A mostani „program” csak arra jó, hogy szembeállítsa a vidéket a „túlságosan gazdag” fővárossal. (Sajnos még ez sem igaz, hiszen az elmúlt évtizedekben Budapest sem fejlődött a lehetőségei szerint, elveszítette a Közép-Kelet-Európában egykor betöltött meghatározó gazdasági erőközpont szerepét, amit mostanra már Bukarest is meghaladott.) Egy ország sorsáért felelős államférfiak vezette kormányzatnak túl kellene látnia a saját pártpolitikai érdekeinek korlátain. Ha csak a politikai hatalom megszerzése és mindenáron való megtartása a céljuk, akkor jobb esetben is csak a nemzet kufárjaiként emlékezik majd rájuk az utókor.
Aligha kétséges, hogy a rendszerváltást követő gyökeres átalakulások legnagyobb vesztese a vidék volt. A felszámolhatatlanná vált munkanélküliség, a milliós szegénység, a tömeges elvándorlás, az agrártermelés veszélyes egyoldalúsága, a természeti-környezeti állapot gyors ütemű romlása, az elvesztett és korlátok közé szorított helyi és regionális identitás újramegtalálásának igénye külön-külön is kiválthatta volna az országot irányító politikai osztály figyelmét, de a jajkiáltások süket fülekre találtak.
Az 1991-ben kezdeményezett Alföld Kutatási Program ugyan megpróbálta felgyorsítani a vidék problémáinak megoldását, de az
Ki tudja ma már Csepelen, hogy egy kohászati üzembe mit jelentett a buga? Milyen volt a görgősor, az adagoló, a menetvágó, és ezek használatához milyen szakmai tudásra, milyen kondira volt szükség? Egyáltalán: 1965. tavaszán mit jelentett a munka a százszor elátkozott, de ezerszer szeretett veszélyes üzemben? E kérdések megválaszolását segíthetik a 60 évvel ezelőtti képkockák a kor hangulatát idéző tudósítás változatlan szövegével.
„A Csepeli Csőgyár dolgozói két hónappal ezelőtt, felszabadulásunk 20. évfordulójára, szocialista munkaversenyt kezdeményeztek. Vállalásukban többek között a termelékenység növelését és a minőség javítását tűzték ki célul. Azóta már jelentős eredményeket értek el és
Ma folyamatos provokáció alatt állnak a normális emberek. Elég, ha csak egy pillantást vetnek a hatvanpusztai birtokra, mert az amolyan állatorvosi lóként mutatja be azt a mélységes korrupciót és úrhatnámságot, ami a NER-lovagokat úgy jellemzi. Ha csak a harmada igaz annak, amit Magyar Péter vagy Hadházy Ákos oszt meg erről, már az is olyan mértékű provokáció, ami hatóság után kiáltana. Már ha lenne megfelelő hatóság, de az sincs. Ami egy újabb provokáció a magunkfajta normális embereknek.
„Embertelen, megalázó és rendkívül kegyetlen kínzások színhelye volt a csepeli Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium …” írta meg több internetes hírportál. Csepeli volt az anyagyilkos nő, az eltűnt két kislány, itt volt tűz egy oktatási intézményben, itt törték fel a betörők az egyik végrehajtói irodát. Egy csendes csepeli utca volt a helyszíne a lövöldözéssel fűszerezett vadnyugati verekedésnek…..
Nem tudni, hogy a mai Fidesz-propaganda korifeusainak hogyan sikerült rátalálnia harminc évvel egy évnyi minisztersége után Bokros Lajosra? És ha már rátaláltak, hogyan jutott eszükbe éppen a magyar anyák alacsony szülési rátáját ráverni erre a talpig becsületes, tudását a haza szolgálatába állító, szerényen élő emberre? Talán azért, mert ilyen, - de még megközelítőleg hasonló - sincs közöttük! Mert önzők, igaztalanok, és sarlatánok!
Amennyiben a kedves olvasóban – mondjuk két kampánykrumpliosztás közben – felmerül, hogy mennyire értékelheti őt a kormány(fő), gondoljon Sulyok Tamásra (képünkön). A név valószínűleg nem fog elsőre eszébe jutni (arra mindenképp jó volt a Novák-ügy, hogy megtanuljuk: fölösleges megjegyezni ezeket az eldobható NER-alkatrészeket – állampolgári szempontból indokolatlan több tiszteletet és empátiát mutatni irántuk, mint az, aki a függöny mögül a színpadra taszigálja őket; a szánalom nem politikai kategória), de hosszas gondolkodás után esetleg felrémlik, hogy van az a jellegzetesen káderarcú figura, aki mostanában rendszeresen Orbán Viktor helyett magyarázkodik.
A 400 (négyszáz) százalékos emelés a csepeli zárt parkolók bérleti díjánál egyrészt tisztességtelen, másrészt az erről szóló rendelethez készült hatásvizsgálat egyik megállapítása finoman szólva is cinikus: „…az emelés mértéke gazdaságilag nem releváns.” Magyarul jelentéktelen, lényegtelen. Azért ehhez vastag bőrű arc kell
A Fidesz–KDNP beszűkült tudatállapotú kommunikációs igazgatója veszélyességi pótlékot kér a főnökétől, mert szerinte Magyar Péter személyében mindennap elmebeteggel harcol. Azt még nem tudja, tb-támogatás járna-e neki ezért, de ha beadja írásban, a kormányfő megvizsgálja az ügyet. Ilyen förgeteges mókákon göcögnek a kormányerők a masszív pénzromlás reparálása helyett, a fideszes luxuskullancsok kirakatsöprögetése mellett és két utcai garázdaság között. 
A Kis-Dunánál, a Gubacsi hídtól nem messze, a rendkívül szennyezett Francia-öböl mellé akar egy vállalkozó lepárló üzemet, panziót, éttermet, sporttelepet építeni. A tervről a csepeli képviselő-testület az első félévben fog dönteni. Itt a tavasz, de a hírek befagytak a beruházás részleteiről
Nagy Márton miniszter lottózókat megszégyenítő magabiztossággal ikszeli be az újabb és újabb számokat, de csak nem akarja kihúzni senki, úgyhogy kíváncsi vagyok, mikor veszi észre a vezénylő tábornok, hogy ha gazdasági ölebe továbbra is azokat az adatokat adja írásba, amiket ő hallani akar, és nem viszonyul a valósághoz, legalább érintőlegesen, nem igazítja hozzá előrejelzéseit az alapfokú matematika és közgazdaságtan szabályaihoz, ő lesz az új össznépi Móka Miki
Miért titok még ma is? Szeptemberben a csepeli városközpont egy részének felújításáról kérdőíves felmérést végeztek a lakosság körében, azzal, hogy a döntés után pályázatot nyújtsanak be. Azóta lehullottak a lombok, volt hó is, mindjárt kitavaszodik, de a pályázat eredményéről semmi hír. A kérdőívet több mint ezer csepeli lakos töltötte ki, s többségük a felújítás célját elsősorban a Kossuth Lajos utca közbiztonságának, közrendjének javításban látta. A pályázatban vállalt ezen feladatok végrehajtása, szerintünk, pályázat nélkül is elkezdődhetett volna.
Ezt már a fideszes szavazók sem nézik jó szemmel
Viharos idők jártak ezen a héten Csepelen. Blogunkhoz például befújta a szél két mélységesen felháborodott és sértődött csepeli fideszes önkormányzati képviselő levelét, amit a Csepeli Hírmondó (CSH) főszerkesztőjének címeztek. A lap március 12-én megjelent számának 2. oldalán közölt, - a levélírók által „lejárató, mocskolódó, hazug”-nak nevezett tudósítás miatt Németh Szilárd Fidesz alelnök stílusában és modorával ragadtak klaviatúrát még március 22-én. Soraik eddig még nem láttak napvilágot sem a CSH-ban, sem másutt. Mivel közügyről – a kerületi iskolákról – van szó, nem várunk a CSH-ra, ahol Ábel és Borbély urakkal együtt majd csak eldöntik, hogy mit akarnak tenni, mi az alábbiakban szó szerint közöljük a levelet:
Ma, március 30-án, vasárnap kezdődik a nyári időszámítás. Az órákat hivatalosan hajnali kettőkor három órára állítják. Különösen a gyerekek bioritmusa tűri rosszul az óraátállítgatást.
Rideg volt, Királyerdei Művelődési Ház lett. „Királyerdőn nincsen mozi, étterem, és sokáig nem volt művelődési ház sem. A felszabadulás óta a meglevő iskola mellé csak egyetlen épült, mindkettő igen rossz állapotban van. Hat kilométernyi vízhálózat hiányzik, és sokáig rossz volt az áruellátás is.” - írta fél évszázada az újság
Könnyen el tudom képzelni, hogy Orbán Viktor, amikor, mint király, vagy kormányzó vagy elnök bevonul Budapestre, a bűnös városba, akkor azt zebraháton kívánja megtenni. Fehér ló már volt, de annak nem lett jó vége. A zebra az mégiscsak más egy kicsit. Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és pénztárcája – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Amúgyis, fehér lova errefelé minden bugris tengerésznek lehetett. No de zebrája?! 
Micsoda különbség?! Nagytakarítás vagy agytakarítás? Miközben Orbán Viktor tavaszi nagytakarítással fenyegeti ellenfeleit, addig az Ábel-Borbély féle, hivatalos önkormányzati lapnak nevezett Csepeli Hírmondóban beérik az „Agytakarítás” és a lakbéremelés emlegetésével. "Agytakarításról" az egyház képviselője ír, a lakbéremelésről egy alpolgármester beszél. Pákozdi József nyilatkozata mellől azonban fájdalmasan hiányzik az önkormányzati bérleményekben lakók véleménye a tervezett emelésekről és arról, hogy milyen körülmények között élnek ott a csepeliek. 
Hiába adott a kormány havi 12,5 milliárd forintot a kórházak adósságrendezésére, továbbra sem sikerül csökkenteni az adósságokat. Anyagi eszközök hiányában abban lehetnek érdekeltek az orvosok, hogy kevesebb műtétet kevesebb érdemi gyógyítást végezzenek
A jelek szerint a kisebb települések vezetői pontosan tudják, mit vár tőlük a kormány, és igyekeznek olyan beruházásokra támogatást pályázni a most induló Versenyképes Járások Programból, amelyek a 2026-os választási kampányig megvalósíthatók. Legalábbis ez derült ki több község, kisváros polgármesterének szavaiból. 
Ha a Csepeli Hírmondó készít beszélgetést a polgármesterrel, akkor nincsenek kényes kérdések (valójában másmilyenek sem). A kincstári újságíró nem szól közbe, nem vitatkozik, nem kérdez rá a főnök által figyelmen kívül hagyott tényekre. Így működik a tájékoztatás Csepelen. Igy próbálják elhitetni az olvasókkal, hogy a kerületben minden rendben.