A pszichológia szerint  olyan társat választunk (méghozzá nem tudatosan, hanem ösztönösen, esetleg kifejezetten akaratunk ellenére), aki az ellenkező nemű szülőnkhöz hasonlít. Különösen érdekes, hogy nem az erényekben vagy képességekben, hanem a hibákban való hasonlóság a lényegesebb. Egyszerűen azért, mert az ismerős hibákhoz, gyarlóságokhoz könnyebben alkalmazkodunk.

Aminek csak egy oka van: meg sem történik. Ez Orbán Viktor és a Fidesz tartós hatalomgyakorlására is igaz. A Vezér kétségtelen tehetsége, érzéke a hatalomhoz, a hatalom megszerzéséhez és megtartásához (ami hasonló képességekkel a kormányzásban nem párosul). Az ellenzék megosztottsága és töketlensége. A kormányzó szélsőjobb médiafölénye – amit még véletlenül se becsüljünk le, talán ez a legfontosabb tényező –, elegendő, ha

a 2022-es kutatási eredményekre gondolunk.

Akár szerepet játszhat a Stockholm-szindróma is: a foglyul ejtettek harmada azonosul fogvatartójával. Ám mindezek mellett lehet még egy tényező. Orbán talán valóban személyében testesíti meg a nemzetet – ezért választják meg újra és újra. Ám mint a házasságban, a nemzet hibáit, vétkeit hordozza: a más népek lebecsülésére, a felelősségelhárításra, önfelmentésre és önsajnálatra való hajlamot. A szabályok kikerülésének össznépi szokását. A kis stikliket, umbuldákat, mindennapos kis hazugságokat és azok tolerálását. Az apafigura iránti igényt. A keleti sztyeppékről jöttek irigységét és értetlenségét a gazdag Nyugattal szemben, amely épp ezért leginkább kirabolni vagy megpumpolni való.

Ám a mélylélektani alakzat, habár komoly esélyt teremt az „örökös” hatalomra, talán mégsem fátumszerű. A házasságok fele válással végződik.

Forrás: -y -n (Élet és Irodalom)