Ha nem utasítják ki az orosz hírszerzőket, azt kell vélelmeznünk, hogy a kormány az oroszok behívásával kíván hatalmon maradni, olvassuk a neten. Evvel kapcsolatban pedig egyetlen kérdés merül föl bennünk, ám az nagyon. Honnan veszi a föntebb jelzett szöveg írója, hogy érző szívű kormányzatunk orosz/szovjet barátainkat csak úgy pikk-pakk-pukk kiutasítja? Szokása a mi mindenkori kormányzatunknak orosz/szovjet elvtársakat kiutasítani? Nem inkább az orosz/szovjet elvtársak beinvitálása a mi szokásunk? Dehogyisnem. Kormányunk legfőbb feladata, hogy kiálljon a kapuba, és ha arrafelé kószáló szovjet elvtársakat pillantana meg, kapja elő a laposüveget íziben, dugja az elvtársak orra alá, és avval csalogassa őket befelé.
Sajnos azonban ezt az egyszerű, ám nagyfokú szívjóságról tanúskodó módszert honfitársaink jó része már nem ismeri, aztán csodálkozunk, amikor kiderül, hogy a hitelminősítők nem akarnak minket a kebelükre vonni, vagy legalábbis nem oly forró szeretettel, mint ahogy azt illenék. Ehelyett mindenféle hülyeségeket irkálnak rólunk össze, mi pedig nem értjük, miért.
Most például az S&P tett közzé Magyarországról lehangoló értékelést, legalábbis ezt olvasom a portfolio.hu oldalon, a hírben amúgy szemernyi nóvum nem található. Magyarország pénzügyi kilátásait illetően léleküdítő új információt az S&P emberemlékezet óta nem közöl, nyilván azért, mert effajta új információk valójában nincsenek is. Tovább megyek, nem is lesznek, amíg… – a három pont helyébe ki-ki azt képzel, amit akar, a választék mindenesetre kissé szűkös, nagyjából olyan, amilyen egy