Rossz idők járnak manapság a csepeli posta-épületekre. Sorra zárják be őket. Nem volt ez így mindig. A korabeli híradás szerint 75 éve, 1949. december 20-án „ünnepélyes keretek között átadták a csepeli postapalotát”. Nagy esemény volt ez akkoriban nemcsak a fővárostól még néhány napig különálló Csepel, hanem a 2. világháború okozta súlyos sebekből negyedik éve gyógyuló ország életében is. A Csepel újságban 2009. december 18-án dr. Bolla Dezső helytörténész így idézte fel a 75 évvel ezelőtti avatás pillanatait és a hozzá vezető több évtizedes előzményeket:
„Az ünnepélyen megjelent Bebrics Lajos postaügyi miniszter és a WM gyári munkásból lett posta-vezérigazgató Katona Antal. A postás zenekar pattogó ritmusú előadása után Ördög „elvtárs” (az ördög tudja, hogy ki volt) avató beszédében utalt Sztálin másnap bekövetkező 70. születésnapjára. Csepel összes dolgozójának nevében megígérte „Sztálin és Rákosi elvtársaknak, hogy követik a Szovjetunió példáját…”
Csepelen 1890-ben létesült a Ferenc utca 45.-ben III. osztályú postamesterség. Egykori épülete átvészelte az elmúlt 135 év minden viharát, ma is áll a Tüdőgondozóval szemben, a Kiss János altábornagy utcában. Azt megelőzőleg a küldeményeket a kisbíró hozta kompon, majd a
Zárógát megépítése után azon át a címzettekhez.
A két háború között az 1. számú „nagy posta” első osztályú minősítést kapott, majd megnyílt a 2. számú postamesterség a Széchenyi utcában és a 3. a Királyerdőben. A második világháború súlyos pusztításai után nemcsak az újjáépítés, hanem a modernizálás is napirendre került. Ma elképzelhetetlen nehéz körülmények között is jutott erő a romok eltakarítására és 1945–1949 között már új, ma is álló középületek, egyebek mellett az Egészségház, az OTI rendelő, az 1. sz. Iparitanuló Intézet és a Béke tér építésére.
Ebben az időszakban került sor a Szent Imre téren a Templom utca sarkán egy régebbi hentesüzlet telkén a posta építésére. A tervezésre Nyíri István (1902–1955) és munkatársa, Félix Vilmos kapott megbízatást. Nyíri az első világháború után még a harmincas évekig virágzó neoeklektika jegyében kezdte pályáját, még annak megfelelően társával, Lauber Lászlóval együtt alakították ki a Tanácsház utcai református templom és épületegyüttes végső arculatát. Azt követően a tehetséges fiatal alkotópáros a kibontakozó modern magyar építészet jegyében egy Kékgolyó utcai bérház és a Szabadság téri Pézintézeti Központ tervezésével tett szert elismerésre és országos ismertségre.
Az 1945 után tovább élő újmodern építészet szellemében a csepeli posta utcai frontjának nagy üvegfelületét terméskő bejárattal osztották meg.
A belső terére tervezett hosszú széles betonfelülettel lehetőség nyílott képzőművészeti alkotás elhelyezésére, amelyre Szőnyi István (1894–1960) Kossuth-díjas festőművész postatörténeti seccója került.
Évtizedek óta élénk ügyfélforgalom bonyolódik le a hazai hírközlés – a gyalogos és lovas futártól a Csepel-szigeti lakihegyi adótoronyig terjedő – történetét ábrázoló derűs műalkotás alatt.
Az épület átadása után a kibontakozó hazai építészeket gúzsba kötötte a rájuk testált szocreál stílus. A megépült postának mint a lezáruló korszak egyik utolsó alkotásának sorsát a csepeli helytörténészek mindig figyelemmel kísérték. Ennek szellemében került a falára az 1980-as években az alkotókat megörökítő emléktábla és Szőnyi István képmása – Pálffy Katalin művé.
Amikor felújítása és modernizálása megkezdődött, a Szőnyi-secco restaurálásához, a szükséges anyagi fedezetet pályázat útján szerezték meg (a restaurálással 2003 februárjában végeztek). Majd kezdeményezték – a csepeli városkép egyik meghatározó ezen épületének műemlékké nyilvánítását követően – 2004- ben emléktábla elhelyezését.
Forrás: DR. BOLLA DEZSŐ (Csepel újság – főszerkesztő Bárány Tibor – 2009. december 18.)
Fotók: Fortepan és Mizik Zsuzsa
