Az egyik barátomnak, aki mindig pártonkívüli volt és maradt, kifakadtam a Csepeli Munkásotthon bekebelezését célzó fideszes hadjárat miatt. Ugyan már! – hangzott a kijózanító válasz, - a csepeliek többségét már nem érdekli sem a Fidesz, sem az MSZP. A megélhetés mindennapjai, a munkalehetőség mindenáron való megtartása vagy éppen a munkanélküliség terhei, a növekvő csepeli bűnözés érzete, az igen. Az pedig, hogy kié a „melós”, számukra huszadrangú kérdés volt és lesz, tette hozzá, majd így folytatta: nem hallom viszont a csepeli baloldalt, ebben és más kérdésben sem. Amikor pedig elkezdtem sorolni a legutóbbi testületi ülésen történteket, közbevágott: oké, de miért nem tudnak erről a csepeliek?

 

Remélem a kérdésre lesz egyszer válasz is. Addig is – „mondom a magamét”. Nem azért, hogy halljam, hallassam saját „hangomat”. Az igazságot keresem. A tényekhez ragaszkodva. Például a Csepeli Munkásotthon ügyében. Az egyesek által kommunistázásra, bosszúvágyaik kiélésére, demagóg, abszolút zárt gondolkodásuk „bemutatására” szolgáló, fideszes hírblog múlt hét pénteken foglalkozott a kérdéskörrel, szolgaian ismételgetve a helyi hatalom álláspontját. Az önkormányzat pedig azonnal feltette saját honlapjára a neki tetsző cikket. Lehet, hogy a hírblogos cikk szerzője önkormányzati ember volt? Mindegy. Csak az igazságról hallgat – mindkét fórum. Arról, hogy a polgármester nem mindig mondott az ügyben igazat. A júliusi 18-i rendkívüli testületi ülésen azt állította, hogy már csak egy cég rendelkezik a Munkásotthon alapítói jogaival, szeptember 15-én pedig írásban beismerte, hogy kettő. De arról már nem írt és beszélt, hogy ezt ő már korábban is tudta. A legutóbbi testületi ülésen, az ellenzék kérésére kiosztott, a másik alapítói jogokkal rendelkezőnek írt levelének egy mondata: „Hivatkozva a 2011. június 3-án írt levelemre…” viszont ezt támasztja alá. Lehet, hogy tudatosan vezette félre a testületet? Azonban nem csak ebben, egyébként az ügyben fontos, a testület számára meghatározó kérdésben lehet megkérdőjelezni őszinteségét vagy felkészültségét. Júliusban „Úgy tudja, a felszámolási eljárás /a másik alapítói joggal rendelkező esetében/ már le is zárult.” Akkor miért írt neki június 3-án levelet? Szeptemberben meg felháborodva /”Csak nem gondolják, hogy…hazudok a testületnek?”/ beismeri: nem zárult le.  Tessék mondani, mi fog még később kiderülni? Mi az, amit később majd vissza fog vonni? Lehet így, az érintettekkel egyáltalán nem egyeztetett, meglepetésszerűen előterjesztett, valótlanságokat tartalmazó anyagokról komolyan tárgyalni, felelősen dönteni?  

 

Szerintem, nem lehet. Ezzel szemben lehet ismét a múltra kenni mindent, a Csepeli Munkásotthont „kommunista fészekként” emlegetni, vagy azokat, akik nem tapsolnak azonnal, hanem kérdezni is mernek, lekommunistázni, megrágalmazni, megsérteni. Mert neki mindent szabad. Hiszen Ő Csepel polgármestere. A kétharmados fülkeforradalom gyermeke. Mégis, hagy hívjam fel gyermeki figyelmét a klasszikusokra: a forradalom felfalja gyermekeit. A fülkeforradalom is.

 

Végül, a „huszadrangú kérdés” – re visszatérve: a Csepeli Munkásotthon fennállásának 91 éve alatt soha sem volt községi, tanácsi és önkormányzati tulajdonban. De 1920 óta sikeresen szolgálja a közösséget, a csepelieket. Mert a csepelieké! Lassan egy éve, hogy önkormányzati támogatás nélkül. Az önkormányzatnak kétmilliárdos hiánya van. A korábbi időszakban több volt, mégis támogatták az intézményt. Nem hiszem, hogy a Munkásotthontól lesz majd nyereséges a kerület költségvetése. Sőt! Akkor miért e mindenkit megalázó ádáz csata? A közel száz év vagy az ott dolgozók több évtizedes szakmai tapasztalata nem indokolja. Politikai, hatalmi kérdésről van szó? Vagy csak a fülkeforradalom gyermekének hataloméhségéről? Netán mindkettőről? Döntsék el a csepeliek.