Egy főhajtás. Mindössze egy tiszteletteljes gesztus, amiben minden benne van, ami mindent elmond. Mármint arról a Cseh Lászlóról, aki előtt az újdonsült olimpiai bajnok, a kínai Wang Shun fejezte ki tiszteletét, alighogy kimásztak a medencéből a kétszáz méteres vegyesúszás döntője után. Cseh Laci a hetedik lett, ennek ellenére a kínai bajnok fontosnak tartotta, hogy valamennyi úszó nevében kifejezze tiszteletét a versenysporttól búcsúzó magyar úszótól, aki több, mint 18 éve ott van, pontosabban most már csak ott volt a világversenyek élvonalában.

És ez az a gesztus, amit sem pénz, sem hatalom nem tud megvásárolni, amit kizárólag hihetetlen kitartással, emberfeletti munkával és ezen a szinten meglepő szerénységgel lehet csak kiváltani a versenytársakból. Meg azzal, hogy minden reggel, hajnali ötkor, mielőtt elindul az uszodába az első, hatórai edzésre, nyugodtan tud a tükörbe nézni. Így kell egy páratlan és küzdelmes sportkarriert szépen befejezni.

Nem mindenkinek sikerült. Hosszú Katinka – nézzünk szembe a ténnyel – Tokióban kiesett világ úszósportjának élvonalából. Az ötödik, a hetedik, majd az elődöntőben elért huszadik helyezés nem az, amit

tőle elvártak és amit ő maga remélt a tokiói olimpiától. Nem kívánok és nem is tisztem beállni a Hosszú Katinkát hirtelen bíráló, sőt egyenesen ócsároló kommentelők táborába. Már csak azért sem, mert egy háromszoros olimpiai bajnok, ki tudja hányszoros világbajnok és világrekorder minden tiszteletet megérdemel. Szerencséje is volt, hiszen az ő esetében nem volt egy Michael Phelps, aki mögött idézőjelesen „csak” olimpiai ezüst jutott, mint Cseh Lászlónak. Ehelyett ő maga volt a mumus a világ teljes élvonala számára, méghozzá olimpiákon, vb-ken és Eb-ken keresztül, egy évtizednél is hosszabb időn át.

Csakhogy Hosszú Katinka nem pusztán egy kiemelkedő úszó volt. Egyúttal kereskedelmi vállalkozás is volt egy személyben, amit amerikai férje menedzselésével hirtelen felfuttattak, mindent beterítettek az Iron Lady branddel, még a 2017-es budapesti világbajnokság előtt. A márka ma már egyébként nem elérhető, amennyire ezt az internetről meg lehet állapítani, a magánéleti vihar elsöpörte ezt is.

És Hosszú Katinka harmadrészt politikai termék is lett, a legyőzhetetlenség jelképe, amire támaszkodva sokkal többet engedhetett meg magának, mint más magyar úszók. És itt érkeztünk el arra az ingoványos talajra, amin véleményem szerint már egyáltalán nem mozgott olyan otthonosan, mint az uszoda vizében. Tán azt sem vette észre, amikor fel- és kihasználták, például, amikor meg kellett buktatni és saját emberekre kellett kicserélni, az amúgy sem szeplőtlen úszószövetségi vezetést. Igaz a politikai szolgálatokért járó jutalmat bőségesen besöpörte és el is fogadta Hosszú Katinka.

Nyilván nem volt tisztában vele, hogy a politika, mint egy dunai örvény beszippantja és nem engedi el azt a sportolót, aki a hatása alá kerül. Amúgy persze nem újdonság az élsport és a politika szoros összefonódása, amit napjainkban még tetéz a versenysportban forgó milliárdok mágneses vonzereje is.

Ki ne emlékezne például a boldogult NDK úszónőire, akiket ki tudja milyen hormonkezeléssel „fejlesztettek fel” a világ élvonalába, csak hogy legyőzzék a rivális NSZK-t? Ezzel akarták bizonyítani a demokratikusnak csúfolt német állam khm… felsőbbrendűségét a sport területén is. Olyannyira, hogy a két német állam összeolvadása után jelentős pénzbeli kárpótlást fizetett a Bundesrepublik a megnyomorított életekért.

Vagy vegyük az orosz példát! Az ország versenyzőivel szemben olyan mértékű, igazolt és állami szinten űzött doppingvétségekre derült fény, hogy – amint a közvetítéseken is láthatják – csak az orosz olimpiai bizottság színeiben versenyezhetnek. Oroszországot sem zászló, sem himnusz nem képviselheti. Az előzmény néhány szóban: a mindenáron eredményt és győzelmet váró putyini politikai vezetés egyenesen az FSZB-re, az orosz titkosszolgálatra bízta a leadott orosz doppingminták kicserélését vagy meghamisítását. Persze, nem féltem őket. Egy olyan világszínvonalú orvosbiológiai háttérre támaszkodva, ami a világnak sokféle vegyületet adott a Szputnyik V-től egészen a Novicsokig, nyilván folytatják a macska-egér játékot a WADA-val, a nemzetközi doppingellenőrző szolgálattal. Ahogy egyébként nyilván más sportnagyhatalom is megteszi.

A magyar politika 2010 után rohammal vette be a nagy sportági szövetségeket, sportegyesületeket. Akárhová nézünk, fideszes fejeket látunk az élen Kocsis Mátétól kezdve Kubatov Gáboron át egészen Németh Szilárdig. Akik pontosan tudják, hogy hová és kinek kell továbbpasszolni az élsportba ömlesztett forintmilliárdokat.

De a világon nincs az a pénz, amin azt a bizonyos, Cseh Lacinak személyesen szóló tokiói főhajtást meg lehetne vásárolni…

Hardy Mihály (Klubrádió)