"A bűn gyülekezik az Operában, és vele szemben, a magyar történelemben nem először, az erény helye a pesti utcán van. Az Opera ma este a képmutatás háza, az utca viszont az alkotmányos erényeké." - mondta többek között tegnap az Andrássy úti hatalmas tüntetésen Majtényi László, az Eötvös Károly intézet elnöke, volt adatvédelmi biztos. A nagy sikert aratott beszédet teljes terjedelmében közöljük:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyar Polgárok!

Van egy régi és szép, még a 17. századból származó aforizma, amely így szól: A képmutatás a bűn tisztelgése az erény előtt.

Ma este a mögöttünk magasodó Operaházban a Fidesz a most hatályba léptetett saját, senkivel meg nem osztott alaptörvényét ünnepli. Mi pedig itt, az Andrássy út aszfaltján alkotmányos jogaink védelmében gyűltünk össze. A bűn gyülekezik az Operában, és vele szemben, a magyar történelemben nem először, az erény helye a pesti utcán van. Az Opera ma este a képmutatás háza, az utca viszont az alkotmányos erényeké.

Tekintsenek mögöttem az Opera fényes ablakaira: a képmutatás, íme, tiszteleg az erény előtt!

Magyarország miniszterelnöke felesküdött az alkotmányra, ezzel arra is, hogy védeni fogja – majd megdöntötte. Rendszeresen azzal kérkedik, hogy ő és törvénye a magyar szellemet képviselik. Pedig ez nem igaz. Az övé legfeljebb Horthyra mutat, míg a mi jogállami alkotmányunk mögött dicsőséges alkotmánytörvények és a legjobb magyarok hosszú sora van, az 1848-as áprilisi törvényektől a kiegyezés közjogi művéig és az 1946. évi I. törvényig.

Miféle jószág a szabadság? A szabadság olyan jószág, amelynek a jelenléte természetes, csak a hiánya fájó. A mostani kormány azzal ámított bennünket, hogy az elvett szabadságért jóléttel és biztonsággal fizet. Látjuk már az eredményt: a nyomor már elviselhetetlen, és a káosz felé rohanunk. Egyre fojtóbb a légszomj. Aki a jogállami forradalom idején született, mára már elmúlt húsz, aki a jogállami forradalom idején tízéves volt, mára elmúlt harmincéves. Ez a két nemzedék sok keserű tapasztalatot megélt, de nem tudja, mit jelent az állami elnyomás. Mindenekelőtt őket kell megkérnünk, hogy nemcsak önmaguk miatt, hanem meg nem született gyermekeikre gondolva ne hagyják el véglegesen az országot, hanem itt védjék meg személyes szabadságunkat.

Egy olyan mondat van a nyelvemen, amelynek kimondását még néhány hónappal ezelőtt is túlzásnak éreztem. Most már kimondom ezt a figyelmeztetést: sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a népharag által eltávolított nem legitim vezetőé és a bukott diktátoré.

Van ötletem arra is, hogy mit kellene kérnünk. Figyelmeztetnünk a mai Operabál fényes közönségét, ezeket az estélyiruhás hölgyeket és sötét öltönyös urakat, hogy ha visszatérnek a munkahelyükre, az Országházba, volna egy feladat! Mert hogy itt motoszkál valami gondolat, szerény kérés, hogy mielőbb fejezzék be a működésüket, amelyen, hát ők is tudják, nincsen áldás. Tegyenek meg egy gesztust, vonják vissza az alaptörvényüket meg az összes jogkorlátozó sarkalatos törvényüket, még mielőtt távoznának. Adják vissza a szabadságunkat és a szabadságunk intézményeit. Ők persze visszakérdeznek majd, hogy ugyan miért is teljesítenék a kérést. A válasz olyan egyszerű igazság, amelyre ők személy szerint mindig fogékonyak voltak: Hát semmi másért, mint saját személyes érdekükben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyar Polgárok!

Éljen a Magyar Köztársaság! Éljen a jog! Éljen mindenki a jogaival!