Kevesen tudják, hogy Szőnyi István festőművész egyik utolsó, nagy volumenű, 1956-ban elkészült munkáját rejti a csepeli főposta. Utánajártunk! Noha a hivatalnak otthont adó épület már 75 éve, 1951-ben elkészült Nyíri István tervei alapján, a kísérletező építész egyedi leleménye, az igazi kincse csupán több  év után került bele.

1955-ben hívták meg a Dunakanyarért és Zebegényért rajongó, országosan ismert és elismert Szőnyi István festőművészt Csepelre, hogy élettel, színnel töltse meg a postai kiszolgáló ablakok feletti, hatalmas üres felületet. A mű több mint egy éven át készült, ugyanis a helyért rajongó művész Szőnyi valóságos postatörténetet álmodott:

balról jobbra időrendi sorrendben követik egymást a jelenetek a posta életéből:

Így az elsőn még a földesúrnak nyújtja át a küldeményt a futár, míg az utolsón már korának hősei, a  csepeli munkásemberek állnak. Az alkotó a helyi lakosokat mintázta meg a művén, amelyen visszaköszön például a csepeli sziget, sőt a lakihegyi adótorony is.

A secco – merthogy nem freskó, vagyis nedves, hanem száraz felületre felvitt alkotás – már 1956-ban megsérült kissé a forradalom napjaiban. A csepeli 1-es számú posta 2002-ben lett műemlék. A példátlan műalkotást az épülettel együtt a következő évben felújították, restaurálták.

Szőnyi Istvánnak ez az utolsó nagy, kimagasló munkája, hiszen 1960-ban elhunyt. Zebegényben készített képeivel sokat tett a Dunakanyar népszerűsítéséért – a csepeli munkája pedig a posta több évszázados történetének állít méltó emléket.

A hatalmas seccónak köszönhetően ráadásul most együtt élhet a mai csepeli lakosság a város hajdani lakóival.

További képek a festményekről:

Forrás: Fotók - Kovács Olivér (Postablog)