Tiltakozhatna is, de hallgat mint mindig, ha az Orbán-rendszer súlyos ezermilliókat von el Csepelről. Már alaposan benne járunk az új évben, de Borbély Lénárd polgármesternek még egy sajnálkozásra sem futotta, nem hogy egy kemény tiltakozásra. Pedig volna miért. A csepeliek pénzéről, több mint négy milliárd (négyezer millió) forintról van szó.
December 23-án jelent meg a Magyar Közlöny idei 157. számában a Nemzetgazdasági Miniszter rendelete a helyi önkormányzatok által 2026-ban teljesítendő szolidaritási hozzájárulás mértékéről. /49/2025. (XII. 23.) NGM rendelet/ Ezek szerint Csepelnek 2026-ban 4.067.497.843 forint szolidaritási hozzájárulást kell befizetni, amit a kormány, állítólag, a szegényebb önkormányzatok támogatására kíván fordítani.
A 2025. évi összegnél ez közel 400 millióval magasabb összeg, a növekedés tehát majd 10 százalékos. Egyébként a főváros 23 kerülete fizetési kötelezettsége kerületenként 1- 6 milliárd forint között mozog. Csepel tehát, az iparűzési adó nagysága miatt, az átlag fölött szerepel a
A magyar közéletben időnként történnek apró csodák. Például az, hogy a bíróság kimond valamit, amit eddig is tudtunk: a közmédia nem feltétlenül azért létezik, hogy egyetlen párt kampányát erősítse. A Kúria friss döntése ugyanis arról szól, hogy a Kossuth rádió Facebook-oldala mégsem működhet úgy, mint egy lelkes pártaktivista hírfolyama, és nem teheti meg, hogy szinte kizárólag az egyik politikai oldal kampányát tolja.
Gyászhír: „Életének 90. évében elhunyt Dávid Sándor Aranytollas újságíró, sportriporter. Dávid Sándor kardvívóként csapatban magyar bajnok volt, 1959-ben kezdett külsőzni a Népsportnál, ahol 17 éven át tevékenykedett, majd a Magyar Televízió sportosztályára került. A Forma-1-es futamokat 1976-tól 1998-ig kommentálta a magyar tv-nézők számára. Később az Eurosport alapító tagjaként a magyar szerkesztőségben dolgozott. Több mint húsz könyvet írt, közülük a Balczó Andrásról szóló három kiadást ért meg.”
Próbálom megérteni, hogy ugyan mi az ördögért ment személyesen Moszkvába tárgyalni Vlagyimir Putyinhoz Szijjártó Péter? Mert az biztos, hogy a hivatalos közleményből egyetlen szót sem szabad elhinni, porhintés az, mind a két oldalról.
Eddig csak Csepel fele volt velük tele, de ez kevésnek bizonyulhatott. A hívek többet követeltek, talán még magyarázkodnia is kellett.
Mint Orbán Viktortól megtudtuk, sok ellenségünk van. A legveszélyesebb természetesen az EU, amelynek ugyan a tagjai vagyunk, és tizenöt éve ők adják össze a magyar GDP három százalékát, de most el akarják venni a pénzünket, hogy egy ukrán aranyvécébe öntsék. Mellesleg az unió már háborúban áll Oroszországgal, és mivel az ellenségünk ellensége a barátunk, Putyin mellé kell állnunk, ez logikus.
Váratlan lépés a független, civil szervezeti támogatással megválasztott Borbély Lénárdtól. A polgármester fb oldalán néhány napja március 17-ére, vagyis ma estére meghívta a Királyerdei Művelődési Házba a csepeli képviselőjelölteket, a csepelieket a 18 órakor kezdődő, „Csepelen induló parlamenti képviselőjelöltek nyilvános bemutatkozó beszélgetésére."
Van egy közkeletű tévedés, amit nem árt időben tisztába tenni: április 12-én a választás után nem végződik a küzdelem, hanem elkezdődik. A magyar világ már egy teljesen új realitásban fog létezni.
Van egy beszédes, lényeget kifejező kép, amit a múlt héten sem mutogattak a fideszesek és „függetlenné” vált társaik Csepelen a mostani választási kampányban. Kár, mert elmondja a lényeget a Budáról ide exportált Király Nóráról és hátteréről. Most pótoljuk ezt a hiányt.
Folyik a választási szabadságharc mindenütt, lobognak a tavaszi zászlók. Budapesten például két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen. Hogy ne zavarják az erdei négylábúak a kutyasétáltatókat, ne túrják szét a japánkertet, ne vizeljenek a jakuzzikba, egyszóval ne bántsák az emberi civilizációs közmegegyezést. Amelyből ők persze kimaradtak.
Nem érünk rá várakozni,/ Szaporán,/ Ma jókor van, holnap késő/ Lesz talán.
Miközben a rendszerváltás óta minden választás előtt megígérik, hogy most már tényleg felújítják, meghosszabbítják és új szerelvényekkel látják el a csepeli HÉV vonalát, valójában évtizedek óta semmilyen tényleges előrelépés nem történik.
Krasznahorkai László azt nyilatkozta egy olasz lapnak, hogy hazája már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, és hogy a magyar létezés butaságtól szennyezett. A Fidesz-világ ezen persze nagyon feldúlta magát, Ókovács Attila, az Operaház főigazgatója (képünkön) el is venné az írótól a Nobel-díjat és odaadná Vörösmarty Mihálynak. Nyilván azért, mert a nemzeti líra nagy alakjáról azt hiszi, hogy az fenntartások és elvárások nélkül tekintett a magyarra, akinek pusztán annyi a dolga, hogy „itt élned, halnod kell”, tekintet nélkül arra, hogy személyében esetleg ostoba, kártékony országvesztőhöz van-e a hazának szerencséje.
Fidesz-parádé volt a csepeli áldozatsegítő központ megnyitóján. Az áldozatokról azonban hallgat a hatalom, sőt inkább kriminalizálja az érintetteket. A kormány kommunikáció és Borbély Lénárd polgármester, továbbá Király Nóra fideszes képviselőjelölt kampányszövege sem tért ki arra, hogy az elmúlt években mit tettek a megelőzés, az áldozatokat ért bűncselekmények feltárása, a bűnösök valódi megbüntetése érdekében. Az pedig felháborító, hogy eközben a hatalom részesei megpróbálták eltussolni a hazai gyermek- és családvédelem valódi gondjait
Igazi időutazás a CÖF legújabb (vagy legutolsó?) most vasárnapi békemenete: még el sem kezdődött, de a Magyar Nemzet nevet bitorló pártlap már tudja, hogy mi történik majd. Komolyan, a párt orgánuma címlapi anyagában múlt időben írnak róla: „A békemeneten a magyar emberek egyértelmű üzenetet küldtek Brüsszelnek és a magyar baloldalnak, hogy nem kívánnak belekeveredni semmilyen háborúba” – még mondja valaki, hogy idehaza nincs friss hírszolgáltatás. (Persze az is lehet, hogy Rogánék a beharangozót meg az élménybeszámolót is megírták előre, csak az ügybuzgó szerkesztőség véletlenül összekevert valamit, és előbb hozta a tudósítást – az agitproposok élete sem habos torta.)
Az orbáni fideszes választási kampány támogatása nagyon megy a "független" kerületvezetőnek. Annak elismeréséig azonban, hogy a volt Csepel Művek gyártelepének fejlesztése jelentős csepeli érdek is, a fideszes és a „függetlenné” vált jelenlegi önkormányzati vezetés 15 év alatt sem jutott el.
Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „az ukránok megtámadtak bennünket. Most még nem az embereinket, nem a városainkat, hanem a gazdaságunkat vették célba”.
Már csak néhány nap van hátra Csepelen az idei intézményi igazgatói pályázatok benyújtására.
Zavarja, de a politikai profit reményében elviseli, ha a hatalmasok bohócot csinálnak belőle. Orbán Viktor nagyon szeretne olyan politikusnak látszani, akitől a világ vezetői kérnek tanácsot; maguk közé tartozónak érzik, sőt úgy is bánnak vele.
A negyvenes éveiben járó dr. Szabó Szabolcs bölcsen azt mondta, hogy elég! Érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy amit most Csepelen látunk, az csupán egyszeri eset, vagy általánossá váló jelenség? Dr. Szabó Szabolcscsal ugyanis egy komoly, felkészült és döntéseket alaposan megfontoló, (néha a hezitálásban túlzásokba is eső) embernek, a politikából való idő előtti távozását szemlélhetjük.