Az óvodák önállóságáért tüntettek a csepeliek 2014-ben a Szent Imre téren. Tíz év után ma már hat gyerekintézmény léte forog kockán. 2024 nyarán, őszén  vajon miért titkolták el  a hat kiszemelt csepeli óvoda bezárására vonatkozó szándékukat a kerület vezetői?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) november 20-án megjelent idei 26. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

    A mostani számban már több volt a hirdetési, az önkormányzati rendezvények propagandáját tartalmazó, mint az újságírók által vállalt írásokat megjelenítő oldalak száma. A 24 oldalból mindössze két oldalt kapott az önkormányzat. Az önkormányzati óvodák átalakításának témája azonban már most, több hónappal a döntés előtt, kisebb vihart kavart. Teret kapott még a kultúra, az ukrán-magyar iskola, az egyházi élet, míg a sportra mindössze valamivel több, mint egy oldal jutott.  

Véleményünk a lap néhány írásáról:

1) Óvodai átalakítás: kevesebb épületben, magasabb színvonalon működnének tovább.

    A több helyen megszellőztetett témához néhány megjegyzésünk, kérdésünk van:

> Az önkormányzat képviselő-testülete a csepel.hu-n fellelhető dokumentumok szerint a 2019-es választások óta nem tekintette át a csepeli óvodák működését, lényegében a létszámok időnkénti változtatásán és a pedagógusok, illetve az összdolgozók bérének emelésén túl nem foglalkozott az intézményekben végzett munka értékelésével, ami mindenképpen elgondolkodtató. 

> A képviselő-testület szeptember 26-i ülésén, tehát az előző testület utolsó ülésén, a létszámmódosítást tartalmazó javaslatban ezt írta:

„A 2024/25-ös nevelési évben a javasolt 426 fő engedélyezett létszámmal az óvodák megfelelnek a jogszabályi előírásoknak és biztosított a minőségi szakmai munkához szüksége létszám.”  Az idézett mondatból nem igen lehet levezetni, két hónappal később sem, az óvodarendszer gyökeres átalakításának szükségességét. Sőt. Ez lehetőséget adott olyan találgatásokra is, miszerint már eldőlt, kik lesznek a felszabaduló épületek új gazdái.  

> A CSH mostani cikkében pedig ez olvasható: „Az óvodapedagógus-hiány miatt az elmúlt években több csoportot is szüneteltettek, ami bár átmenetileg biztosította az adott nevelési év zökkenőmentes lebonyolítását, jelentős kiadásokat eredményezett….ma már csak 184-en dolgoznak a kerületben.” Mi indokolta a valószínűleg már akkor is előkészületben lévő változtatási tervek elhallgatását?

> Az óvodák működéséhez idén közel 2,5 milliárdos állami támogatás várható, a javaslat megvalósítása esetén viszont kevesebb állami támogatással számolhatunk. Ráadásul a hat óvoda megszüntetésével felszabaduló kiadások összege, a cikk szerint, csak 435 millió forint, ami az idei költségvetési kiadások ~ 1 százaléka! Nem tagadva az elképzelés egyes racionális elemeit, azért az is megállapítható: nem az óvodarendszer fenntartása az önkormányzat költségvetésének egyetlen problémája. Szerintünk ennél nagyobb gond a nem alapvető, önként vállalat feladatokra (gazdasági társaságokra, a civil szervezetekre, köztük a sportszervezetekre és sportfejlesztésekre, az önkormányzati rendezvényekre, stb) fordított összegek nagysága, amellyel évek óta nem hajlandó szembenézni az önkormányzat vezetése. Csak egy kis példa: önkormányzati sportegyesület létrehozása és fenntartása nem önkormányzati alapfeladat. Azon is érdemes lett volna elgondolkodni, hogy a jelentős bevételekkel nem, de hosszabb távú kiadásokkal, komoly fenntartási költségekkel járó beruházások, mennyi, valószínűleg egyre növekvő anyagi terheket jelentenek az önkormányzatnak a következő években. Mivel ez, a fajta előrelátás nem jellemezte az önkormányzati vezetés döntéseit, lehet, hogy most és a jövőben, szembe kell nézniük a következményekkel. 

> A közvetlenül érintettek (az óvodapedagógusok, dolgozók, szülők,), de a csepeliek jogos élvárása is, hogy a javaslat további vitája a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapja az önkormányzati média valamennyi szegmensében. Ez elsősorban az önkormányzati vezetés feladata és kötelessége, de a már megindult társadalmi vitában való részvétel ugyanakkor lehetőség is a helyi ellenzék számára. Blogunk, a többi közösségi médiával együtt, igyekszik a későbbiekben is figyelemmel kísérni az ezzel kapcsolatos eseményeket, helyt adni a különböző véleményeknek. 

2) Visszatekintés a főpolgármesteri évekre.

    November 14-én mutatták be az ELTE dísztermében a volt főpolgármester Tarlós István Budapest főpolgármestere voltam c. könyvét az érdeklődőknek. Az eseményen résztvevő Borbély Lénárd még aznap megjelentetett egy rövid hírt saját fb oldalán, amit most idézett a CSH, illetve kiegészítette az újságíró néhány mondatával. Blogunk november 17-én foglalkozott a polgármester posztjával. Rövid idézet cikkünkből:

„…Tarlós időszakában állították le a gerincút folytatását, ő volt, aki átadta a HÉV-et a…MÁV-nak, az ő időszakában államosították az iskolákat, s adták az intézményrendszer irányítását….Klebelsberg Központnak. Tarlós időszakában történt a fővárosi és kerületi kormányhivatalok létrehozása is, amelyek segítségével a kormány csökkentette a kerületek hatáskörét. A főpolgármester és az akkori helyi fideszes vezetés pedig csak hallgatott, nem állt ki a döntések ellen.  

    Ezt nevezi Borbély a kerület Budapest vérkeringésébe való bekapcsolásának?

3) Köszöntötték a szociális területen dolgozókat.

    Borbély úr arról beszélt, a cikkben, hogy „Az önkormányzat kiemelten fontosnak tartja, hogy a rászorulókat támogassák.” Hiteltelen mondat. Hiteltelen, mert a rászorulók valódi támogatása nem csak burgonya- és hagymaosztásból áll. Ugyanis az is tény, hogy 

„A 2010-es helyi hatalomváltás előtt az akkori, ~ 20,2 milliárdos költségvetési kiadási főösszegből 669,5 milliót fordítottak szociálpolitikai és egyéb pénzbeli juttatásokra, míg 2023-ban, a 28,9 milliárdra emelkedett összegből csak 72,3 milliót! A számok magukért beszélnek.” https://csepeliek.blog.hu/2024/11/08/ra_sem_ismer_csepelre_aki_a_csepeli_hirmondobol_szeretne_tajekozodni_a_kerulet_eleterol#more18726164

V.-a.