Még középiskolás koromban hallottam ezt a közkedvelt viccet Oltvai tanár úrtól a Kossuth Technikumban. Arra a kérdésre ugyanis, hogyan lehet egy oroszlánt fogni, a válasz az, hogy: fogj két oroszlánt és engedd el az egyiket!
Néhai tanárom bölcs humora mostanság igen gyakran eszembe jut. Nem a matematikai feladványok kapcsán, (Oltvai tanár úr matematikát tanított) hanem a hazai politikai élet zűrzavaros dolgai miatt leginkább.

Ezen alapon többször ostoroztam az alaptalan és bűnös nagyotmondást, amit a politika szereplői azért tesznek, hogy felhívják magukra a figyelmet és nem azért, hogy valós jelenségekre, hibás folyamatokra világítsanak rá. Ezek az alaptalan, vagy elferdített jelenségek azok melyek úgy kezdődnek, hogy előadójuk egy óriási félrevezetéssel indítja a politikai manipulációt. Legalább kétszer akkorával, mint ilyen esetben a hasonszőrű "tréfamesterek" egyébként előjönnének. Amikor aztán a felháborodás meghátrálásra kényszeríti őket, akkor a hazugság felét visszavonják és a másik felét tartják csak meg. (Ez tehát az a másik oroszlán, amelyik megmarad.)
Azért, hogy tisztázzam a képet, néhány példát említek. Az országos kommunikációnak a gerincét képezi a "szabadságharc", az IMF ellen.

Az emberek manipulációjában az vált a Fideszben vezérelvvé, hogy beültették a fejekbe, hogy a hazánkban tárgyaló nemzetközi pénzügyi delegáció bércsökkentést és nyugdíjcsökkentést követelt a "jóságos" kormányunktól. A mi kormányunk, viszont attól jóságos, hogy nem engedett ennek az igénynek. A magyar emberek védelme érdekében szembeszállt a ronda, "hétfejű sárkánnyal" és lángpallosával, elüldözte földünkről. Amikor azonban a hivatalos nyilatkozatokból, meg a tájékoztatásokból kiderült, hogy ilyen igényt a szakértők soha nem is kértek, a jóságos kormánytól, akkor a kormány visszakozott. Nem azt mondta, hogy bocsánat tévesztettem, hanem azt, hogy, de Görögországban, meg Olaszországban (a szükséges kiigazítási intézkedések) ezekkel a követelményekkel jártak. Tehát a hazugságnak egy alacsonyabb fokára hátráltak vissza azért, hogy tarthassák félrevezető álláspontjukat. A kommunikációban pedig, mintha semmi sem történt volna öles hirdetésekkel nyomul a "Nem leszünk gyarmat" propaganda. Varga Mihály főtárgyaló a televízióban még mindig az IMF nyugdíjcsökkentési követelményeivel érvel, holott már régen bebizonyosodott, hogy nem létezik. (Valljuk be, a hozzá nem értést mégsem hozhatja szóba!)

Csepelen az önkormányzat, kissé eltúlozva függetlennek mondott hírújságjában Borbély Lénárt alpolgármester az elődök bűneiről, megtakarított kétmilliárd forintról és az általuk megépített gerincútról regél. Az a baj, hogy ez is a kétoroszlános történetbe tartozik. Olyan nagyotmondás, melyből, ha a felét elengedik, még akkor is akkora igaztalanság, (és úgy hiszik) hogy jelentős verbális előnyt jelenthet számukra.

Az igazság ugyanis az, hogy az általuk megtakarításként nevezett folyamatok minőségcsökkentésből, elvonásokból és megszüntetésekből keletkeztek, (ha keletkeztek) nem pedig hatékonyság növelésből. A gerincútnál az a kifejezés, hogy két év alatt többet tettek a mai vezetők, mint az elődök 16 év alatt, nagyon hadilábon áll a valósággal. Ez a beruházás az előkészítéssel, a tervezéssel és a kisajátítással, már az előző ciklusban elkezdődött. Ezen túlmenően, az építés is folyt már. Emlékeztetni szeretnék, hogy annak idején a Fidesz emberei (még ellenzékiként) milyen hisztit csináltak a kisajátítások lassítása, az ott lakók feltüzelése és saját politikai előnyeik bezsebelése érdekében. Felszólításokat írtak a HÉV ideiglenes építési munkáinak, a régi vasúti áteresz elbontásának megállítása miatt. A légkalapácsok zaja miatt. Az ott dolgozó vállalkozásokat, de főleg vezetőiket, ("kommunista befolyásoltsággal") vádolva. Aztán ugyan ezek az emberek a helyhatósági választás után ("nemzeti érzelmű") barátok lettek. Az útépítés pedig a kerület kiemelt beruházásává, a Fidesz sikertörténetévé vált.

Egy baj van vele.
A fele sem igaz!

Ezzel a beruházással a mai vezetőknek ugyanis nem lenne dolguk! Már régen közlekedhetne rajta a kerület lakossága, ha a mostani vezetők, hozzá nem értő kivagyisággal és mindent átpolitizáló felszínességgel bele nem nyúlnak. Maholnap három éve folyik a kivitelezés. Ez alatt más helyen autópályák kilométereinek százait építik meg és adják át (hidakkal, alagutakkal). Azzal a különbséggel, hogy ott a realitásokkal számolnak, és a matematika, fizika, geológia az alap, míg mostanában nálunk az ezoterikára és a misztikumokra épülő politikai túlélés.
Míg egy modern országban a valós lehetőségekkel számoló tervezésre építik a jövőt, addig nálunk az ezoterikus környezetből származó két oroszlán van a középpontban.

Eredetiben: Horváth Gyula blogja