Az elmúlt években sok minden megváltozott. Ez azt hiszem természetes is.
A társadalomban is jelentős változások mentek végbe, melynek egy része tudatos, más része spontán kezdeményezések következménye. Úgy vélem, hogy az eredmények értékelése mindenkinek a belső ízlését tükrözik.
Az indítékok, elvek változása azonban, sokkal bonyolultabb dolgok. Itt azt hiszem, nem lenne szabad olyan könnyen átlépni a korábbi időszak tilalomfáin.

Arról szeretnék beszélni, hogy mennyire más a most uralkodó politikai elit viselkedése ellenzékben és kormányon.
Azt szeretném firtatni, hogy azok az értékeltolódások, amelyek egyenként csupán felszínes kicsinységeknek tűnnek, összességükben nem okoznak-e minőségi, tartalmi változásokat a társadalomban?
A Fidesz úgy beszél, úgy értékeli a helyzetet, mintha, annak kialakulásában korábban nem is vett volna részt. Úgy mintha azoknak a dolgoknak, amit ma alaptézisként gondolnak, korábban nem is léteztek volna. Mintha mindezek csak most megismert dolgok a számukra. Még azt a fáradságot sem veszik, hogy legalább a személyeket, akik korábban a vezérei voltak az egyes témáknak kicseréljék.

A legitimáció kérdésében a kitűnő Navracsics Tibor már a lehető legkisebb győzelmi arányt is legitimnek tartja manapság. (természetesen akkor, ha az Fideszes) Annak idején éppen ő, frakcióvezetőként kérdőjelezte meg Gyurcsány Ferenc, vagy Bajnai Gordon legitimitását. Óriási cirkuszt csinált a parlamentben, az önkormányzati választás után, mondva, hogy a kormány és a parlament legitimitása elveszett. Nem számított, hogy a szavazás nem arról szólt, a hatalom megragadásának reménye fűtötte.
Ma meg azt harsogja, hogy a kormány legitimitása, "nem a darabszámtól függ".
Arról már nem is beszélek, hogy a korábban papagájként viselkedő Szíjártó, milyen palávert vert volna ki azért a gondolatért, hogy egy "legitim" miniszter hogyan darabozhatja le "az embereket".
Ma, mivel hatalmon vannak ezek a régi normák nem /sem/ számítanak.

Mindannyian emlékszünk a 2006-os augusztus 20-i viharra. Arra is, hogy a hirtelen jött vihar mekkora károkat okozott és emberi életeket is követelt. Azt is tudjuk, hogy a Fidesz milyen kíméletlen erővel csapott le az akkori politikai vezetésre. Azt mondták, hogy jobban, körültekintőbben kellett volna szervezniük. Fővárosi képviselőként nem győztük vizsgálni a számtalan Fidesz beadványt, mely kárpótlásról, szoborállításról, bocsánatkérésről szólt.
Az idén Vácott volt egy nagy rendezvény, melyre váratlanul lecsapott a vihar és óriási károkat okozott, sérülések is történtek. A politika mégis elnéző, a Fideszes vezetőkkel, mert már "más a helyzet". Ők vannak hatalmon, így a mulasztás nem mulasztás, a kártalanítás jogtalan, a szoborállítás meg felesleges.
Nem számít az sem, hogy annak idején Illés képviselő vitézségével "keresztbe feküdtek" és megakadályozták, - másokkal együtt- a Duna hajózhatóvá tételéről, az árvizek elkerülésének lehetőségéről, a hatékony vízgazdálkodásról, a vízi erőmű megépítéséről és korszerű környezet védelemről szóló komplex szakmai gondolkodást. Csak egy arrogáns politikai álláspontot voltak hajlandók elfogadni olyant, amelyik nekik jó, nekik hoz politikai hasznot és nem számít, hogy milyen az országnak.
A rendszerváltás óta visszaböfög ez a kérdés és látjuk, hogy Fideszes "barátaink" hogyan forgatják a szót, és a köpönyeget. Legtöbbször persze úgy, hogy ők járjanak a legjobban. Azt az elvet is, hogy "ne mi nyerjük a legtöbbet" már régen sutba vágták. Most már nem számít sem környezetvédelem, sem emberi életminőség, csak a hűvös racionalitás, ami effektív csörgő forintokban realizálódik valahol.

Egészen megváltozott a rendőrséggel kapcsolatos vélekedés is. Az a rendőrség, amelyik fellépett a randalírozó futballhuligánokkal szemben és megakadályozta, hogy szétverjék a várost, bűnös a szemükben. Bűnös, mert akkor az utcán eszeveszetten tombolók, az ő feltüzelésükre és az ő érdekükben végezték tevékenységüket. Itt sem számított, hogy a lakosság hogyan érez, csak az, hogy a legtöbb politikai hasznot hozza a Fidesznek.
Ma meg, amikor a rendőrök (éppen azért, mert egy szervilis pártkatona, semmisnek minősíttette a velük szembeni fellépést és megtorlásokat és kirúgásokat érzékelnek azok, akik a törvények és szabályok betartatásáért felléptek) félnek és ezért tehetetlenek, politikai, munkajogi értelemben fegyvertelenek. És folytatható a sor.

A régi orbáni mondás, hogy "kapnak két pofont és hazamehetnek", a mai gyakorlat szerint egyáltalán nem biztos, hogy a nyilasoknak szól. Ez az a gondolat, ami az egész társadalmat foglalkoztatja.
Ki kapja vajon azt a két pofont?
A kettősbeszéd és az igazság elferdítése miatt félnek erre a kérdésre nyíltan válaszolni az emberek. Ez okozza azt az állapotot, ami miatt a mai ember fél! Az az ember, aki fél, az nem szabad, és nem tudja jogait gyakorolni. Erre tesz aztán néhány lapáttal az a regisztrációs elképzelés is, amit a nyakunkba raknak, hogy "bizalmatlanságukat oldják".
Ezeknek az elemeknek az összerakása után, úgy néz ki, mintha egyesek olyan nagy hiányát a demokráciának most már a vezetésben nem is érzékelnék! Mintha ez már nem is számítana!
Csak remélem, hogy nincs igazam!

Eredetiben: HORVÁTH GYULA BLOGJA