Váradi András Bátor volt és tisztességes, hitt az igazság erejében
Talán legenda lesz Váradi Andrásból, az Alcsútdoboz Göböl-pusztai juhászból. „A kisjuhász” – ahogyan sokan máig hívják helyben, ahol kisgyerek kora óta dolgozott. Most elütötte egy autó. Polgármesterjelöltként maga ragasztotta a plakátjait az utolsó éjszaka is. Eközben történt a halálos baleset.
Egy nappal a választás előtt vált baleset áldozatává az Alcsútdobozon polgármesternek és képviselőnek jelölt férfi. Gyilkosságról beszélnek ugyan, de nem: baleset volt.
Neki kétségkívül nem volt darus kocsija, hogy a letépett plakátjait visszaragassza, egy kis Tico tetejéről esett le a létrája, amiért a végzetes pillanatban visszament.
Első balesete kisfiúként érte. A cserbenhagyásos gázolás után reggelig feküdt kint a pusztán, míg rátaláltak. Rövid élete végéig megsínylette ezt az esetet a beteggé lett jobbkeze – elütötte valaki és továbbhajtott. Hiába mondta neki az édesapja évekig, hogy nem a mai miniszterelnök nagyapja ütötte el, András juhász abban a hitben élt, hogy a cserbenhagyó gázoló ő volt.
Mindannyian ugyanannál a szövetkezetnél dolgoztak – a gyermek 14 éves koráig feketén. Ennek maradékait mostanra nyerte el Orbán Viktor jobbkeze (már megint az a jobb kéz!) az állami földbérletpályázaton, ahol nem osztottak lapot a juhásznak. Ha kellett, visszavonták, ha kellett, leállították a pályázatot, amennyiben ő is rajthoz állt. Hogy azután ilyen-olyan úton, de azoké legyen a föld, akiknek szánták.
Minden fűszálat ismert szülőföldjén. Szülőhazájának új kurzusa azonban nem ismerte el az életet adó fűszálak közül egyetlenegyről sem, hogy az őt illetné. Kiebrudalta a legelőről, nehogy már a nyúl vigye a puskát, bár ez esetben csak a juhász legeltette volna ott a nyáját. Megvált hát birkáitól. Tovább művelte szétszórt földjeit.
Vérbeli paraszt volt – a legnehezebb időkben is inkább venni próbált, semhogy megvált volna egyetlen korábban kiszenvedett, megművelt darabtól is. Élni kellett. Két iskolás kislány várta otthon. Előttem a fénykép: a csúfos felcsúti tüntetésen, ahová Mészáros Lőrinc dolgozóit kivezényelték és plakátjaikkal megpróbálták letakarni a maréknyi bátor kis tüntető csoportot, kisebbik lánya fogja a kezét, húzná vissza termetes apját, mint aki félti és fél is.
Amikor arról beszélgettünk, hogy a jövő nem ezé a gazdálkodásé, bólogatott és megígérte, hogy visszaül az iskolapadba. Most kezdte volna az esti gimnáziumot. Szabadegyetemnek hívtuk, hogy megtanulta használni a Google-t, hogy újságolvasó lett, térképekkel bíbelődött ott, ahol korábban mindenről tudta, melyik földdarab kié. Azután kirajzolódott a kép: ott minden Mészáros Lőrincé.
Édesapja még visszament kaszálni oda, ahová 50 évig járt – ebből rendőrségi ügy lett. A trágyáját ellopták, de bírósághoz fordult – és nyert! Belerondítottak a termőföldjébe – kihívta a vele folyton kellemetlenkedő rendőrséget. Bátor volt és tisztességes, hitt az igazság erejében. És nem volt olyan helyzet, amelyben ne segített volna a nála elesettebbeken.
Mostantól nem jön hír onnan. Becsukott ablakok, ajtók. A falvak népe túlél. András juhász hiányozni fog. Göböl-pusztának és az országnak is.
FERENCZI KRISZTINA
Népszabadság
