Az a csepeli, akinek kinek halaszthatatlan ügye van Érden, vagy környékén, esetleg elengedhetetlen dolga a Campona üzletközpontban, ezerszer is gondolja meg, hogy vállalkozik-e arra a kalandra, amit a Deák Ferenc hídon való átkelés manapság jelent!

Ez ugyanis felér egy rémálommal. (Lehet, hogy ezt adta a Haloween-ra az Orbán-rendszer kormánya ajándékba, a a csepelieknek, a budapestieknek és Európa népeinek!)

Az itt már hetek óta folyó dilatációcsere az erre közlekedő kamionosok, távolsági autóbuszvezetők amúgy is behatárolt és kalibrált idejét összezagyválja. A terelések okozta útszűkületek, a vele járó tíz kilométeres gépkocsioszlopokkal erősen próbára teszi a tranzit úton közlekedő soknemzetiségű gépkocsivezetők, és más utazók idegrendszerét! És ugyanígy idegesíti az erre közlekedő helyieket is.

A Csepelt elhagyni akarók már a Lámpás utcánál bedugult II. Rákóczi Ferenc úton találják magukat. Onnan csak lépésben, és alkalmanként, hosszabb rövidebb ideig ácsorogva csoroghatnak az

M0 irányába. A híd előtt, már a csepeli felhajtónál lezárókordonok labirintusába jut az arra közlekedő. Hamarosan aztán láthatóvá válik, hogy a külső sávok le vannak zárva. Míg a belső sávokban iszonyatos a forgalmi terheltség, addig a külső sávban dühöng az üresség. A kíváncsi utazó várja, hogy elérje a híd dilatációs nyílásait, mert itt végre megláthatja azt az aktív munkát, amivel igyekeznek a karbantartók a meghibásodott elemeket mielőbb kicserélni. A kíváncsiskodó meglepetésére a dilatációs szerkezetnél egyetlen egy embert sem látni, akiről feltételezhető, hogy ott munkát végezne. Délelőtt tíz körül, a híd teljes lezárt szakaszán senki se dolgozik! Néhány hevenyészetten odaállított személygépkocsin kívül, a forgalomtól elzárt két sávban csak három munkásruhás ember mulatta az idejét. Unaloműzésként egykedvűen rugdostak egy kavicsot!

Az itt folyó „tervszerűen előkészített” és „frappánsan lebonyolítható” munka adja a példát arra, hogy nem pusztába kiáltott szó a magyar hatalmi politika részéről - nem oly régen Brüsszelben kioktatásnak hangzó - hatékonyság és versenyképesség! Itt aztán a haveri köröknek átjátszott állami vagyonelemek, infrastruktúra létesítmények működtetési hatékonyságáról kaphatnak bizonyítékot az arra járók. Az oligarchikus haveri szervezetek csúcsain lévők jövedelmezőségéről, pedig még Dárius utódai is csak tátott szájjal vesznek tudomást. Úgy látják, hogy az itteni szuverenista rendszerben nem az számít, hogy mielőbb elvégezzék a munkát, hanem az, hogy az óra meg ne álljon! Mennél tovább tart ugyanis a dolog, annál tovább csilingel a kassza!

Mit tudnak azok ott, a hanyatló Nyugaton az itt többségben lévő illiberális szisztémáról? Ők könnyen építették meg a mélyben a Csalagutat, de jönnének ide a feltörekvő Keletre, a csepeli M0-ás híd tetejére dilatációt cserélni! Mindjárt megtudnák, hogy merre van előre! Mert a nagyvezír megmondta: „előre megyünk, nem hátra!” Így!?

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala