Az ország csúszik lefelé – korrupció, infláció, miegyebek -, mindeközben a szuverenitásra oly büszke Orbán parázsló szájjal mondja, milyen jó lóra tettük föl az országot tétként.
Tizenöt éve, amikor kormányra kerültek, azt mondták: rendbe kell tenni az elmúlt nyolc hibáit. Közben annyi történt a kormányzati ciklusokban, hogy felkészültek az újabb választásokra. Aztán amikor megint nyertek, megint készültek a következő választásra, és a
A két bozótharcos, Németh Szilárd és Borbély Lénárd áldatlan küzdelmének legújabb terepei a csepeli gyermekintézmények. Az óvodákat már "elintézték". (Öt óvodát még az idén, egyet majd később zárnak be.) Most az iskolák bezárásánál, összevonásánál, átszervezésénél folytatják az iszapbirkózást. A jelenlegi helyzet kusza, zavaros. Hiteles információk helyett pletykák, intrikák kapnak főszerepet.
A önkormányzat HIVATALOS lapja, a Csepeli Hírmondó három oldalt biztosított a helyi "háború" újabb fejezetének taglalására. Tette mindezt Borbély Lénárd védelmében és érdekében úgy, hogy a kép egyáltalán nem lett tisztább, világosabb.
Nem is vártunk mást, hiszen a polgármester érdeke, hogy sokáig fenntartsa a témát, annak ellenére, hogy már rég nem az a kérdés, hogy a tankerület hogyan viszonyul a Kölcsey felújításához.
Egyrészt, mert a tankerületiek írásban közölték, támogatják felújítását, másrészt, mert már
2010 után az Orbán-rendszer szisztematikusan leépített minden intézményt, orvosi és civilkezdeményezést, ami a drogozás mgelőzéséért, mértékének csökkentéséért működött. De nem kell félni, ennyi semmittevés után megtalálták a mesterkulcsot. Orbán Viktornak 15 év után feltűnt, hogy nagy a gáz kábítószerfronton. Pedig ő mindent megtett, gondolhatta, hisz az unió egyik legszigorúbb jogrendszerét alakította ki erre vonatkozóan. Már azért is bíróság elé kerülhet valaki terjesztés miatt, mert egy haverjával spangliztak, a cigit pedig egymásnak adogatták.
Miközben a fiatalok a szabadságukkal játszanak, a valódi függők semmiféle érdemi segítséget nem kapnak. Ugyanis bármennyire szeretne még nagyobb szigorral fellépni a drogproblémákkal szemben a kormány, ez továbbra sem rendészeti kérdés.
Annál sokkal összetettebb társadalmi, és a legtöbb esetben szociális probléma. Ki gondolta volna, hogy
„Március 31-én, 89 éves korában örökre elhajózott dr. Dulin Jenő, a magyar vitorlázás egyik legnagyobb hatású személyisége, a Magyar Vitorlás Szövetség örökös tiszteletbeli tagja.” – közölte a hírt a szövetség saját honlapján. Dulin Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa, 1963-88 között, 25 éven keresztül dolgozott Csepelen, az akkori Csepel Vas- és Fémművek Munkalélektani Laboratóriumának vezetőjeként.
Dulin Jenő csepeli munkalélektani labort pár év alatt az ország egyik legjelentősebb munkapszichológiai laboratóriumává fejlesztette. A laboratórium sokféle pszichológiai alkalmasságvizsgálatot is végzett fontos, kiemelt munkakörökben, ahol a szűrés alapja a veszélyeztetettség vagy a betanulási idő hosszúsága, illetve szociálpszichológiai követelmények játszottak szerepet. Alkalmasági vizsgálatainak köszönhetően, például a vizsgált munkaterületeken 25-30 százalékkal csökkentek a munkahelyi balesetek.
Később a Közlekedési Főfelügyelet Pályaalkalmasság-vizsgálati Intézete igazgatója, a Magyar Pszichológiai Társaság közlekedéspszichológiai szekció elnöke lett. Nyugdíjba vonulásakor munkásságát Baross Gábor-díjjal ismerték el.
Mindeközben
"Abban már nem vagyok biztos, hogy ugyanezek a derék lengyelek elnézik azt, hogy Orbánék látványosan odatették magukat Putyin mellé."
A legendás lengyel-magyar barátságot és szolidaritást sikerült odáig erodálni, hogy a varsói magyar nagykövet gyakorlatilag karanténban van és a hírek szerint érkezett olyan jelzés, hogy kiutasítják, ha Orbánék újabb eljárás alá vont lengyel politikusnak adnak menedéket.
Gyakorlatilag azt mondta ki ezzel a döntéssel a magyar kormány, hogy Lengyelország nem jogállam. Túldramatizálni nem szeretném az ügyet, nyilván ez most elsősorban a nagypolitika szintjén zajlik, nem feltétlenül érinti ennek a kapcsolatnak a gyökereit. De
NYOLCVAN ÉVVEL EZELŐTT, EZEN A NAPON, 1945. ÁPRILIS 7-ÉN JELENT MEG A FOGASKERÉK, A WM GYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA, A KÉSŐBBI CSEPEL ÚJSÁG ELŐDJÉNEK AZ ELSŐ SZÁMA. A LAPOT HIDASI FERENC, SÁRKÁNY LÁSZLÓ és SZEMANEK REZSŐ SZERKESZTETTE. A CSEPEL ÚJSÁGOT A FIDESZES KERÜLETVEZETŐK - NÉMETH SZILÁRDDAL, BORBÉLY LÉNÁRDDAL ÉS ÁBEL ATTILÁVAL AZ ÉLÜKÖN - HATALOMRA KERÜLÉSÜK ELSŐ INTÉZKEDÉSEKÉNT 2010. OKTÓBER 15-ÉN SZÜNTETTÉK MEG.
Még dörögtek a fegyverek Magyarország határán. Már a második világháború európai befejezésére készültek a hitleri nácizmus és az európai fasizmus ellen szövetséget kötött hatalmak: a Szovjetunió, az USA és az angolszász országok. Még senki sem tudta, hogy április 4. hamarosan hazánk felszabadulásának ünnepe lesz.
Az emberek nem az ünnepléssel, hanem a hétköznapokkal voltak elfoglalva. Feljöttek a pincékből, megkezdődött a földosztás, és miközben szeretteik visszatértét várták a frontról, a fogságból, a haláltáborokból, aközben sem addig, sem azóta nem látott energiával láttak hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez, az élet újraindításához. Csepel – mint oly sokszor a XX. századi történelem során – hatalmas részt vállalt ebből a munkából is.
Nyolcvan évvel ezelőtt, ilyen körülmények között, 1945. április 7-én jelent meg a FOGASKERÉK, a csepeli Weiss Manfréd Művek, a későbbi Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak a lapja, a Csepel újság elődje.
Ebből az alkalomból közöljük Bárány Tibornak, a Csepel újság utolsó, 2021-ben elhunyt főszerkesztőjének írását, amely az általa vezetett 21. Kerületi Hírhatárban jelent meg:
Az Orbán-rendszer, melyet perverz újraelosztásnak neveznek, akkor is végtelenül igazságtalan volna, ha egyébként demográfiai fordulatot eredményezne. De nem eredményez. Tizenöt évig semmiféle eredményt a születési arányszám növekedésében nem hozott.
Magyarországon az 1970-es évek óta közmegegyezés van abban, hogy a „gyermekvállalás” pénzkérdés. Szélsőbaloldal és baloldal, jobboldal és szélsőjobboldal, valamint a kategorikusan nem politizálók is úgy látják, azért csökken a népesség, mert kevés a pénz. Ennek persze az égvilágon minden tény ellentmond, de az ember ragaszkodjon a tévedéseihez.
Két gyermeket neveltem fel és öt unokám van, tudom, hogy a ruha, cipő, játék, iskolaszer, stb. pénzbe kerül. Ha a gyermeknemzési kedv pénzkérdés volna, akkor a legfejlettebb országokban születne a legtöbb gyermek, és a legszegényebbekben a legkevesebb. Csak hát a helyzet
Már az egész ország zeng, visszhangzik a volt Csepel Művek területén kialakított kábítószeripari nagyüzem leleplezésétől, de az önkormányzat hivatalos szócsöve, a csepel.hu erről egy szót sem szól, nem hajlandó tudomást venni róla. Hallgatnak a főpolgármester csepeli tárgyalásairól, és arról is, hogy elhunyt Csepel egyik nagy tudású, kiemelkedő szakmai személyisége.
Március 31-én elindult az EU-s eljárási rend követelményei szerinti közbeszerzési eljárás a Gubacsi vasúti híd és kapcsoló létesítményei vállalkozási szerződés keretében való megvalósítására. Az ország, a főváros és a kerület számára egyaránt fontos beruházásra kiírt nyílt pályázat ajánlattételi határideje 2025. május 8. A tervek szerint a vasúti híd a jelenlegi hídtól 15 méterre északra kerül megépítésre. Hogy mikor kezdődhet a kivitelezés, s várhatóan hány tíz milliárd forintot kell rákölteni, s milyen határidővel kellene befejezni a beruházást, azt nem közölte a kiíró, az Építési és Közlekedési Minisztérium.
https://ekr.gov.hu/eljarastar/eljaras/EKR001876732024
Reméljük, a befejezésig még megkapja a működtetési lehetőséget a vasúti híd jelenlegi nyomvonal, amelyen január 1 óta már csak öt kilométer/óra sebességgel közlekedhetnek tehervonatok. Viszont ennek kacsán sem kaptunk semmi tájékoztatást a Gubacsi híd másik feléról, a gépkocsiforgalmat biztosító Gubacsi hídról, holott a kerületi vezetés korábban többször ígéretet tett felújítására, sőt
A mostani „program” csak arra jó, hogy szembeállítsa a vidéket a „túlságosan gazdag” fővárossal. (Sajnos még ez sem igaz, hiszen az elmúlt évtizedekben Budapest sem fejlődött a lehetőségei szerint, elveszítette a Közép-Kelet-Európában egykor betöltött meghatározó gazdasági erőközpont szerepét, amit mostanra már Bukarest is meghaladott.) Egy ország sorsáért felelős államférfiak vezette kormányzatnak túl kellene látnia a saját pártpolitikai érdekeinek korlátain. Ha csak a politikai hatalom megszerzése és mindenáron való megtartása a céljuk, akkor jobb esetben is csak a nemzet kufárjaiként emlékezik majd rájuk az utókor.
Aligha kétséges, hogy a rendszerváltást követő gyökeres átalakulások legnagyobb vesztese a vidék volt. A felszámolhatatlanná vált munkanélküliség, a milliós szegénység, a tömeges elvándorlás, az agrártermelés veszélyes egyoldalúsága, a természeti-környezeti állapot gyors ütemű romlása, az elvesztett és korlátok közé szorított helyi és regionális identitás újramegtalálásának igénye külön-külön is kiválthatta volna az országot irányító politikai osztály figyelmét, de a jajkiáltások süket fülekre találtak.
Az 1991-ben kezdeményezett Alföld Kutatási Program ugyan megpróbálta felgyorsítani a vidék problémáinak megoldását, de az
Ki tudja ma már Csepelen, hogy egy kohászati üzembe mit jelentett a buga? Milyen volt a görgősor, az adagoló, a menetvágó, és ezek használatához milyen szakmai tudásra, milyen kondira volt szükség? Egyáltalán: 1965. tavaszán mit jelentett a munka a százszor elátkozott, de ezerszer szeretett veszélyes üzemben? E kérdések megválaszolását segíthetik a 60 évvel ezelőtti képkockák a kor hangulatát idéző tudósítás változatlan szövegével.
„A Csepeli Csőgyár dolgozói két hónappal ezelőtt, felszabadulásunk 20. évfordulójára, szocialista munkaversenyt kezdeményeztek. Vállalásukban többek között a termelékenység növelését és a minőség javítását tűzték ki célul. Azóta már jelentős eredményeket értek el és
Ma folyamatos provokáció alatt állnak a normális emberek. Elég, ha csak egy pillantást vetnek a hatvanpusztai birtokra, mert az amolyan állatorvosi lóként mutatja be azt a mélységes korrupciót és úrhatnámságot, ami a NER-lovagokat úgy jellemzi. Ha csak a harmada igaz annak, amit Magyar Péter vagy Hadházy Ákos oszt meg erről, már az is olyan mértékű provokáció, ami hatóság után kiáltana. Már ha lenne megfelelő hatóság, de az sincs. Ami egy újabb provokáció a magunkfajta normális embereknek.
És akkor a nemzeti gázszerelő magángépes utazgatásairól, hétköznapi luxusáról még nem beszéltünk egy árva szót sem, ahogy az egész kleptokrácia mérhetetlen meggazdagodásáról, amit felfogni is képtelen a bérből, fizetésből élő, mert nem képes annyi nullát tenni a helyzetet leíró számsorba. Már a NER harmad- és negyedvonalának összekapart, közpénzjellegét elvesztő vagyonkájából is rendbe lehetne rakni azon intézmények egynémelyét, amelyet a normális emberek használnak vagy használnának nap mint nap.
De ugyanígy napi provokáció a minden kis hírtől ájuldozó forint, ami akkor ugrik a négyszázas eurós szint fölé, amikor
„Embertelen, megalázó és rendkívül kegyetlen kínzások színhelye volt a csepeli Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium …” írta meg több internetes hírportál. Csepeli volt az anyagyilkos nő, az eltűnt két kislány, itt volt tűz egy oktatási intézményben, itt törték fel a betörők az egyik végrehajtói irodát. Egy csendes csepeli utca volt a helyszíne a lövöldözéssel fűszerezett vadnyugati verekedésnek…..
Mivel ezek nem önkormányzati ügyek, s egyébként is megzavarnák a Csepeli Hírmondó, illetve a csepel.hu vagy a polgármester fb-oldala által folyamatosan sugallt, nálunk minden rendben van, Csepel a béke és a nyugalom szigete rózsaszín képét, ezért a lap szerkesztői nem is zavarják ilyen hírekkel a csepelieket. Pedig csak az utóbbi három hónapban még több,
A Gellért-hegyi Szabadság-szobor, arccal Csepel felé
Nyolcvan éve ezen a napon, vagyis 1945. április 4-én fejeződtek be hivatalosan Magyarországon a második világháború harci cselekményei a szovjet hadijelentések szerint. Azon a 80 évvel ezelőtti tavaszon a Vörös Hadsereg kiűzte az utolsó német egységeket is hazánkból, véget vetett a náci és nyilas rémuralomnak. Április 4-ét a rendszerváltásig a felszabadulás napjaként ünnepelték, róla szólt az ének. A viták azóta is zajlanak a folytatásról...
A történészek - az újabb kutatásokat is figyelembe véve - a Múlt-Kor című lapban így foglalták össze a 75 évvel ezelőtti eseményeket:
Magyarország 1941. június 27-én lépett be a Harmadik Birodalom oldalán a második világháborúba, öt nappal azt követően, hogy a német hadigépezet megindult a Szovjetunió ellen. A sztálingrádi csata után a kezdeményezés a szovjetek kezébe ment át, az 1943. januári doni áttörés során a kétszázezres 2. magyar hadsereg néhány nap alatt vereséget szenvedett. A magyar diplomácia puhatolódzó tárgyalásokba kezdett a szövetségesekkel, de a Kállay-féle "hintapolitika" nem vezetett eredményre. Mindez nem maradhatott titokban Hitler előtt, 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot. Horthy Miklós kormányzó a helyén maradt, de
Nem tudni, hogy a mai Fidesz-propaganda korifeusainak hogyan sikerült rátalálnia harminc évvel egy évnyi minisztersége után Bokros Lajosra? És ha már rátaláltak, hogyan jutott eszükbe éppen a magyar anyák alacsony szülési rátáját ráverni erre a talpig becsületes, tudását a haza szolgálatába állító, szerényen élő emberre? Talán azért, mert ilyen, - de még megközelítőleg hasonló - sincs közöttük! Mert önzők, igaztalanok, és sarlatánok!
A kormányközeli magyar rádióadóban elhangzottak szerint nem a 15 éven keresztül abszolút többséget maga mögött tudó kormány, hanem Bokros Lajos a hibás! Mostanság például azért, mert Magyarországon az egyik legalacsonyabb a születésszám. Hazánk a legsúlyosabb helyzetek egyikét kénytelen elfoglalni Európában, a demográfiai helyzet kapcsán is! Hiába a melldöngető öndicséret, a számok rosszat mutatnak, a tények meg elborzasztóak:
Amennyiben a kedves olvasóban – mondjuk két kampánykrumpliosztás közben – felmerül, hogy mennyire értékelheti őt a kormány(fő), gondoljon Sulyok Tamásra (képünkön). A név valószínűleg nem fog elsőre eszébe jutni (arra mindenképp jó volt a Novák-ügy, hogy megtanuljuk: fölösleges megjegyezni ezeket az eldobható NER-alkatrészeket – állampolgári szempontból indokolatlan több tiszteletet és empátiát mutatni irántuk, mint az, aki a függöny mögül a színpadra taszigálja őket; a szánalom nem politikai kategória), de hosszas gondolkodás után esetleg felrémlik, hogy van az a jellegzetesen káderarcú figura, aki mostanában rendszeresen Orbán Viktor helyett magyarázkodik.
Szögezzük le: a poloskázásnak Magyarországon 80 évvel Szálasi után sincs vállalható kontextusa.
Hogy mi lenne a dolga egy államfőnek, amikor a miniszterelnök kiirtandó rovarnak nevez a legszűkebb értelmezés szerint is százezer, de inkább több millió magyart; ha olyan hangot enged meg magának, ami napok alatt fordul át utcai verbális és fizikai erőszakba az ellenzékkel szemben, azt kitalálni sem kell, mivel bele van írva az alkotmányba.
Rendben, tudjuk, hogy a hatalom birtokosait nem érdekli, mit írtak bele a saját alkotmányukba – hétköznap megszegik, hétvégente átírják; nem nagyobb cinizmus egy ilyen állagú szöveget gránittá kinevezni, mint Sulyok Tamást köztársasági elnökké –, de attól még ott van: őrködnie kell a
A 400 (négyszáz) százalékos emelés a csepeli zárt parkolók bérleti díjánál egyrészt tisztességtelen, másrészt az erről szóló rendelethez készült hatásvizsgálat egyik megállapítása finoman szólva is cinikus: „…az emelés mértéke gazdaságilag nem releváns.” Magyarul jelentéktelen, lényegtelen. Azért ehhez vastag bőrű arc kell
Komoly vitát váltott ki a kerületben lévő, önkormányzati zárt parkolók bérleti díjának visszamenőleges, 400%-os díjemelése, és a volt kenyérgyár területén ismét növekvő szemét elszállításának ügye.
Azon kívül, hogy egyetértünk a problémát felvető olvasók felháborodásával, van néhány megjegyzésünk is:
> A bérleti díj emelés visszamenőleges megfizettetése alapjában törvényellenes, ez a felháborító ügy
A Fidesz–KDNP beszűkült tudatállapotú kommunikációs igazgatója veszélyességi pótlékot kér a főnökétől, mert szerinte Magyar Péter személyében mindennap elmebeteggel harcol. Azt még nem tudja, tb-támogatás járna-e neki ezért, de ha beadja írásban, a kormányfő megvizsgálja az ügyet. Ilyen förgeteges mókákon göcögnek a kormányerők a masszív pénzromlás reparálása helyett, a fideszes luxuskullancsok kirakatsöprögetése mellett és két utcai garázdaság között.
Nem, nem Orbán és tettestársai az utcai garázdák, hanem a felhergelt nemzeti szuverenisták, akik néhány napon belül harmadszor támadnak Tisza-aktivistákra.
Természetesen senki sem gondolja, hogy a vezénylő tábornok személyesen adott jelet a hibbantak bevetésére, de az tény, hogy ahol szelet vetnek (vö.: széllelbélelt bolondlyukfelelős), ott
A Kis-Dunánál, a Gubacsi hídtól nem messze, a rendkívül szennyezett Francia-öböl mellé akar egy vállalkozó lepárló üzemet, panziót, éttermet, sporttelepet építeni. A tervről a csepeli képviselő-testület az első félévben fog dönteni. Itt a tavasz, de a hírek befagytak a beruházás részleteiről
A Csepeli Hírmondó fb-oldalán jelent meg egy interjú a 2023-ban megalakult, jelenleg 13 fős Dél-Pesti Vizi Polgárőr Egyesület vezetőjével. A Kis-Dunán hajózva sok mindenről beszélgettek, a Francia-öbölről az alábbiakat olvashattuk az írásban:
„…a Francia-öböl, amelyet még Weiss Manfréd idejében hoztak létre, s amelyen hidroplánok szálltak le, de a víz jelenleg teljesen eliszaposodott, nem lehet hajózni rajta. A partszakaszokat rendszeresen körbejárják, és visszatérően megállapítják, hogy teherautószámra hordják ide a szemetet….. A Nagy-Dunába még több szemetet öntenek. Tavaly mintegy ötven ilyen esetet észleltek és jelentettek.”
Azt már mi tesszük hozzá a fenti információhoz, hogy a
Nagy Márton miniszter lottózókat megszégyenítő magabiztossággal ikszeli be az újabb és újabb számokat, de csak nem akarja kihúzni senki, úgyhogy kíváncsi vagyok, mikor veszi észre a vezénylő tábornok, hogy ha gazdasági ölebe továbbra is azokat az adatokat adja írásba, amiket ő hallani akar, és nem viszonyul a valósághoz, legalább érintőlegesen, nem igazítja hozzá előrejelzéseit az alapfokú matematika és közgazdaságtan szabályaihoz, ő lesz az új össznépi Móka Miki
Látva a kormány kétségbeesését, hajlamos vagyok némi empátiával, már-már megengedően viszonyulni ahhoz a pechsorozathoz, amit mostanában – nyilván megszokásból vagy álcázási szándékkal – kormányzásnak hívnak.Amihez nyúlnak, amiről beszélnek, amit jósolnak – minden tönkremegy, felborul, elreped, vagy csak szimplán baromság.
Annyiszor felpattantunk, elrugaszkodtunk, repülőrajtot vettünk már a pandémia óta, hogy lassan egy ugrálóvárat is felfújhatnának a Kossuth téren, ne legyen már mindig ilyen kínos és
Miért titok még ma is? Szeptemberben a csepeli városközpont egy részének felújításáról kérdőíves felmérést végeztek a lakosság körében, azzal, hogy a döntés után pályázatot nyújtsanak be. Azóta lehullottak a lombok, volt hó is, mindjárt kitavaszodik, de a pályázat eredményéről semmi hír. A kérdőívet több mint ezer csepeli lakos töltötte ki, s többségük a felújítás célját elsősorban a Kossuth Lajos utca közbiztonságának, közrendjének javításban látta. A pályázatban vállalt ezen feladatok végrehajtása, szerintünk, pályázat nélkül is elkezdődhetett volna.
Kérdőíves felmérés volt az ősszel Csepelen, de erről a kerületvezetők mostanában egy szót sem szólnak. A csepeli képviselő-testület még tavaly szeptemberben, az előző testület utolsó ülésén tárgyalt a Kossuth Lajos utca, Károli Gáspár utca és a Görgei Artúr tér közötti szakaszának, felújításáról, az Ü1, Ü2 üzletsorok tetőfelújításáról, a városközpont ezen részének zöldítéséről.
Még a testületi ülés előtt
Ezt már a fideszes szavazók sem nézik jó szemmel
Azt állította Lázár János építési és közlekedési miniszter, hogy „azokat a NER-eseket, akik kullancs módon ránk telepedtek és visszaéltek a megteremtett lehetőséggel, valóban eljött az ideje, hogy lesöpörjük magunkról annak érdekében, hogy a ránk szavazók bizalmát meg tudjuk tartani”.
Ezzel szemben a tény az, hogy „a NER-esek” nem kullancs módjára telepedtek rá a rendszerre, hanem éppen Orbán és a Fidesz telepítette őket oda. Az állam vérét, a közpénzt szívják részben a maguk, részben
