Ebben az országban nem kell félni. Pártunk és Kormányunk szerint a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincsenek fasisztoid elemek. Miért is lenne? Alaptantervbe vett fasiszta írók miatt? Holokauszt-emlékműre mázolt horogkeresztek miatt? Mi sem bizonyítja jobban a magyar nemzet immunitását a népirtó eszmék iránt, mint a múlt héten tanúsított méltó magatartás.

Kezdődött a szerda esti Magyarország-Izrael futballmérkőzéssel, ahol az izraeli himnusz alatt vastagon ment a fújolás, mocskoszsidózás, Auschwitzezés. Ez már rasszizmus?

A feltételezés annyira komolytalan, hogy a komplett magyar sajtó elfelejtett róla beszámolni, nem kért elnézést Orbán jóbarátja, Csányi Sándor MLSZ-elnök sem. Felesleges Ádernek Izraelbe járnia magyarázkodni, ha arra képtelen, hogy legalább egy bocsánatot odabökjön az izraeli nagykövetnek. Arról persze megemlékezett a Hír TV, hogy két izraeli focista elnevette magát a tévesen fordító tolmácson egy zsinagógában tartott holokauszt-előadáson. Hasonlóan fontos volt kiemelni a két honfitársát Angliában meggyilkoló magyar férfi homoszexualitását. Mert ahol nincsenek fasisztoid elemek, ott ezek a fontos dolgok, nem a csipp-csupp zsidózás, buzizás vagy cigányozás.

Ha 20-30 egyenruhás kopasz járkál a kerítésed előtt, akik szerint biztos te loptad meg a szomszéd Mari nénit, mert cigány vagy, az sem fasizmus. Ha netán elzavarod őket, de jön helyettük 200-300 egyenruhás kopasz, akiktől talán kicsit megijedsz, akkor csak megélhetési bérrettegő vagy, mert úgysem gyújtják fel a házad, a rendőrök megvédenek. Ezért is felesleges mondjuk Farkas Flóriánnak egy-két keresetlen szóval kiállni a sajátjaiért és elküldeni a Jobbik gárdistáit a bús francba. Nem ez a dolga. Inkább ideje megtanulnunk együtt élni a mi kis békebeli, légynek sem ártó fasisztáinkkal, akik csak ugatnak, de nem harapnak.
Viszont ha harapni fognak, két pofonnal már nem lehet hazazavarni őket.