Nem tudom, minek kellene még történnie, hogy megfelelő reakciók szülessenek Magyarországon a gyermekek sérelmére elkövetett ügyekben, mert amit amit Orbán Viktor és kormánya képvisel az tragikus. Hangzatos szavaikkal szemben a tények: Kaleta Gábor ma szabadon grasszál, hiába találtak a számítógépén 19 ezer gyermekpornográf felvételt; Novák Katalin egykori köztársasági elnök kegyelemben részesíti a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét, aki bűntársa a szexuális visszaéléseket elkövető igazgatónak; bizonyítékok vannak arról, hogy a Fidesz, illetve kormánypárti politikusok többször kitüntették a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet korábbi igazgatóját, aki a vádak szerint élettársával több rábízott fiatal lányt prostitúcióra kényszerített.
Ha van konszenzus a magyar társadalomban, akkor az az: sokkal szigorúbban kellene büntetni, ha valaki kiskorú sérelmére követ el szexuális bűncselekményt.
Az utóbbi időben szinte félévente érkeztek hírek pedofil aljasságokról, egy részük a
sportban történt, az úszás pedig fokozottan érintett.
Tudom (persze, persze, nem tudhatom), az áldozatok milyen gátakkal szembesülnek, ha arról van szó, hogy a nyilvánosság elé kell(ene) lépniük. De ha valakik tehetnek az ellen, hogy ezek a gyomorforgató bűnök ne elégtelen büntetésben részesüljenek, netán az intézmények eltussolják azokat, akkor azok éppen ők.
Az aránytalan büntetés megakadályozza a traumatizált áldozatok gyógyulását is, ráadásul azt sugallja, hogy a bűn érdemleges következmény nélkül marad. Márpedig mindannyiunk érdeke, ha egy egészségesebb társadalomban akarunk élni, hogy ők a fényre lépjenek, és elmondják: áldozat vagyok, nem akarom, hogy mással is ez történjen!
Ez nem szégyent érdemel, hanem valódi megbecsülést.
Az igazi szégyen az Orbán-kormány képmutatása és cinkossága.
Forrás: Varga T. Róbert (Népszava)
