Választásról választásra követjük nyomon, miként tűntek el a korábban oly konok ideológiai határok az ellenzéki szavazók között, és sorakoztak mind egy zászló alá, ha kellett. És a választási szabályok önkényes átírása miatt kellett. Ritka ravasz terv volt, nem is illett a demokratikus politikába, de Orbán egy percig sem gondolkodott 2010-ben, hogy végképp kiszorítsa a riválisait a tábláról vagy a pályáról (lényeg, hogy játék legyen a milliók életével való szórakozás). 2026-ban negyedszer, és talán utoljára kap esélyt a demokratikus oldal (mérsékelt baloldaltól a mérsékelt jobboldalig), hogy eltanácsolja azt a politikai stílust, amely erőszakkal téríti le a nyugati pályáról Magyarországot. Onnan, ahonnan történelmileg a szabadság jön, oda, ahonnan az olaj. És a vér.
Orbán Viktor (és a sokezres fideszes kőkemény mag) egyetlen megszólalása sem hagy kétséget afelől, hogy lenézi és megveti azokat, akik nem osztják a nézeteit – magyarázza Luca, miért van torkig a miniszterelnök politikájával. – Néztem az e heti interjúját, és kinyílt a zsebemben a bicska. Már fel sem vesszük, amikor azt mondja, hogy »de kérem, ez baloldali gondolkodás«.
Rónai Egon sem tette ezt helyre. Persze, értem, nem akaszthatta meg minden pillanatban, hiszen Orbán már a kormánypropaganda emlegetésekor is agresszív haragra gerjedt, de könyörgöm: miért hagyjuk, hogy elfogadott magatartás legyen, ha a miniszterelnök sértegeti a baloldaliakat? Pártelnökként akár