A nagy változások időnként a semmiből pattannak elénk. Ez igaz. Ma még segít a váratlanság, az újdonság ereje, annak a pikáns varázsa, hogy valaki mégiscsak kibeszél a “Család” zárt világából. De ez rövidesen kevés lesz. Addigra szervezet kell, emberek, szakértők, támogatók, pénz. És, hogy a Magyar-Varga család belvitája ne temesse maga alá az egész történetet.
Az kétségtelen, hogy a március 15-i politikai gyűlések legsikeresebbje Magyar Péteré volt. Pedig akadt konkurencia, hiszen a Múzeumkertben maga a zsebduce beszélt – ami mindig igazi pajzán móka és kacagás az erre fogékony néptársaknak. És ott volt Karácsony Gergely, aki igazán esélyes újra a főpolgármesteri pozícióra – már ha a Fidesz addig meg nem szünteti azt. Ráadásul a meggyilkolt Navalnij özvegye küldött szívbemarkoló és valóban fontos üzenetet – amiben nagyjából a gyilkos Putyin tettestársának nevezte Orbánt.
Mégis Magyar Péter nagygyűlése érte el a résztvevő-rekordot és a közönség jelentős része tulajdonképen elégedetten távozott.
Ezzel együtt a vélemények róla meglehetősen különbözőek. Ha csak a széleit vesszük, akkor ő az, aki
képes lesz az Orbán-rendszert megdönteni, amire az eddigi ellenzéknek esélye sem maradt. A másik véglet szerint Rogán embere, csak az ellenzék megosztása feladata. Hiszen új szavazókat nem szerez, a "csalódott fideszes" úgy tűnik, ritka, mint a tisztesség Mészáros Lőrinc üzleteiben. Ráadásul mindez leöntve egy erőteljes magánéleti konfliktussal, egy részben nyilvánosság előtt játszódó válási haddelhaddal. És akad benne titkosszolgálati szál is – hogy az összeesküvés-elméletekben se legyen hiány. (De kérem, itt összeesküsznek.)
Egyrészt, szeretném hinni, hogy Magyar Péter politikai felbukkanása valamit segít ennek a fasizálódó rendszernek az elbontásában. Lehet, hogy Magyar 12 pontja nagyjából ugyanaz, amit a hagyományos, parlamenti ellenzék évek óta mond – csakhogy átütő sikert eddig a szavazásokon ezzel nem értek el. Szomorú, de a nem Fidesz-hívők egy meghatározó része az ellenzékből is kiábrándult – hiszen az nem volt képes kibújni a Fidesz halálos öleléséből. Értsd: még a saját potenciális szavazóik is csak hébe-hóba hiszik el, hogy képesek választást nyerni. S a nyerő képesség érzetét nem erősítik azok a méltatlan, egymás közti viták, amelyeknek tanúi vagyunk mostanában - még akkor sem, ha értjük a magyarázatot és sejtjük, itt ott a Fidesz beépítette a maga bomlasztó embereit. Szóval, lehet, hogy Magyar Péter eléri azt, hogy újra legyen remény, megmozdítja ezt a régóta így megkövült politikai világot. Hú de jó lenne – a részleteket meg majd később megvitatjuk.
Másrészt, tartok tőle, hogy még nincs meg a megoldás. Érdekes persze, hogy a nagyközönség előtt azért a jórészt kevéssé ismert - (Rogán) Tóni és Barbi és Ádám a fő ellenség. De a nagygyűlésen sem hangzott el a színpadról, hogy Orbán az, akit le kell győzni valahogy. Nem hangzott el, de az Andrássy utat megtöltők jelentős része valószínűleg úgy értelmezte a mondottakat magában, hogy röviden megfogalmazva, “Orbán takarodj”. Lehet harmadik erőzni és efféléket mondani – sokan próbálkoztak ezzel – de ilyen értelemben nincs egyelőre “harmadik erő.” A politikai játéktér középpontjában feketék és fehérek a szereplők - ha onnan nézzük, hogy meg lehet-e szabadulni ettől a fasisztoid rendszertől. Ha eljő' persze ez a szabadság, akkor harmadik, negyedik, ötödik erő is jöhet, hogy csuhajja.
A nagy változások időnként a semmiből pattannak elénk. Ez igaz. Ma még segít a váratlanság, az újdonság ereje, annak a pikáns varázsa, hogy valaki mégiscsak kibeszél a “Család” zárt világából. De ez rövidesen kevés lesz. Addigra szervezet kell, emberek, szakértők, támogatók, pénz. És, hogy a Magyar-Varga család belvitája ne temesse maga alá az egész történetet.
Forrás: Dési János (Klubrádió)
