A második világháború befejező szakaszában, a szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulásának eredményeként hatvanhét évvel ezelőtt, 1945. január 9-én szabadult fel Csepel a náci német megszállás és a magyar nyilas uralom alól.
Hivatalos koszorúzás több mint 20 éve nincs ezen a napon, de az emlékezet és a történelem őrzi a tényeket.
Dr. Bolla Dezső helytörténész így ír a 67 éve történtekről:
Szigetszentmiklós elfoglalása után december 9-én a frontvonal egy hónapra Csepel déli határánál megrekedt. Furcsa hónap volt ez. A Weiss Manfréd Gyár bombáktól megkímélt kiürítésre nem került részén folyt a termelés, december 23-án 12.084 fõ dolgozott. Az aláaknázott Gubacsi-hídon menetrend szerint közlekedett a HÉV. Naponta vívtak rövid tûzpárbajt a Hárosra telepített szovjet aknavetõk a Csillagtelepen állomásozó német tüzérekkel. Sárga csillagos munkaszolgálatosok tankcsapdákat, bunkereket építettek, futóárkokat ástak Csepel déli felén. A védelmi rendszert néhány napra katonák töltötték meg. Majd lõszereik nagy részét hátrahagyva távoztak. Csepel határában kisebb német és magyar katonai egység állt szembe a hatalmas Vörös Hadsereggel, melynek még hetekig nem kellett a község. December második felében, miután Budapestet körülzárta a Vörös Hadsereg, a lakosság a karácsony elõtti napokban értesült az Ideiglenes Nemzetgyûlés és Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáról. December 24-én a sopronkõhidai börtönben kivégezték Pataki István és Kreutz Róbert WM gyári antifasiszta ellenállót.
Kommunista érzelmû ifjúmunkások felvették a szovjet csapatokkal a kapcsolatot. A község közös felszabadításának lehetõségét, a fegyveres harc kirobbantását latolgatták. A tervezgetésen nem sikerült továbbjutniuk.
Vass Zoltán Ivanics Istvánhoz partizánokat küldött, akik a felszabadítás utáni tennivalókat vázolták. A község sorsáért aggódó baloldali munkások karácsony másnapján Ivanics István kezdeményezésére Levente utcai lakásán találkoztak. Az összejövetelen tizenhárom tettrekész szociáldemokrata és kommunista vett részt. A megjelentek "13-as bizottság" elnevezéssel egységbizottságot alakítottak. Célul tûzték ki a Vörös Hadsereg fogadását, a Nemzeti Bizottság és a pártok megalakítását. A szovjet csapatok a Csepel-sziget mentén elõretörtek. A községben állomásozó német és magyar katonák a bekerítés elkerülése végett 1945. január 9-én hajnalban elhagyták a szigetet, Csepel felszabadult.
A németek levegõbe repítették a Kvassay és a Gubacsi-hidat, távozásukat két nagyerejû robbanás jelezte.
Reggel Robl János plébános, Német József iskolaigazgató, Budai Béla építész a polgárság, Faragó József és Kalamár József a munkásság képviseletében a szovjet csapatok fogadására indult. A Vörös Hadsereg katonái a község történetében új korszakot nyitva, 1945. január 9-én délelõtt bevonultak Csepelre…
