Bár már töb hete történt a Jeszenszky Géza elleni, gyilkos szándékú kalapácsos merénylet, azóta sem tudom kiverni a fejemből.

Eleinte magán a tényen szörnyülködtem, hogy egy 83 éves szolid-szelíd öregembert meg akarnak ölni, ráadásul ilyen brutális módon. Másnap aztán attól borzadhattam, hogy az áldozat fia (!) nem a merénylőt titulálta a sátánt szolgáló valakinek, hanem az édesapját. Aztán rémesnek találtam azt is, hogy néhány nappal az életmentő műtét után kiderült, nem ért véget az öregúr kálváriája: súlyos fertőzéssel is meg kell küzdenie.

Mindeközben esett ugyan szó a merényletet megakadályozó pincérről, és volt olyan médium, amely meg is szólaltatta az életmentőt, de valahogy az ő tette – szerintem – nem kapott elég figyelmet.

Mert mi is történt? Egy éppen jókor jó helyen tartózkodó férfi meglátta, hogy egy álarcos valaki kőműveskalapáccsal vág fejbe egy ősz öregembert, és bántalmazza az annak segíteni próbáló idős hölgyet is. Mit tett erre a mi hősünk? Gondolkodás nélkül az áldozat segítségére sietett. És ezzel megakadályozta, hogy a merénylet

végzetessé váljon.

Gondolom, ha megkérdeznénk a „magyarokat”, mi erről a véleményük, kivétel nélkül mindenki helyeselné, dicsérné, magasztalná az életmentő beavatkozást és magát az életmentőt is. Pedig a dolog nem is ennyire egyértelmű: a hős férfiú a közbelépés helyett elkezdhetett volna spekulálni, vajon nincs-e igaza a támadónak. Nem érhette-e őt valamilyen sértés vagy inzultus az öreg részéről? A beavatkozással nem vonja-e magára a támadó haragját? Sőt, azon is elmélázhatott volna, hogy közbelépése esetén milyen károk érhetik: például hogy piszkos lesz, netán elszakad valamelyik ruhadarabja, vagy eltörhet az órája, mobilja, vagy hogy mennyi macera lesz, ha tanúskodnia kell a rendőrségen-bíróságon. És még sok mindenen lamentálhatott volna, de nem tette. Habozás nélkül segítségére sietett egy bajba jutott embertársának. És ezt ő is, mi is természetesnek, normálisnak tartjuk.

Hallgatom közben Orbán Viktor pénteki rádiószózatát, amiben a megtámadott ukránok ellen agitál, és pontosan azt teszi, amit a hősies magatartású pincér nem tett: együttérzés, szolidaritás, segítség helyett kifogásokat és ürügyeket keres, miért is ne tegye, amit a jóérzés megkövetelne.

A dolog ráadásul még sokkal rosszabb: az önzésre építve és félelmeket gerjesztve (és milliárdos reklámkampánnyal megtámogatva) minket is ilyen embertelen gondolkodásra, magatartásra ösztönöz.

Forrás: Hamburger Béla (Élet és Irodalom)