Nincs rendezett környezet a Szigetcsúcsnál, a közbiztonság sem a legerősebb ott. A horgászokon kívül a csepeliek egyelőre nem élvezik a Kis-Duna közelségét. A polgármester hajókázós propagandája viszont gőzerővel működik.

Borbély Lénárd nemrég nagyszabású bejárást szervezett a Szigetcsúcsra, az ottani állapotok megtekintésére.  A hajóval majd gyalog lebonyolított programon megjelent valamennyi, az ügyben valamilyen felelősséggel bíró csepeli potentát.

Idézet a hivatalos honlapon megjelent írásból: 

Új együttműködést akar Karácsony Gergely főpolgármester a budapesti kerületekkel… adta hírül a magyar sajtó és média még  csütörtök délután. Ezért hétfőre, vagyis mára Karácsony  egyeztetésre hívta a kerületi polgármestereket „... mielőtt a fővárosi közgyűlés dönt Budapest költségvetésének módosításáról, amely a működőképesség fenntartása miatt nélkülözhetetlen.” Azt még nem tudjuk, hogy Csepel kerületvezetője  mihez kezd ma ezzel a felkéréssel.

A főpolgármester szerint ugyanis közösen kellene  

Orbán, a nagy békepárti, a béke jegyében most éppen  gyűlölködésre uszítja országa népét, azt akarja, hogy magyar a magyar ellen harcoljon. A felmérések szerint Orbán Viktor politikai ámokfutása a vége felé közeleg, érdemes sorra venni pályájának néhány  állomását. Élete csupa ellentmondás, világnézetét elvtelenül váltogat­ta, mindvégig csakis egyetlen dolog vezérelte: a hatalom és a pénz megszerzése, megtartása. Az ő szájából a „Drága Népem, Édes Hazám” csak üres frázis, a tizenöt éve tartó egyeduralma alatt milliárdossá lett rokonok, barátok névsora szebben beszél. 

Volt ő a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja. Aztán lett liberális, de olyannyira, hogy a Liberális Világszövetség alelnöki székét is megkaparintotta. Onnan váltott konzervatív polgárra. Később meg már agresszív illiberális elveket vallott. Most éppen nácikkal barátkozó, istenfélő mélykeresztyén. Állt már minden oldalon – zavaros, pálfordulásokkal tele, hiteltelen életpálya.

Harcolt a komcsik ellen, később harcolt a csuhás papok ellen, jelenleg a liberálisok ellen harcol, a de­mok­ratikusan működő

263 százalékos díjemelés lesz a zárt parkolóknál, drágul a lakbér, a városközpontban marad a zsúfoltság, de lesz pénz a bulikra és a hajóutakra is

    Unalmasra sikeredett a csütörtöki képviselő-testületi ülés 17 napirendjének vitája. A nyilvános ülés 16 napirendjén mintegy 75 perc alatt túlesett a testület, holott több, jelentős közérdeklődést kiváltó téma (új lakásrendelet elfogadása, lakbéremelés, közterületi rendeletmódosítás, óvodaigazgatói kinevezés, várakozási övezetek és a parkolás gondjai a városközpontban) is szerepelt az előterjesztések között. Borbély úr szokásához híven, most is kioktatta az ellenzéki hozzászólókat, nem fogadta el kezdeményezéseiket, ha kellett, visszafelé mutogatott.

    Érdekességként megemlítjük: az idei költségvetés módosítása a kutyát sem érdekelte, bár ebben érhető tetten leginkább a helyi vezetés pénzügyi politikája, illetve, hogy az ellenzék nem szavazta meg – valószínűleg az óvodabezárásokban játszott szerepe miatt –, az egyesített óvodák igazgatójának újabb öt évre való kinevezését. 

    Így változatlanul folytatódik az ellenzék által leginkább bírált,

Bár már töb hete történt a Jeszenszky Géza elleni, gyilkos szándékú kalapácsos merénylet, azóta sem tudom kiverni a fejemből.

Eleinte magán a tényen szörnyülködtem, hogy egy 83 éves szolid-szelíd öregembert meg akarnak ölni, ráadásul ilyen brutális módon. Másnap aztán attól borzadhattam, hogy az áldozat fia (!) nem a merénylőt titulálta a sátánt szolgáló valakinek, hanem az édesapját. Aztán rémesnek találtam azt is, hogy néhány nappal az életmentő műtét után kiderült, nem ért véget az öregúr kálváriája: súlyos fertőzéssel is meg kell küzdenie.

Mindeközben esett ugyan szó a merényletet megakadályozó pincérről, és volt olyan médium, amely meg is szólaltatta az életmentőt, de valahogy az ő tette – szerintem – nem kapott elég figyelmet.

Mert mi is történt? Egy éppen jókor jó helyen tartózkodó férfi meglátta, hogy egy álarcos valaki kőműveskalapáccsal vág fejbe egy ősz öregembert, és bántalmazza az annak segíteni próbáló idős hölgyet is. Mit tett erre a mi hősünk? Gondolkodás nélkül az áldozat segítségére sietett. És ezzel megakadályozta, hogy a merénylet

Nincs lehetetlen az ember előtt. Tizenkilenc éve jelent meg először a most következő cikk. A rendhagyó tudósításában olyan gondolatokra bukkanhatunk, amelyeknek mára sem kopott el az aktualitása: „Ember küzdj és bízva bízzál” - Ez a madáchi gondolat volt a mottója az Íme az ember című Fazakasné Erdélyi Ilona szájjal festőművész kiállításának és a Gördülő Tánccsoport bemutatójának a Radnóti Miklós Művelődési Házban.

Méltán idézték ezt a lélek erősítő üzenetet meghívójukban, mert a különleges, szokatlan látottak azt bizonyították, hogy az ember számára a testi hiányosság, a mozgássérültség sem lehet akadály, ha ki akarja fejezni, ha meghaladni akarj önmagát. Fazakasné Erdélyi Ilona szájjal festőművész derűs képei és a Gördülő Tánccsoport tagjainak jókedvű kerekesszéktánca bizonyította ezt. Megható volt látni, hogy

A főpáva peckesen totyog Brüsszelben és fütyül mindarra, amit erkölcsnek és szabadságnak neveznek, itthon pedig szereti jogsértésekkel is macerálni azokat, akikkel nem szívesen válogat együtt a kendermagban. Alighanem akad majd az udvarban néhány harci kakas, aki megakadályozna egy esetleges szoborbontást. A páva-fogta turul története alighanem a kurzus egyik jelképe. De a kurzusok többnyire lejárnak. A lényeg, hogy repüljenek már el. A keselyűikkel együtt.

Saját bevallása szerint vastagabb, férfiasabb lett a nagy békeharcos hangja, feltehetőleg a bőr is megvastagodott az orcáján, reméljük, hogy a nagy metamorfózisban táncos pávalábai sem remegtek meg, amint értesült arról, hogy két millánál is többen úgynevezett voksoltak, mit ád isten, éppen úgy, ahogy ő elvárta. Hangjának váratlan mutálása e rengeteg klubharcosnak köszönhető.

Az úgynevezett eldöntendő kérdésekben lehetett ugyanis úgynevezett választani aközött, hogy szeretnénk-e szegényen, éhesen, folyamatos ellenségeskedésben, minimális nyugdíjakból élni, vagy

Egy friss tanulmány szerint a főváros egyes részein, különösen a külső kerületekben stagnálás és visszaesés tapasztalható,. Pesterzsébet a 20., Soroksár 22. helyen áll. Csepel a 23., utolsó helyen végzett, a 2014. évi helyezéshez képest 3 hellyel esett vissza a rangsorban.  az eddigi tapasztalataink alapján nem hisszük, hogy a duót és a kerület többi vezetőjét érdekelné az intézet nyilvánosságra hozott tanulmánya, illetve eredménye. Pedig van ok bőven a helyzet átgondolására, a változtatásra. 

Az Egyensúly Intézet nem rég nyilvánosságra hozott 2025-ös településindexének tanulmányára hívja fel az olvasók figyelmét a Népszava. A Magyarország a jövő időben c. anyag a települések 2014-hez mért fejlődését elemzi, 53 különböző mutató alapján. https://egyensulyintezet.hu/wp-content/uploads/2025/03/Telepulesindex_2025.pdf  

A közel 30 oldalas tanulmány fontosabb megállapításai: 

Sebaj, ahol Mészárosból „Cukkerberg” lett, ott Tiborcz Istvánból vagy Jászai Gellértből is lehet Alfried Krupp. Vagy nem. Intő jel, hogy nemrég a spanyol titkosszolgálat arra hivatkozva akadályozta meg a Talgo vasúttársaság magyar felvásárlását, hogy a vevő „Orbán-közeli” volt – a spanyolok pedig készpénznek vették, hogy a cég Orbánnak, Orbán pedig az oroszoknak frontolt.

Tulajdonképpen borítékolni lehetett, hogy így lesz, annyira tipikusan NER, ahogy a választások közeledtével a nemzet kurtája elkezdett kaparni és most gyorsan zsebre vágja a teljes magyar védelmi ipart – khm. akarom mondani a pakett többségi tulajdonát megkapja egy NER-hez közelálló befektetői kör.

Na jó, ez talán így is túl durva. Hiszen a védelmi ipar integrációra szorul, vertikálisan, horizontálisan, mindenhogyan, meg az eredményes nemzetközi fegyverpiaci jelenléthez kell egy tapasztalt magánbefektető, aki

A Szent Imre téri  hivatalban  a ma 9 órakor kezdődő képviselő-testületi ülésen folytatódik a polgármester választási ígéreteiben jelzett „biztonságos fejlődés” inflálódása. A választás után már elindult folyamatok (öt óvoda bezárása, egyes önkormányzati szolgáltatások árainak emelése) most felgyorsulnak.

A Borbély úr által a tavalyi választási ígéretiben ígért biztonságos fejlődés sok mindent jelent: nem csak a közúti közlekedés, az utcai vagy az otthoni, veszélyek nélküli tartózkodás körülményeinek, de az élet-és munkakörülmények, a mindennapi megélhetés, a meglévő társadalmi, környezeti, politikai és információs területeinek, fejlesztési feltételeinek fejlesztését is. Márpedig a mára tervezett 17 napirendi pont között több olyan előterjesztés szerepel, amely nem csak, hogy nem javítja, de határozottan rontja a csepeliek élet- és munkakörülményeinek helyzetét, ezáltal biztonságos fejlődésük lehetőségeit. 

    Így például az önkormányzati lakások béreinek a társadalmi egyeztetésnek csúfolt közvéleménykutatás utáni emelése; a közterületek rendjéről szóló rendelet módosítása; a Csepel-Belváros területét érintő várakozási övezetek lakosság által már régóta várt létrehozásának és a parkolási díjak fizetési kötelezettségének elodázása. 

Az alábbiakban néhány, általunk kiemelt napirenddel kapcsolatban megfogalmazott véleményünket, kérdéseinket ismertetjük, remélve, hogy a testületi ülésen választ/válaszokat is kapunk:

Mivel Orbán Viktor érzi, hogy 2010 óta tartó nyerési sorozata megbomlik jövőre, rászánta hát magát az autokratikus kormányzást eddig paravánként elrejtő demokratikus díszletek eltakarítására hazánkban, az orosz mintát követő „átláthatósági törvény” javaslatának kidolgozása révén. A magyar kormányfő részéről ez már nem egy újabb áthághatatlannak hitt vörös vonalnak, hanem magának a Rubiconnak az átlépése.

Úgy is mondhatnánk: a nyílt diktatúra meghirdetésével egyenértékű az az egyéni képviselői indítvány, amelyet a renegát ex-liberális honatya, Halász János nyújtott be az éj leple alatt. Amennyiben ez a szégyenletes törvénytervezet kodifikálásra kerül a hazai jogrendszerben, még ha csak ősszel is, az ötletgazdák szándéka szerint az Orbán-kabinettel szemben rendszeresen kritikát megfogalmazó civilek, valamint az ellenzéki érzelmű médiumok elhallgattatását követően már csak a varázslatos erejű kormánypropaganda fog harsogni Magyarországon, újabb győzelemhez segítve a kivénhedt zsarnokot.

Semmiképp nem becsülném le a szóban forgó jogszabály veszélyeit, mindazonáltal úgy vélem, miniszterelnökünk ezúttal is a saját téves helyzetértékelésének foglyaként cselekszik. A rezsim oppozíciója tudniillik összetételét, struktúráját és módszertanát tekintve is radikálisan megváltozott a kegyelmi botrány kitörése óta. Már nem kizárólag széplelkű jogvédők és „Őfelsége ellenzékének” az Országgyűlésben ücsörgő, fásult gombnyomogatói követelik visszhangtalanul Orbán Viktor távozását.

Egy karizmatikus Fidesz-dezertőr által vezetett, az egykori „polgári körök” mintájára alulról szerveződő mozgalom vált trónkövetelővé, mely kommunikációjának középpontjába nem a

„…fontos, hogy az óvodai nevelés ne váljon ideológiai csatatérré,…” – figyelmeztetnek a kerületvezetők a CSH-ban. Teszik ezt az UTÁN, hogy a polgármester titokban, a szülők és az ellenzék bevonása nélkül készítette elő az óvodabezárásokat, majd az óvodavezetőket használta fel az ellenvélemények letörésére. Akkor már ideológiai csatatérré váltak Csepelen az óvodák. Csak remélhető, hogy az önkormányzati vezetés, a politika valóban kivonul az óvodákból.

Úton az iskolába címmel jelent meg egy cikk a Csepeli Hírmondóban

Az írás egyrészt helyzetértékelést ad az óvoda iskolára való felkészítéséről, másrészt célokat fogalmaz meg az iskolára való felkészítés javítása érdekében. Két megjegyzés a leírtakhoz:

Az eltelt harmincöt évben, sűrű rendszerváltások és csakazértisezések közepette ez az európaiságában megerősödött Magyarország kezdett megformálódni, és válik egyre valóságosabbá az új nemzedékekben. Szemünk láttára nő, emelkedik ki abból az operett-patriotizmussal fellobogózott katyvaszból, amellyé a hatalmi önkény taposta az utóbbi másfél évtizedben. Születését késleltetni lehet, de megakadályozni már nem. 

Két Magyarország van: a hatalom Magyarországa – a Csakazértis-Magyarország, és a politikai Magyarország: Mégis-Magyarország. A hatalom csakazértiskedik, hősileg kardjához vagy furkósbotjához kapkod, szemét kimereszti, és fejhangon fenyegetőzik vagy ígérget. Ígéreteit szinte meg sem lehet különböztetni fenyegetődzéseitől.

A Mégis nem fogadkozik, nem esküdözik, nem vágja hősi pózba magát, szótlanul nekilát, hogy megcsinálja, amit kell. A Csakazértis – a hatalom harcias szólama. Annál harciasabb, minél te­he­tet­lenebb. Ezzel szemben a Még­is a politikai társadalom ellenállása: hol néma ellenállása, hol hangos, hol – mint ma is − egyre hangosabb. A hatalom nem győzi harcias csakazértisekkel belé fojtani a szót. De ilyenkor már késő. Ha a

„Önkormányzati zárt parkolók: visszaállították a korábbi díjszabást.” Ezzel a lényegre törő címmel jelent meg egy 15 éve soha nem látott jó hír a Csepeli Hírmondóban. Egy értelmetlen, jogsértő rendeletet, az érintettek tiltakozásának hatására, de saját jogkörében eljárva, visszavont a polgármester és baráti társasága. Igaz, három hét telt el a döntéstől annak kinyomtatásáig, de ismerjük a magyar közmondást, amely itt, a kerületben is érvényes: inkább későn mint soha.

    A rövid  hír, több a kérdőjellel párosul. Miért kellett az érintettekkel való egyeztetés nélkül meghozni a most visszavont rendeletet? Az alpolgármester asszony hol volt, amikor egy nyilvánvalóan egyeztetés és előkészítés nélküli, az

A felcsúti foci csapatban 11-ből 10 külföldi. A magyar átlagkereset cirka 15-szörösét viszi haza egy NB I-es futballista, amiben nem a 15-szörösség az igazán bosszantó, hanem, hogy érdemtelenül keresnek 5 milliót a játékosok, ráadásul mi, átlagpolgárok fizetjük őket. Az 5 millió nemcsak ápolói és tanári minőségben vérlázító, hanem európai összevetésben is.

Az FTC már-már annyit fizet (havi 14 milliót), mintha a Ligue I-ben, a kontinens ötödik legrangosabb bajnokságában lenne érdekelt (egy olyan pontvadászatról beszélünk, ahonnan a Bajnokok Ligája friss uralkodója, a PSG is érkezik); profi futballal a szomszédos Ausztriában sem lehet olyan jól keresni, mint itt, holott arrafelé az átlagbér kb. háromszorosa a magyarnak. Párizsban, Londonban, Rómában a futballisták fizetését a piac, a közönség, a szponzorok és a klub gazdasági ereje határozza meg. Nálunk Orbán Viktor.

A kerületvezetők állítólag segíteni akarják a csepeli fiatalokat a lakáshoz jutásban. Hogyan? A várható lakbéremelési terheket nem bíró bérlők kiutálásával vagy részükre olcsóbb lakbérrendszer kidolgozásával, netán új önkormányzati lakások építésével? 

Társadalmi egyeztetés az önkormányzati bérlakásokról címmel közölt interjút a Csepeli Hírmondó. A lap munkatársa Torhosi Zsolt önkormányzati képviselővel, az önkormányzat ingatlanhasznosítási tanácsnokával, a Borbély csapat tagjával beszélgetett. A megjelent cikkben Torhosi Zsolt elővezeti, indokolja a lap 6-7-8.oldalain közölt Közösségi egyeztetés a csepeli önkormányzati bérlakások hasznosításáról című terjedelmes és erősen tendenciózus kérdőívet. Néhány észrevétel a leírtakhoz:

> Ezek szerint gondok vannak a közvagyon felelős gazdálkodása körül, leginkább az igazságosság érvényesülésével, az átláthatósággal, az alacsony bérleti díjakkal. A tanácsnok úr arról nem szólt, hogy

Nincs azzal semmi baj, ha a magyar miniszterelnök a múltját építgeti. Ebben az országban már megszoktuk az ilyesmit; ’45 után lendületesen nőtt a partizánok száma. Ha most Orbán Viktor arról beszél egy interjúban, hogy ő valójában az antikommunista ellenállásból származik, az illegális diákmozgalomban kezdte a politikát és a szabadságért harcolt, ez nyilván a történetmesélés új része.

Még azzal sincs baj, hogy szerinte a bírálói nem éltek diktatúrában, ezért nem is értik, mit jelent a demokráciáért küzdeni; vagyis azok a nyugatiak, akik beleszülettek a demokráciákba, nem értik, nem érthetik, mit jelent megharcolni a szabadságért.

Vonjuk le együtt a következtetést: mi, magyarok, már azok, akik a

Még egy csepeli cseppből is tud elvenni valamennyit a kerületvezetés. Megjelent a Csepeli Panelprogram 2025 pályázati felhívása. E szerint az idei pályázaton részt venni szándékozó társasházak és a szövetkezeti házak felújításának támogatására idén 100 milliót kíván fordítani az önkormányzat, szemben a tavalyi választási évben tervezett 150 millióval. Ismervén a magyar árakat és az inflációt kérdezzük: mire elég ez?

    Szerdán a csepel.hu-n nyilvánosságra hozták – a sokak által várt előterjesztések nélkül –, az önkormányzat június 26-i képviselő-testületi ülésének meghívóját. A meghívó egyelőre 16 napirendet tartalmaz, közülük, a lakosságot leginkább érdeklő téma – a lakások bérbeadási feltételeinek módosító javaslata –, egyelőre titkos vagy még el sem készült, reméljük, a testületi ülések előtt megismerhető lesz. 

    Amit viszont már most olvashattunk, az a belváros területét érintő várakozási övezetek kialakítását célzó elvi javaslat. A főváros egységes parkolási rendeltét még 2019-ben fogadta el Budapest közgyűlése, amelyről a héten ezt írtuk:  

„Mint ismeretes, néhány éve döntött a Fővárosi Közgyűlés a főváros egységes parkolási rendeletéről, a parkolási díjak kerületekben történő bevezetéséről, amelyet, az akkor még közgyűlési tag, Borbély Lénárd is megszavazott. Megszavazott, de azóta sem tett semmit a helyi városközpontban, a parkolási gondok enyhítése, a

Gyorsvasútnak épült, HÉV lett belőle. A csepeli gyorsvasút ötlete a 2. világháború befejezése után, már a hároméves terv időszakában (1947-1949) felmerült, de akkor a tervezésig sem jutottak el. Ezt csak 1949 végén kezdték meg. Néhány hónappal később, 1950 februárjában hozzákezdtek a 6,7 kilométeres pálya építéséhez is, amely alig egy évig tartott. A munkálatok során teljesen átrendezték Boráros téren elterülő MÁV-teherpályaudvart, illetve a Szabadkikötő környékét, Csepelen az út szélén futó, már meglévő vágányokat helyezték középre.

A munkát nehezítette, hogy az összekötő vasúti híd és a Szabadkikötő között töltést kellett építeni, ehhez pedig 200 ezer köbméter földet kellett mozgatni

– megfelelő munkagépek és teherautók híján – kézi erővel, szekerekkel. Munkások ezreit rendelték az építkezésre, hogy határidő előtt, 1951. május elsejére átadhassák a vonalat, így olyan apróságokkal már nem törődtek, mint például,