Obersovszky Péter járt a legrosszabbul, aki pénteken a köztévé interjújában jó arányérzékkel védte a védhetetlent, aki nem kérdezett Schmittől, hanem vigasztalta és bátorította. Mintha nem is újságíró lenne, hanem egy haver, jó, hogy nem mondta, hogy szarj rá, nem érdemelnek meg ezek, inkább igyunk még egy felest. 

Obersovszky olyan mélyre hajolt, olyan nagy svunggal, hogy csoda, hogy nem verte be az orrát a padlóba. Olyan alázatos volt, és olyan nagy lelkesedéssel bizonygatta a hazugságot, hogy a Szcientológiai Egyházban párosával lépkedné a szinteket, egészen a clear állapotig. De újságíróként egy ilyen húzásért csak kiröhögik.

Egyszerűen jobban hitt Schmitt Pálban, mint Schmitt Pál maga. Ez pedig a függetlenségére nem túl kényes magyar közszolgálati médiában is kínos, arról már nem is beszélve, hogy olyan hatalmas hülyét csinált magából, hogy az még Londonból is látszott.

Persze biztos létezik az a három danos duplagondol mesterek által tökéletesre csiszolt taktika, amivel még most is meg lehet magyarázni, hogy mégis miért nem kérdezte meg Schmitt Pált, hogy legalább eszébe jutott-e a lemondás. És, hogy helyette miért azt kérdezte, illetve mondta Schmitt Pál kesztyűs bábjaként hogy "Én elég régóta ismerem elnök urat, és azt nem értem, hogy miért volt ennyire visszafogott, tehát ön egy sokkal szenvedélyesebb ember, még köztársasági elnökként is. Ha ezek a dokumentumok előbb kikerülnek, vagy ön a szokásos lendületével előbb felveszi a kesztyűt, akkor lehet, hogy ez a dolog idáig el sem jut". És aztán miért nézett úgy, mint aki jól felmondta a házi feladatot, és várja a piros pontot.

De legalább semmi veszély nem fenyegeti Obersovszkyt a pénteki szereplése miatt. Megkérdeztük az MTVA-t, de persze nem indítanak vizsgálatot ellene, és még az NMHH-hoz sem érkezett egyetlen panasz sem. Ez utóbbi mondjuk inkább a köztévét jellemzi: már a feljelentők sem idegesítik fel magukat azon, ha odakapcsolnak, és egy műsorvezető éppen egy kormánypárti politikus talpát masszírozza nagy átéléssel. (comment.blog.hu)