Béke van ma Csepelen? Erre a kérdésre még a legelvakultabb kerületi hatalomtámogatók sem adhatnak igenlő választ. A békének éppen az ellenkezője, a polgárháborús állapotok sokkal közelebb állnak az igazsághoz.

Érdekes módon hazánkban a rendszerváltásnak mondott polgári átalakulás, nem 1989-ben alakult polgárháborús viszonyokká, hanem 2010-ben. A demokratikus átmenet nem csak az országban, de Csepelen is szabályozottan, a demokrácia alapelveire építve, közmegegyezés alapján bonyolódott le.

Mindenki tartotta magát az írott és íratlan megegyezések tartalmi elemeihez, és senki nem próbálta az erőviszonyokat agresszíven a maga javára fordítani. Először a liberálisok, majd a szociáldemokraták szereztek választási többséget, és ők irányították Csepelt 2010-ig. A társadalmi békét a megfontolva haladás, - a kettőt előre egyet hátra - elvnek az alkalmazásával próbálták megteremteni. Ezt az óvatosságot azonban a lakosság bizonytalankodásnak, a lehetőségekkel való élés hiányának értékelték.

A békétlenséget szülő rendszerváltás 2010-ben következett be Csepelen. Akkor a Fidesz gyűlölködése, az általuk szajkózott 

„komcsitlanítás” lett a változtatás célja, amivel a demokratikus átalakítást megakasztották. A szocializmusban szocializálódott emberek és a felnővő fiatalok úgy gondolták, hogy a demokrácia egy nagyon macerás dolog. A vezetői bizonytalankodások, a magabiztosságot gyakran nélkülöző, óvatoskodások helyett olyanokat kerestek, akik határozottabb fellépést és centralizáltabb irányitást ígértek. Ehhez kínálkozott megfelelőnek egy agresszív, az egyéni karizmát és a veleszületett durvaságot is magába foglaló egyéniség hatalomba helyezése.

Az új módszer azonban már az elején visszatetszést keltett! „Anyám, nem ezt a lovat akartam!” A magabiztosság helyett a náci módszereket is tartalmazó agresszivitást, rákosista személyi kultuszt, a másként gondolkodók egzisztenciális ellehetetlenítését, és a párbeszédek lehetőségeinek teljes kiiktatását kapták a lakosok. Újraéledt a munkahelyek politikai befolyásolása, az önkormányzati hatósági eszközök politikai elnyomó erővé alakítása. Előkerültek a munkahelyi „utánnyúlás2 formái. Az önkormányzati humán területen a hármas követelmény vált újra gyakorlattá, és a politikai megbízhatóság került a legjobban fizetett első helyre. Az új hatalom úgy akart békét, hogy ráerőszakolja a kerületre rendszerének teljes feltételkörét. Az ellenfelet megalázva kisemmizi. A politikától távolmaradókat megmegbízhatatlan elemekként szamon tartva kategorizálja! Ennek a módszernek a megteremtőjét (protest szavazatokkal) ötször szavazta le a helyi többség!

A nyílt helyi polgárháborús hangulat eszkalálódását a hatalmon belüliek palotaforradalma akadályozta meg. A lakosság a társadalmi béke megteremtését várta tőlük, és ehhez az új formációjuknak hatalmas támogatottságot adott 2024-ben! A regnálásuk valamivel több mint egy éve azonban bebizonyította, hogy tartalmi elemeiben nem változtak! Egy puhább, bársonyosabb diktatúrát hoztak létre, amiben semmi távlati tervezés, stratégiai kitörés nincs!

Változatlanul a hatalomba maradást szolgáló populista reflektálás látszik tevékenységükben. Csepel nem javul, hanem nagymértékben tovább romlik. Az itteni ingatlan árak a budapesti alján, az elszlömösödött területek nagysága és szégyenteljes állapota meg a főváros csúcsán foglal helyet. Az egyszemélyi diktatúrából született hibás vezetői döntések a (kis Duna partján) bírósági ítélettel sújtott elmarasztalásban részesültek.

Ebben a helyzetben békéről még beszélni sem lehet! A Csepelt vezetők tevékenységeiket továbbra is a hatalomkoncentráláson, a vezetői magamutogatáson és a Fidesz lejárt politikai elképzeléseinek felturbózott tovább élését szorgalmazó látványpolitizáláson akarják folytatni. Pedig, ha nincs béke, akkor belső feszültség, polgári küzdelem és békétlenség van. Ennek már régen véget kellett volna vetni.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala