Nincs új a lap alatt – állította egy szerző, akit nem sokkal később megöltek kora szélsőjobbosai. Rejtő Jenő volt és sokat tudott az életről. Nincs új a lap alatt.

1944 nyarán, amikor a szövetségesek már partra szálltak Normandiában, a szovjet csapatok pedig a Kárpátok vonala felé jártak, egy vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály névre hallgató, s később háborús bűnösként kivégzett alak elérkezettnek látta az időt, hogy Budapesten megsemmisítse a neki nem tetsző könyveket. Elsőként egy Kiss József verseskötetet dobott a papírzúzóba, aztán követte őt Franz Werfel Musza Dag negyven napja, majd egy mesekönyv – mert a mesekönyvek a legveszélyesebbek – Felix Salten Bambija.

A kor nyilas sajtója lelkesen üdvözölte az akciót. Mert mitől fél egy nyilas? A gondolattól, a szabad szótól leginkább. Bár akkoriban már mintha az oroszoktól is tartaniuk kellett volna, de a Vörös Hadsereggel szemben nem volt esélyük, pár nyomtatott oldalt viszont még el tudtak pusztítani. Megjegyzem, embereket is hozzá.

Ahogy az egyik nyilas lap beszámolt róla: vitéz Kolosváry-Borcsa „nem várta meg a fellebbezéseket, az örök okvetetlenkedők elmaradhatatlan hadát, hanem

odaállt az örlőmalom elé s az első könyv, melyet saját kezűleg dobott a malomkerék közé, megindította haladéktalanul a tisztulás nagy folyamatát. Eltűntek a meztelen combokkal hívogató könyvek, a zsidó írók célzatosan fűszerezett áradozásai a testi szerelemről, a gyermektelenséget igazolni akaró álfilozofálgatások, s a külföldet majmoló szerelmi háromszögek.”

A háború után vitéz Kolosváry-Borcsát elfogták, bíróság elé állították. A börtönben olvasta el a Musza Dag negyven napját - és állítólag azt mondta, hogy egész jó könyv.

A városi legenda szerint, az egyik bíró azt felelte neki, ha előbb olvassa el, mint a malomba dobja, és elgondolkozik rajta, akkor talán nem tesz olyanokat, amelyekért halálra ítélték.

Mindezt csak tanulságként jegyzem meg, miután a szélsőjobb virulens tagja mesekönyveket darálgat éppen – és üzenjük neki, hogy Meseország tényleg mindenkié. Még a nyilaskásoké is, bár ez utóbbinak persze nehéz őszintén örülni.

De mindezt csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom el. A lényeg, hogy van pálinka rogyásig, miközben nincs teszt elég. Lásd erről Lukasenko megjegyzését, hogy a vírus ellen a vodka és a traktor a legjobb.

Igen, én is azt gondolom, hogy vigyázó szemetek Minszkre vessétek, még ha így nem is jön ki a szótagszám. Nemzetek, országok. A rút kelepce sem tart örökké.

És reméljük azért tudunk keveset arról, hogy az ellenzék miként készül, tervekkel, törvényjavaslatokkal, emberekkel a demokrácia visszaállítására, mert tudnak titkot tartani.

Addig is, tessék maszkot hordani.

Dési János (Klubrádió)