Menczer Tamás előléptetése megtörtént: már nem államtitkár, hanem több. Frakciószóvivőként ő a Fidesz és az Orbán-rendszer arca. Megbízói kénytelenek voltak őt, a leghegyesebbnek vélt kést elővenni a fiókból. Hogy miért pont Menczer, arra a legegyszerűbb kérdéssel válaszolni: ha nem ő, akkor ki? Orbán? Az EP-kampány óta egyértelmű, hogy nem merik egy az egyben szembeengedni Magyarral. Lázár? Talán vitaképes lenne, de amit a vasútnál/vasúttal művel, az védhetetlenül nagy támadási felületet kínál.
Szijjártó szintén: most omlik rá az évtizedes késében lévő és beláthatatlanul dráguló Paks2 csődtömege. Abból a gátlástalan futballhuligán-karakterből, ami Pécsre kellett (mármint a Fidesz stratégái szerint – hogy miben tévednek, arra majd visszatérünk), esetleg még Kubatovot lehetett volna bemozgatni, de ismerve, hogy a parlamentben is csak akkor szólal meg, ha elkéri valakitől a Nemzeti Sportot, aligha ő lenne az, aki verbálisan megsemmisíti Magyart.
Egyszóval jobb híján Menczerre hárult a feladat, hogy kihívja és provokálja
a kihívót, ő pedig igyekezett megoldani, ahogyan a képességeiből futotta (ezen kvalitásokból sportriporterként anno pont annyit mutatott, mint újabban kommunikációs igazgatóként). De a látszat csal: nem azért küldték oda, hogy bohócot csináljon magából, hanem mert az ő fellépése a legtöbb, amit a kormánypárt éles szituációban ma ki tud tenni a nyilvánosság elé. Más szóval: lehet ugyan, hogy az volt a cél, hogy a sárba rántsák Magyart, de ha igen, az felér egy beismeréssel,
mert ebben az esetben bizony a Fidesz a sár.
A műsor mindig azoknak szól, akik legfeljebb annyi figyelmet pazarolnak a politikára, mint a háttértévézésre. De Magyar Péter intézeti turnéjából annyi alighanem nekik is átjön: a kormány nem a gyerekeket félti, hanem a szavazóit az áldatlan állapotok látványától, a hazai gyermekvédelemben pedig nem az az egyetlen botrány, amit K. Endre és tettestársai műveltek (pedig az is megrengette a NER-t) - méltatlan az egész feltételrendszer, amelyben azóta sincs semmilyen intézményes gátja az ilyen-olyan abúzusoknak.
Tippünk szerint az átlagos szavazópolgár – a Fidesz stratégiai tévedésével szemben – elsősorban nem azt várja a hatalomtól, hogy küldjön valakit, aki üvöltve hadonászik a közért mögött; az a figura megvan helyben is, és nem kerül közpénzbe. Hanem azt, hogy elfogadható színvonalon működtesse az országot. Magyar Péterben meg nem Szent Imre herceg reinkarnációját keresi, hanem azt a fickót, aki ezt az országműködtetésre (is) alkalmatlan csürhét végre elzavarja. Majd meglátjuk, kettejük közül melyik felelt meg jobban a választói elvárásoknak, amikor kijön a következő közvéleménykutatás eredménye – még az is kiderülhet, hogy a kipukkadt lufi valójában narancsszínű.
Forrás: Hargitai Miklós (Népszava)
