A "nemzet' és a "magyar" szóval leöntött politikai programok nem helyettesítik az észszerűséget, főként a gazdaságban. Amikor Orbán ráült erre e szegény Magyarország nevű járgányra, az nem volt a legrosszabb állapotban, hiszen előző hajtója éppen egy nagyjavítással végzett, és a 2008-as pénzügyi világválságból kihízva, legalábbis működőképessé tette. Aztán az Orbán-rendszer kocsija befutott az uniós pénzesőbe.
Azért azt ne felejtsük el, soha annyi lé nem érkezett ebbe az országba, mint abban a hét esztendőben, ami nemhogy szűk volt, hanem még európai mércével is arányaiban a legnagyobb volt a többi tagállamhoz képest. A soros plakátok helyett ebből lehetett volna olyanokra költeni, mint az oktatás, az egészségügy vagy a tudományos kutatás, meg olyasmik, amik a jövőt, a jövőnket tette volna jobbá. Mi lett a vége? Recessziónak mondják, de én csak szegényedésnek hívnám. A huszáros kocsihajtásnak ez lett a vége, csökkenő értékű pénz, fizetés, növekvő infláció. és egyre csak dagadó gazdasági csődhelyzetek.
A MÁV romokban. A tíz éve folyamatosan elmaradtak a fejlesztések, felújítások. Ma már hetente átlagosan két elakadás van, van. Hol szembe megy két szerelvény, hol egy kocsi gyullad ki, hol a sín törik el, hol az
irányító rendszer mondja fel, hol a mozdonyvezetőnek jár le két állomás között a munkaideje… a hat hónapja felújított Veszprém- Ajka vonalról meg ne is beszéljünk. Illetve csak beszéd van, Lázár szebb jövőt ígér a vasútnak, csak pénzt nem tud adni hozzá. A már elfogadott jövő évi költségvetésben mindössze 20 milliárd forint szerepel a MÁV ügyeinek rendezésére, ezen még Mészáros Lőrinc is csak röhög, mert a fél fogára több jut.
Az egészségügy romokban – már nem is érdemes sorolni a bajokat, hiszen az elmúlt tíz egynehány évben majd minden ember tapasztalt valamilyen bajt – találkozott bezárt osztályokkal, végeláthatatlan várólistákkal, orvos-, nővér és gyógyszerhiánnyal, nyaranta 30-32 fokos betegszobákkal, elmaradó műtétekkel stb.
A családközpontú kormány kudarcai is itt tornyosodnak. A lepusztult gyermek intézmények, a megalázóan alacsony fizetések, a szakemberek elvándorlása is elég lenne már, és mindenre jött a botrány, a kegyelmi ügy és az újabb és újabb molesztálások, gyermekbántalmazások. Elvándorol csaknem 300 szakdolgozó, és a kormány az intézmények modernizálása, a fizetések rendezése helyett a megmaradt dolgozók nyakába varrta a megalázó pszichológiai vizsgálatokat, ellenőrizendő az alkalmazottak kifogástalan életvitelét. Miközben jegyezzük meg, a kifogástalan életvitelről Orbán elbeszélgethetne inkább saját köreiben, Balog Zoltántól kezdve jó néhány egyházi méltóságig hosszú a sor.
De visszatérve az Orbán hajtotta szekér rakományára, fogy. Bukjuk folyamatosan az ajándékpénzt az EU-tól, ezt harcolta ki a brüsszelező, sorosozó miniszterelnök vitéz módon. Európa legmagasabb inflációját éppen csak túlélte a magyar gazdaság, de ma megint emelkedik, a gazdasági teljesítmény pedig csökken, a forint lassan a millpengők világára kezd emlékeztetni. És akkor a bakra felállva Orbán gazdasági csodáról beszél, ami máris itt van, beléptünk a fényességes 2025-ös évbe, az Orbán-rendszer 15. esztendejébe. Minden elmúlik egyszer?
Forrás: Rózsa Péter (Klubrádió)