Van abban valami  báj, ahogy Demeter Szilárd (képünkön) vagyis  az az ember, aki szöges bakanccsal oda-vissza végigtrappolt párszor a magyar kultúrán, most - a korszellemhez igazodva - azon mereng, milyen lesz, amikor a rezsinövelés miatti nagy áramszünetek idején pislákoló gyertyafénynél behúzódunk a kemencesutba egy jó könyvvel, és kivárjuk, míg Orbán Viktor megment minket a nagyobb bajoktól.

Mert ez jön, és ezt nem mástól tudjuk, mint Demeter Szilárdtól. A mindenben illetékes kultúrpápa szíves szóbeli közlése szerint 2024-ig „nagyobb ingatlanfejlesztésekre” aligha lehet számítani, magyarán az összes helyéről kizeccölt, bezárt közgyűjtemény marad a raktárban, az einstandolt Hajógyári sziget és épített környezete punnyad, ahogy volt - na jó, legalább a Széchényi Könyvtárat talán békén hagyják, pedig

annyi projektcég nem keresett még egy vasat sem az elhelyezési tanulmányokkal.

És ez még csak az „ingatlanfejlesztés”, ami az utóbbi tizenkét évben a távlatos kulturális mecenatúra, a körültekintő állami fejlesztéspolitika helyére lépett. De ennél sokkal vésztjóslóbb, hogy Demeter – mintha bármi köze volna hozzá – a kulturális intézmények számát is sokallja, és példaként a zenekarokat említi: „állítólag”, mondja, a karmesterek csak négy nagyzenekart tudnának kiállítani a honi zenészekből, mégis tucatnyi együttes működik. 

„Állítólag”. Állítólag szakállas bácsik álművészetekre oktatták a diákokat az SZFE-n; állítólag nem a megfelelő írók, filmesek, kőfaragók és balett-táncosok kapták az állami támogatásokat a korábbi finanszírozási rendszerekben; állítólag a magyar művészetnek csak az hiányzott, hogy egy dilettáns baráti kör óriási ingatlanvagyonnal és állami apanázzsal kistafírozva mindenbe belekotyoghasson. Állítólag. Ne féljenek, csak párat alszunk, és máris csak négy szimfonikus zenekar fog működni az országban.  

Forrás: N. Kósa Judit (Népszava)