„Magyarországon ma hathatós ellensúly nélkül tombolhat a jobboldal. Az okok egy részét magunkban kereshetjük. Nem a szocialisták az okozói a bajoknak, de a reagáló képesség, a politikai immunrendszer hiánya a bajok egyik forrása. Azért, mert a szervezetekben - így Csepelen is - korábban, a hamis egység kedvéért kiiktatásra kerültek az érdemi viták.
Meg kellene állítani ezt a folyamatot! A baloldali, demokratikus értékek vannak veszélyben, ezért minden tenni akaró emberre szükség van.” Ezekkel a sorokkal zárja szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyílt levelét Horváth Gyula, az MSZP csepeli szervezetének egyik alapítója, Csepel korábbi alpolgármestere. A Csepel újság, miközben jelzi, hogy szívesen helyt ad a vitacikkeknek is, most változtatás nélkül közli Horváth Gyula sorait:
Tisztelt Barátaim!
Értesültem róla, hogy a mai taggyűlésen többek között az én párttagságom ügyét is megtárgyaljátok. Nagyon nehéz szívvel gondolok erre a dologra. Nem azért, mert az én ügyemről, az én sorsomról van benne szó, hanem azért, mert a csepeli baloldal megrendült helyzetét látom benne megtestesülni.
Azt hiszem, túlnyomó többségében tudjátok, hogy 1989. októberében én kezdtem szervezni Csepelen az MSZP-t. Nem egyedül, de nagyon kevesen. Azért mert meggyőződésem volt, hogy kell egy olyan politikai szervezet, amelyik ebben a kerületben képviseli azokat, akik bérből és fizetésből élnek és a modern élhető világban érdekeltek. Igazi demokráciát, egyenlőséget és igazságosságot akartak.
Néhányan, a ma párttagjai közül akkor is velem együtt dolgoztak a szervezet felépítéséért, de a mostani hangadók közül, páran igen ellenségesek voltak, nem velem, hanem az eszmével szemben.
Az a baj, hogy húsz éve nem merjük nevén nevezni a dolgokat. Rendezvényeinken, taggyűléseinken nem beszéltünk meg megfelelő súllyal konkrét helyi politikai kérdéseket. Sokan éreztük, hogy eltértünk attól az iránytól, amit elképzeltünk a baloldal útjaként. Erre választott testületünk nem azzal reagált, hogy a tagsághoz fordul és belső vélemény-ütköztetéssel helyreigazítja a kisiklott irányt, hanem azzal, hogy az egység mindenáron való demonstrálása érdekében eltitkolja, szőnyeg alá söpri a problémákat. Tagságunk, persze érzékelte ezt és nemtetszését úgy jelezte, hogy szép csendesen elhagyta a pártot. Nem, nem csinnadrattával és botrányokkal, hanem csendes lemorzsolódással. Míg a 90-es évek elején az egyik legnagyobb szervezete voltunk a fővárosnak, addig mostanra az egyik legkisebbek lettünk. Olyanok, akikre nem kell figyeli, olyanok ahol semmilyen kezdeményezés, semmilyen változtatási szándék nincs. Egy olyan kerületben, ahol a lakosság baloldali elkötelezettsége jelentős.
A korábbi gyakorlat az volt, hogy az egységet kell fenntartani mindenáron. Ha nem lehet, akkor a látszatát! A párthoz csapódó emberek közt megjelentek más értékeket képviselők, olyanok, akiket nem annyira a szociáldemokrácia értékei, mint a sikeresség előnyei motiváltak. Elértük, hogy a párttagság soha nem látott mélységbe zuhant, a párt igazi vezetője párton kívüli lett és elvesztettük nem csak vezetői, de még befolyásolási lehetőségeinket a kerület életében. A párt a lakosság és tagsága nagy része előtt elvesztette hitelét. Akik ezért szót emeletek, nem kívánatosak lettek, jobb, ha mennek -vélekedtek! És mentek, mentünk folyamatosan.
Ez a kifordult logika működik azonban most is. Akkor, amikor a baloldal az összes pozícióját elveszti, az MSZP-ben még mindig a kiközösítés, az ellenségkeresés a legfontosabb. Nem azt keresik, hogyan lehet mennél több embert vonzani és integrálni, hanem mintha épp az ellenkezője lenne a törekvés. A közvélemény kutatások jelentős támogatás vesztést mutatnak a kormányzó pártoknál, de semmi növekedést a szocialistáknál. Ezért!
Ma Magyarországon, hathatós ellensúly nélkül tombolhat a jobboldal. Az okok egy részét magunkban kereshetjük. Nem a szocialisták az okozói a bajoknak, de reagáló képesség, a politikai immunrendszer hiánya a bajok egyik forrása. Azért, mert a szervezetekben -így Csepelen is- korábban, a hamis egység kedvéért kiiktatásra kerültek az érdemi viták.
Meg kéne állítani ezt a folyamatot! A baloldali, demokratikus értékek vannak veszélyben, ezért minden tenni akaró emberre szükség van.
Horváth Gyula
