Mintegy kétszázan tiltakoztak élőláncot formálva a Kossuth téren József Attila szobránál, azt követelve, hogy a tér átrendezésének ne essen áldozatául a költő szobra. A költő szobrát körülvevő demonstrálók az ellen is tiltakoztak, hogy a Fidesz-hatalom nemcsak József Attila, hanem Károlyi Mihály - a Parlament túloldalán lévő - szobrát is eltüntetné a térről.
Az indoklás a nyáron, kormánypárti képviselők előterjesztésére elfogadott határozati javaslat, amely kimondta, hogy mintegy 2,5 milliárd forintért a teret vissza kell állítani az 1944-es formájába. Ha szó szerint vesszük a tér "1944 előtti képzőművészeti arculatának helyreállítását", azt jelenti, hogy Károlyi Mihály szobrát Tisza Istváné, Kossuth Lajosét a Batthyány-kormányé, József Attiláét Andrássy Gyula miniszterelnöké válthatja fel. Kövér László házelnök egyébként már tavaly júniusban, a Magyar Hírlap és az Echo Tv közönségtalálkozóján ígéretet tett arra, hogy "négy év múlva már nem fog a mostani helyén állni a Károlyi-szobor."
Mindezt pénteken Hiller István "őrült ötletnek" nevezte. A volt MSZP-s kulturális miniszter szerint ez az elképzelés azt jelzi, hogy őrület uralkodik a kulturális politikában. "Épeszű embernek ilyen nem jut eszébe (...), ez nem pártállások, hanem a normalitás és az őrület küzdelme" - mondta, megjegyezve, hogy a kultúrát szerető jóakaratú emberek nem hagyhatják a József Attila-szobor eltávolítását. "De ha az az elképzelés, hogy kevesebb pénz, kevesebb József Attila, ám több Dörner György és Csurka István, akkor ez az ország tud választani".
A tér átalakítása ellen az elmúlt hetekben többször felszólalt az LMP is. Vágó Gábor például kifejtette: a kormányzat nemcsak a téren, hanem az országban is az 1944 előtti állapotokat akarja visszaállítani, a kabinet ugyanúgy tekintélyelvű rendszert épít ki, ahogy az 1944 előtt is történt. A költő szobrát "védelmébe vette" Kukorelly Endre József Attila-díjas író, költő, az LMP képviselője is. Az MSZP elnöksége pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a József Attila művében megtestesülő értékvilág szöges ellentétben áll a jelenlegi országvezetés szegényellenes, szolidaritást nem ismerő hatalomfelfogásával.
A pénteki tiltakozó akción kétszáz ember fogta egymás kezét: mások mellett ifjabb Donáth Ferenc orvos, mellette egy fiatal lány, több szocialista képviselő, pesti közemberek. Egyébként nem messze a szobortól, a "Cipők a Dunánál" emlékhelynél, a rakparton tartják november 9-én a Nemzetközi Antifasiszta napot.
Lévai Katalin, volt esélyegyenlóségi miniszter nyilatkozata:
A magyar kormány ma nem kultúrpolitikát, hanem kultúra elleni hadviselést folytat. A magyar kormány ma sorra támadja meg a demokrácia szimbólumait, sorra támadja meg közös értékeinket, hazai szimbólumainkat. Most éppen a budapesti Kossuth téren József Attila szobrát akarják eltávolítani.
Vannak dolgok, amikre nemet kell mondanunk. A nemzet, az ország, kultúránk becsülete követeli ezt. Az örökre velünk maradt József Attilával együtt, most, ebben a pillanatban azonban érte emelve szót. Ránk hagyott gyémántfényű örökségét védve, megszenvedett igazságait, fájdalmasan gyönyörű üzeneteit újra meg újra átélve. Vannak értékek, melyeket meg kell védenünk a pártpolitikai érdekekkel szemben. Nem azért volt a rendszerváltás, hogy most, húsz év múlva újra a régi módszerekkel avatkozzanak bele életünkbe, próbálják átírni történelmünket, kultúránkat. Soványak az érvek a kormány soraiból. Eredeti állapotában akarják visszaállítani a Kossuth teret? Mi az eredeti állapot? Mi az az igazi hagyomány, amihez vissza akarnak fordulni? Nekem és sokunknak Rákóczi, Kossuth és velük együtt Dózsa György, Esze Tamás, Táncsics Mihály és a többiek. Lemondjunk az éltető rebellióról, évszázados történelmünk mozgatóerejéről? Jöjjenek a megalkuvók, akik sírba vitték a nemzetet, két, pusztítást és országvesztést hozó háborúba? Azért szerveztünk ma élőláncot a Kossuth téri József Attila szobor köré, mert számunkra jelentése van a mai állapotnak. Ezt, az eredeti állapotot akarjuk, eredeti és hiteles magyar történelmet, forradalmakkal és progresszióval, nyugtalan és rebellis, soha meg nem alkuvó természetünkkel és Európával. Ahogy a költő szerette volna, fehérek között európai módra élni. József Attila soványan, töprengve ül a parton s nézi, hogyan úszik el a dinnyehéj. Tud valami lényegeset, örökérvényűt. A szobor hallgat. Versei beszélnek helyette. Tanuljunk belőlük. A szobrát pedig nem adjuk oda a történelemhamisítóknak, hogy bátran nézhessünk gyermekeink, unokáink szemébe.
