Isten, haza, család. Leginkább a család: egy kőkemény, hierarchikus rendszer, ahol a tagok teljesítik a családfő minden parancsát. Az árnyékszervezet egyik komoly jövedelmi forrása a legalizált szerencsejáték, konkrétabban a kaszinók, amelyeket jellemzően strómanokon keresztül irányítanak.

A családfő ebből politikai szervezetet működtet, a családot ért bűnügyi gyanúsításokra pedig jellemzően úgy reagál, hogy valójában nem is őt, hanem az adott közösséget támadja nemzeti hovatartozása, istenhite miatt a gonosz, istentelen és értékvesztett központi adminisztráció.

Nem, nem Orbánról beszélek. Hanem arról, amikor az FBI azzal gyanúsította meg Frank Costellót, hogy titokban egy New York-i maffiacsaládot üzemeltet, akkor ő ezt az „olaszok elleni boszorkányüldözésnek” minősítette. Családja pedig évtizedeken át strómanokon keresztül fölözte le többek között a kaszinók, félkarú rablók jövedelmeit.

Szerencsére az USA-ban a maffiát rég kiszorították a kaszinókból, Magyarországon pedig szóba sem jön ilyesmi. Ellenkezőleg: anno Lázár János éppen „nemzetbiztonsági veszélyre” hivatkozva tiltotta be a félkarú rablók piacát, majd ezeket a kaszinókba terelték, amelyekben viszont annyira megbíztak, hogy még az adóhatóság online rendszerébe sem kötötték be őket.

A kaszinókat pedig a miniszterelnök lekötelezettjei kapták meg, a legtöbbet egy öreg filmproducer, pontosabban a fiatal felesége. Bár azt senki sem tudja, hová folyt innen az irtózatos profit, mindenesetre az öreg producer özvegye jó szívvel lemondott a csak tavaly 15 milliárdot hozó koncessziós jogokról – melyek hogy-hogy nem, a papíron koldusszegény miniszterelnök közeli barátaihoz kerültek.

Aki valahányszor, amikor szervezett korrupcióval vádolják, mindig elmondja, hogy ilyenkor a magyarokat támadja a gonosz, istentelen és értékvesztett Brüsszel.