A Csepeli Strandon az eredeti, hangulatos kabinok eltüntetése, az új, jellegtelen öltözők felépítése botrányba fulladt, mert a vállalkozó Borbély miatt levonult, a munkát a Csepeli Városgazda fejezte be, a bírósági ítélet következményeit közpénzből fizették ki. A legnagyobb botrányt azonban a Csepel SC Alapítvány vagyonának Németh Szilárd általi megvásárlása indította el…

Borbély Lénárd 5 évvel ezelőtt közzétett programjának utolsó fejezete a Sport és szabadidő címet kapta. Mindössze négy pontot tartalmaz: fejlesztik a Csepeli Strandfürdőt, megmentik a Csepel SC pályát, sportparkokat és futópályákat építenek és megújítják a Munkásotthont. 

    Az akkori ígéretek végrehajtása vegyes képet mutat. A strand fejlesztése sok botrányt okozott az elmúlt években, de a legnagyobb vihart a Csepel SC pályájának megmentése okozta. Mindkét témával többször foglalkoztam, a csepeliek.blog.hu-n is több elemző, kritikus írás is megjelent a két témában. 

    A strand fejlesztése még a

2019-es választások előtt elkezdődött az épület és a kabinok felújításával, ami botrányba fulladt, a vállalkozó levonult, a fejlesztést a Csepeli Városgazda fejezte be. Az igazi botrányt azonban a Csepel SC Alapítványi vagyonának Németh Szilárd általi megvásárlása indította el. A képviselő 2020 őszén jelentette be az ügyletet: 

„…győzelemként jelentette be, hogy a Béke téri központi sporttelepet, a Hollandi úti kajak-kenu vízitelepet és a Gubacsi hídnál lévő evezőstelepet megvette az alapítvány, így a csepeliek visszakapták a baloldal által tönkretett, szétlopott és eltékozolt sportlétesítményeket….”

https://24.hu/belfold/2020/12/07/nemeth-szilard-csepel-kimba/ 

    A csepeliek nem kapták vissza a sportlétesítményeket, sőt alapítványi tulajdonba kerültek. A képviselő azt is megígérte, hamarosan megkezdik az ingatlan fejlesztését, amit egyébként, s erről nem beszélt, Borbély Lénárddal együtt éveken keresztül megakadályozott. A teljes területre fejlesztési tilalmat rendeltek el, még Németh polgármestersége idején, amit 2014 után Borbély meghosszabbított. Így az ingatlan fejlesztéséből sem lett semmi.

    A szakmailag is elfogadhatatlan, rossz, politikai döntések miatt kialakult helyzet, törvényszerűen Borbély Lénárd sportkoncepciójának teljes kudarcát eredményezte. A Csepeli Utánpótlás Sportegyesület korábbi létrehozásával, majd részére egy önálló labdarúgó pálya felépítésével, az egyesület azóta is tartó kiemelt finanszírozásával és a KIMBA birkózócsarnok létrehozásának 2017-es támogatásával, gyakorlatilag teljesen szétzilálta a csepeli sportot. A birkózócsarnok megépítésével, majd a Csepel SC-t bekebelezésével Németh megkerülhetetlen tényezője lett a helyi sportéletnek.

    A kettejük között kialakult, majd lassan öt éve folyó politikai hatalmi harc erre csak rátett. Egymást licitálták/licitálják túl a sportolók megnyerése érdekében. Mára már lehetetlennek tűnik a szétforgácsolt csepeli sport fejlesztése, egyik fél sem képes ennek érdekében semmilyen együttműködésre. Pedig másképp nem megy. A két fél céljainak megvalósítása sok tízmilliárdba fog kerülni, miközben rá kellene jönni, hogy ennyi sporttelep hosszabb távú fenntartása komoly anyagi terheket fog jelenteni a következő években. Ráadásul tudomásul kellene venni, hogy egy utánpótlás versenyzőt, vagy egy NBIII-as labdarúgót nem érdekli, hogy ki biztosítja számára az előbbre jutáshoz, a bajnoki címekhez, a VB-kre, olimpiákra való kijutáshoz szükséges anyagi, technikai, dologi feltételeket. 

    A Csepel SC Béke téri telepének felújítása, sportcélokra való hasznosítása, amit 2010 után mind Borbély, mind Németh megígért, lehet a kibontakozás első lépcsője. Ehhez pedig kormányzati támogatásra, vállalkozási tőkére lesz szükség, illetve annak belátására, hogy ma már a labdarúgó stadionok sem csak sportból tartják fenn magukat. Valódi, a realitásokkal számoló, személy, dologi, anyagi feltételeket számba vevő, egyetlen kerületi színtű sportkoncepció kell. A két politikus erre képtelen, hatalomvágyuk és hozzá nem értésük, vezetői, együttműködési képességük hiányai miatt. 

    Ami pedig a Munkásotthon megújítását illeti, nem lehet elfelejteni, hogy az intézmény anyagi ellehetetlenítése mindkét politikus közös műve volt. Ez a helyzet az évenkénti anyagi támogatással megváltozott, azonban ez még a színvonalas működésre, a kulturális programok, együttesek kisközösségek munkájának fejlesztésére nem elegendő. Borbély eközben az utóbbi egy évben kampányrendezvényeinek részévé tette az intézményt, miközben a Munkásotthon megújítása, épületének teljes körű renoválása állítólag még mindig csak a tervezés szakaszában van. Az intézmény igazi kulturális központtá való nyilvánítása, ami pedig előbb-utóbb szükségszerű lesz, meg a távoli jövő kérdése.

    Végére érve a 2019-es polgármesteri ígéretek, biztos nem teljeskörű, esetenként talán vitatható értékelésének, szomorúan állapítom meg: Borbély úr kísérletet sem tett arra, hogy hogy szembe nézzen a tényekkel. 

    Ígéretei nem hoztak jelentős fejlődést a kerületnek. Ötéves párharca Németh Szilárddal olyan politika válságot hozott össze a kerületben, amelynek a kerület fejlődése érdekében nélkülözhetetlen feloldása csakis a lehető legszélesebb, a politikai, civil, gazdasági erőket tömörítő összefogással lehetséges. 

    Ehhez pedig a választóknak is át kell gondolni június 9-i szavazatukat: VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG!

V O X