Nézzünk két gyakorlati példát, hogyan is gazdálkodnak a közpénzekből táplált sportági szakszövetségek. Kezdem a Magyar Tenisz Szövetséggel, amelynek első számú embere Lázár János építési és közlekedési miniszter.

Napjainkban gyakran szóba kerül az állami költségvetési előirányzat elfogadásának módja, a központi költségvetés végrehajtásának szabályszerűsége.

Több tízezermilliárd forint elköltéséről van szó, amelynek nyomon követése bonyolult feladat. Sokkal egyszerűbb – a költségvetési rend szerint működő – sportági szakszövetségek büdzséjének áttekintése. E szervezetek többségének léte az államtól függ, működésüket

központi forrásból kapott pénzeszközökből biztosítják.

Nézzünk két gyakorlati példát, hogyan is gazdálkodnak a közpénzekből táplált sportági szakszövetségek. Kezdem a Magyar Tenisz Szövetséggel, amelynek első számú embere Lázár János építési és közlekedési miniszter. A tárcavezető 2024. májusi nyilatkozata elég mellbevágó: „Az biztos, hogy a teniszszövetség csomó pénzt kapott a kormánytól, ami nagyrészt eltűnt. Hogy ezért a végén lecsuknak-e valakit, vagy nem, azt nem tudom, de szeretném, ha minden felelősnek ez lenne a sorsa. Az ügyészség és a rendőrség feladata, hogy elszámoltassa a felelősöket. Egyet biztosan mondhatok: kapott a teniszszövetség hétmilliárd forintot, és ennek a nagy részét valakik ellopták”.

A pénz Szűcs Lajos fideszes parlamenti képviselő MTSZ-elnöksége alatt (2011-2020) tűnt el, azóta sem találja senki. Szűcs úr jelenleg is az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának alelnöke, 2014 óta - társadalmi megbízatásban - a Magyar Országos Horgász Szövetség elnöke. Reméljük, hogy a pecázásban sikeresebb, mint a honi teniszügyek intézésében.

Természetesen fogalmam sincs, hogy ki nyúlta le a hatalmas összeget, de azt bizton merem állítani, hogy 7 milliárd forintból számos kórtermet és műtőt lehetett volna légkondicionáló berendezéssel ellátni. De hogy Lázár János tárcájánál maradjak: ebből az összegből számtalan vasúti/metró vagy HÉV-szerelvény klimatizálása is elérhető valósággá válhatna. Az MTSZ 2024. május 30-án tartotta tisztújító közgyűlését, ahol Lázár Jánost ismét megválasztották elnöknek. Én természetesen bízom a miniszter határozott fellépésében (Lázár pereket indíttatott), és abban különösen, hogy visszaszerzi az eltékozolt milliárdokat. De mi van, ha nem sikerül neki?

A „tenisz ügyet” hosszú felvezetésnek szántam. Az újabb sportbotrány a vízilabdázók háza tájáról érkezett. Nem kell izgulni, nem milliárdokról, hanem csak néhány százmillió eltűnéséről van szó. Az egyik lehetséges érintett (és felelős) Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) korábbi elnöke, aki erősen kötődik Pécshez és a nagyobb kormányzópárthoz: 2019-ben a Fidesz jelöltjeként indult a polgármesteri posztért, volt helyi képviselő, illetve az önkormányzati vállalkozás, a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. vezetője is. Ez természetesen nem bűn, az viszont igen, hogy Vári regnálása alatt a közpénzből jól kistafírozott sportági csúcsszerv a szakszövetség számára indokolatlan és hátrányos szerződéseket kötött.

A Vári-korszakról készített jelentés júliusban napvilágra került, most aztán mindenki vakarhatja a fejét, aki 2018 és 2022 között az MVLSZ-nél választott tisztségviselő vagy vezető állású munkavállaló volt. 2022 óta új elnök áll a szövetség élén (a szintén olimpiai bajnok Madaras Norbert), aki hivatalba lépésekor kérte az MVLSZ átvizsgálását. Madaras a napokban úgy nyilatkozott, hogy „minden olyan folyamatot megváltoztattak vagy lezártak, ami korábban káros volt a szövetség számára”. Ez mindenképpen megnyugtató, de az már semmiképp, hogy ő is úgy látja: a szövetségből csalárd módon kiszipkázott pénz egy részre soha nem kerül elő, azaz a teljes kár nem térül meg. A lebukás ellenére valakik nagyon jól jártak!

Augusztus 3-án a legfőbb ügyész, Polt Péter - Vadai Ágnes parlamenti képviselői kérdésére válaszul - arról adott tájékoztatást, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodának elküldte "feljelentés" címszóval Vári Attila ügyét. A vízilabda-csapatok mostani, viszonylag jó olimpiai szereplése azonban nem fedheti el a szakszövetség korábbi gazdálkodásának visszásságait.  

De nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy csak a vízilabda és a tenisz területén tapasztalhatók visszásságok! A röplabda sem marad ki a sorból. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) idei, összegző jellegű megállapításai következnek a Magyar Röplabda Szövetség és kilenc klub gazdálkodásáról: „Az ÁSZ véleménye a tíz szervezet ellenőrzése során feltárt számos hiányosság alapján, hogy az államháztartási forrásokból származó sportcélú támogatásokat felelőtlenül kezelik. A feltárt szabálytalanságok a támogatási összegek nem cél szerinti felhasználására utalnak, ami a kitűzött támogatási célok elérését veszélyeztetheti. (…) A beszámolók és a könyvvezetés kapcsán feltárt szabálytalanságok miatt felmerül a kockázata, hogy a beszámolók adatai nem megbízhatóak, a támogatásból megvalósult eszközök megléte, cél szerinti felhasználásának ellenőrzése nem biztosított.”

Mit csináltak az elnökségi és felügyelő bizottsági tagok éveken keresztül? Milyen alapszabálya, illetve szervezeti és működési szabályzata volt/van ezeknek a szövetségeknek, amelyeknél simán el lehet tüntetni százmilliókat, sőt milliárdokat? Nem tisztázták a hatásköröket, nem volt világos rendelkezés arról, hogy ki milyen összeghatárig köthet szerződéseket? A pénzeszközök utalási rendjét sem szabályozták? Az éves mérlegbeszámolókat auditáló könyvvizsgálók nem látták a visszásságokat?

Sorolhatnám tovább a kérdéseimet, de valószínűleg felesleges: vélhetően minden szükséges alapdokumentum és szabályzat rendelkezésre állt, csak éppen senki nem törődött a betartásukkal. Állami forrásból élő szervezetekről beszélünk, a vezetőik politikai kapcsolataik alapján arcátlanul és felelőtlenül szórhatták a pénzt. Könnyen jött, könnyen is ment. Apró szépséghiba, hogy nem a saját maguk által megteremtett bevételből, hanem az általunk befizetett adókból, járulékokból, illetékekből költekeztek. Pöffeszkedve és pofátlanul.

Forrás: Dr. Dávid Ferenc (Népszava)