A lakosság 30 százaléka, csaknem 3 millió ember lakhatási szegénységben él, 475 ezer háztartás lakik olyan ingatlanban, amely beázik, rohad a padló, 90 ezer háztartásban nincs víz, fürdő és vécé. A gyerekeket sem kíméli a lakhatási szegénység – derült ki a Habitat for Humanity Magyarország 2024-es jelentéséből
A magyarországi háztartások negyede, a lakosság 30 százaléka, mintegy 2 millió 877 ezer ember lakhatási szegénységben él Magyarországon – ez derül ki a a Habitat for Humanity Magyarország most megjelent, sorrendben a 13. lakhatási jelentéséből.
A jelentés készítői megállapították, hogy a lakhatási szegénység lényegében nem csökkent az elmúlt 10 évben, és gyerekeket is súlyosan érint. A háztartások 8,6 százaléka túlzsúfolt, ez elsősorban a községekben élő, gyerekeket nevelő, és munkanélküli családokra jellemző. Egy átlagos háztartásban 2-en, 3-an laknak, a túlzsúfoltakban 4-en 5-en, átlagosan 76 négyzetméteres lakásokban.
Csaknem 1,2 millió ember, 475 ezer háztartás jelezte, hogy lakásának nagy problémái vannak, például beázik a tető, nedvesedik a fal, rohad a padló. Mintegy 90 ezer olyan háztartásban nincs víz, fürdővel és vécével, és az
ott lakók jövedelmi helyzetük miatt ezen a helyzeten önerőből nem is tudnak változtatni. Ám ez a periférikus helyzet nemcsak a hátrányos helyzetű térségekre jellemző, körülbelül 150 ezren élnek a városok környékén zártkerti, külterületi ingatlanokban.
Mintegy 328 ezer háztartás, 680 ezer ember nem engedheti meg, hogy megfelelően fűtse az ingatlanát, ez a probléma elsősorban a fával fűtő, községekben élő, inaktív háztartásokra jellemző.
Megfogalmazták, mit jelenet pontosan a lakhatási szegénység: ahol a háztartás a teljes bevételének legalább 40 százalékát lakhatással kapcsolatos költségekre költi, a hazai háztartások 13 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Viszonyításként leírták, hogy a családok átlagosan bevételek 24,6 százalékát fizetik ki erre a célra.
Kitértek arra is, hogy 2022-ben a társadalmat megközelítőleg 4 millió háztartás alkotta, átlagos 2,32 fő élt együtt, de háztartások egyharmada egyszemélyes volt. Felében 1945 és 2000 között épült önálló családi házban éltek, egymillió háztartás pedig ’45 után épült társasházban, panelben lakott. Csaknem 90 százalék a magántulajdonú ingatlanok aránya, a háztartások 7,6 százaléka bérli az otthonát. Az ingatlanok jellemzően 3-4 szobásak, átlagos nagyságuk 80 nm. Az ország 300 legszegényebb településén 304 ezren laknak, és 117 ezer ingatlannal rendelkeznek.
Az elemzésben is olvasható hogy idén a kormányzati kommunikációban már megjelent ugyan a megfizethető lakhatás témája, a lakhatási válság problémája. Ugyanakkor a javaslatok rövidtávú célokról szólnak, elsősorban az építőipar és a gazdasági növekedés fellendítését szolgálják, a lakhatási szegénységgel küzdők problémáit nem kezelik.
Forrás: Muhari Judit (Népszava)
