Kedves olvasó, én nem tudom, hogy cigány vagy-e, vagy sem, de mindenesetre lehetetlen együtt élni veled! Olvassad csak: P. László „a gyilkos. És cigány. Azért kell mindenképpen kimondanunk ezt, mert mások majd el akarják hallgatni. Ha a cigány közösség nem lel valami megoldást, hogy kiirtsa ezt a mentalitást saját fajtájából, akkor ki kell mondani: lehetetlen velük együtt élni." Ezt írja az uralkodó rezsim legnagyobb becsben tartott véleményvezére, Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban (július 17.). A gyilkosnak van egy cigány szülője és ugyanannyi nem cigány. Az első tény nincs elhallgatva sehol. A második igen. Például a fent idézett cikkben.
Emlékszel-e még, kedves olvasó, a többiekre, akiknek ugyanolyan szörnyű sors jutott, mint Bándy Katának? A Dévaványán átvágott torokkal, vérében fagyva megtalált kamaszlányra? A Kiskunlacházán megerőszakolt és megfojtott 14 éves H. Nórára? A szécsényi gyereklányra, akit a gyilkosa, miután összeszurkálta, a pöcegödörbe hajította két nagy kővel, hogy lehúzzák a mocsokba?
Az ő gyilkosaik ugyanahhoz a többséghez tartoztak, mint a kedves olvasóink nagyobb része. És mit tett a kedves olvasó azért, hogy „kiirtsa ezt a mentalitást saját fajtájából”?
Magyarországon évente nagyságrendileg másfél száz embert ölnek meg. Feleannyit, mint az ezredforduló környékén, kevesebbet, mint a rendszerváltás előtti években, de hát minden tragédia abszolút, és minden áldozat pótolhatatlan.
És ennyi gyilkosság is elég az uszítás folyamatosságához. Ha a gyilkosok között ugyanolyan arányban vannak cigányok, mint a teljes népességben, akkor is lesz évente egy tucat cigány gyilkosunk, s lehet havonta írni egy cikket, miszerint a cigányokkal nem lehet együtt élni. Igaz, hogy lehetne írni hetente legalább kettőt, miszerint a nem cigányokkal lehetetlen együtt élni, csak hát az utóbbi cikkek sosem íródnak meg, mert az abszurditásuk mindenki számára nyilvánvaló, az előbbi cikkek pedig gyakorta megíródnak, mert az abszurditásuk nem mindenki számára nyilvánvaló. Hiszen terjeszti köztünk a kórt az ős patkány, a meg-nem-gondolt gondolat.
Apropó ős patkány. Bayer Zsolt nemcsak gyűlölni tud, hanem becsülni is. Föltétlen tisztelettel tudja becsülni például „a Magyar Élet mozgalmát, amely – bátran állíthatjuk – egy korabeli pénzügyi és szellemi szabadságharc volt”, és ennek a mozgalomnak a vezérét, Imrédy Bélát „a jogtalanul és igazságtalanul kivégzettek nagy magyar panteonjában”, akit Bayer számára egészen elképesztő módon vádoltak antiszemitizmussal (Történelemóra, Magyar Hírlap, 2011. november 23.). Az Imrédy vezette tiszteletre méltó, szabadságharcos párt programjának sarokpontja volt, hogy „előkészíttessék Magyarországnak a zsidó lakosságtól és ... szellemtől való teljes mentesítése”. 1944 nyarán, amikor Horthy pár hétre leállította a deportálásokat, Imrédy kijelentette, hogy ha a pártjának volt ereje „a magyar vidék zsidótlanításához, lesz ereje ahhoz is, hogy a főváros zsidókérdését megoldja”.
Ekkor már eljutottak Budapestre az auschwitzi jegyzőkönyvek. Ekkor már senkinek sem lehetett kétsége afelől, hogy a zsidótlanítás tömeggyilkosságot jelent. Több mint félmillió ember halálát.
Ahhoz tehát, hogy Bayer Zsolt világában együtt lehessen élni velünk, nem lesz elég, ha a kegyetlen egyedi gyilkosságra való bestiális hajlamot kiirtjuk a saját fajtánkból. Arra is vigyáznunk kell, hogy a tömeggyilkosságra való tiszteletre méltó hajlamot viszont megőrizzük és megbecsüljük.
Eredetiben: Révész Sándor Népszabadság
