt hajlandó meghallani, amit meg akart, vagy szeretett volna hallani egy 24 órája ügyeletben lévő, meggyötört orvostól.

Ami pedig a politikai ellenzék és az ellenzéki sajtó egybemosását illeti, nem kérünk belőle. A sajtónak - szerintünk - nem feladata, hogy a kormányt megdöntse (vagy hatalmon tartsa). Az a politika dolga. A sajtónak egyetlen feladata van, hogy a valóságot feltárja és a közönséget – a hatalmat gyakorlókat is – azzal szembesítse. Ezt bizonyíthatóan meg is tettük.

Azt kell mondanunk – még ha ez megegyezik is a politikai ellenzék véleményével -, hogy a járvány kezelése kicsúszni látszik a kormány kezéből. Hiányoljuk a járványügyi szakértők érveinek érvényesülését a politikai döntésekben. Még inkább hiányoljuk az őszinte beszédet - a tényeket - a kormánytól. Mert mind erősebb az a meggyőződésünk, hogy a kabinet nem képes egyszerre kezelni a járvány egészségügyi és gazdasági kihívásait: még a közelgő választások árnyékában is lehetetlennek tűnik komoly áldozatok nélkül normális üzemben tartani az országot.

Nem állítjuk, hogy más okosabban tudná kezelni ezt a helyzetet - az egész folyamat csúszott félre, a végén már nincs jó válasz -, de hogy léteznie kell egy azt tisztességesebben kezelő politikának, abban biztosak vagyunk.

Friss Róbert (Népszava)