Október 23-hoz, a nemzeti ünnephez közeledve adták át fővárosi és XXI. kerületi fideszes városvezetők a Kvassay hídtól induló, az Európai Unió jelentős pénzügyi forrásaiból épült kerékpárutat. Németh Szilárd fideszes polgármester ott feszített a protokoll-sátorban, és bizonyára hamarosan ott lesz a gerincút átadásánál is, amelyik hatalmas összegű uniós pénz felhasználásával készül el. Ugyanez a Németh Szilárd október 23-ra közpénzből olyan politikai „békemenetre" mozgósítja a narancsuralmi szimpatizánsokat, amelynek az a célja, hogy megvédje az Orbán-kormányt és haszonélvezőit a baloldali érzelműnek titulált Európai Bizottságtól, az EU vezető testületétől. Attól az uniós szervezettől, amelyik a gerincút és a kerékpárút mellett csak Csepelen oktatási, egészségügyi és gyeremekjóléti intézmények sorának felépítését, korszerűsítését támogatta anyagilag úgy, hogy e segítség nélkül a beruházások szóba sem kerülhettek volna. Mint tudjuk, a hála nem politikai kategória. De mi van az észszerűséggel? Száműzték Csepelről (is)? Mikor fog visszajönni?
Miként Kriván Bence írja a Népszabadságban, az uniótól semmi más nem kell, csak a pénz, a pénz és harmadszor is a pénz. Meg a szabad munkavállalás és az útlevél nélküli határtalan utazások lehetősége. Minden más a belügyeinkbe való durva beavatkozásként értékelendő. Így az is, hogy nem hisznek Matolcsy Györgynek és a mögötte álló agytrösztnek, képtelenségnek tartják, hogy a 400 milliárd forintot ripsz-ropsz be lehet söpörni az első, ezúttal ortodox egyenlegjavító programból.
Állítólag kötetnyi háttérszámítás és hatástanulmány birtokában Matolcsyék kiérlelt döntéseket hoztak, de az ezekben foglaltakat feledték megosztani a kételyeket megfogalmazó uniós szakértőkkel. Nem értették például, hogyan folyik be éppen 95 milliárd abból, hogy bepoloskázzák a pénztárgépeket. S mivel nem hittek Matolcsynak, szerdán egy újabb 367 milliárdos csomagot kellett a nyakunkba varrni. A kormány büszke, hogy példás gyorsasággal varázsolt elő a cilinderből egy hétpontos cetlit, amelynek megalapozottságát azonban ezúttal sem tudta alátámasztani.
Kísérletet sem tett rá, csak azt üzente, hogy köszönjük meg Brüsszelnek. Az októberi cech így már 764 milliárd forint, és ha a fele bejön, már a nevezetes három százalék alá lehet szorítani a költségvetési hiányt. Fals a felvetés, hogy vajon arányban áll-e a 764 milliárd azzal a 150 milliárddal, amit e megszorítások hiányában jövőre elveszíthetünk, mert nem kecmergünk ki a túlzottdeficit-eljárásból. Ugyanis sokkal nagyobb a tét. Egyrészt az uniós szabályozás nem korlátozza a támogatások megvonását, azaz akár ezermilliárdot is befagyaszthat Brüsszel, ha nem tartjuk magunkat az önként vállalt fiskális szigorhoz.
A folyó költségvetési ciklusban eddig 36 százalékos a lehívási arányunk, és már most azért kell lobbizni, hogy a megmaradt, szerződéssel még le nem kötött rengeteg milliárdot ne vegye el Brüsszel. Ahhoz is erős szövetségeseket kell magunk mellé állítanunk, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban „a nagyok" ne csökkentsék a nekünk (illetve a kicsiknek) adható pénzt 20-30 százalékkal. Aki viszont a szégyenpadról kurjongat be, mint mi, azt nem veszik komolyan. Ezen valóban sürgősen változtatni kell, kerül, amibe kerül.
De szerencsénk van. A békemenet már készülődik, hogy az uniós pénzből felújítandó Széll Kálmán tér mellől indulva, az uniós pénzből felújított Margit hídon méltóságteljesen átvonulva, a Kossuth térre érve ismét hitet és erőt öntsön a miniszterelnökbe. Mert nem engedünk a zsarolásnak. De várjuk a pénzt. (nol.hu)
