Az ünnep előtti napon a parkolóból álmosan toltam a bevásárló kocsimat a Tesco áruház irányába. Azt éreztem, hogy valakinek a tekintete követ! Felemeltem a fejem és egy régi ismerősöm mosolygó arca villant elém. Megörültem a találkozásnak és mindjárt beszélgetésbe is kezdtünk. Ismerősöm arcáról hamar eltűnt a mosoly. Ez feltűnt, mert korábban arról volt nevezetes, hogy jókedve, mosolya állandóan jellemzője volt egyéniségének. Félve kérdeztem hát tőle: hogy vagy? Ezt az udvarias társalgási fordulatot a magyar ember nem nagyon tudja kihagyni a társalgásból. Még akkor sem, ha látja, tudja, hogy a válasz kellemetlen, a társalgás nehéz lesz tőle.
Ismerősöm azonnal panaszáradatban tört ki. A férje munkanélküli, a tavaly diplomát szerzett fia nem tud elhelyezkedni, ezért Angliába készül, nem tudja fizetni az egyre szaporodó és egyre magasabb összegeket tartalmazó csekkjeit, stb, stb!
Együttérzéssel hallgattam!
Az a baj, hogy ilyen történeteket az ember manapság maga is átéli, és embertársaitól igen sokat hall. Tehát, akár mennyire megdöbbentőek a tények, sajnos hozzáfásultunk. Az igazi "felütést" a beszélgetésben, ezért ott kezdődött, amikor ismerősöm arról beszélt, hogy mivel ő egy intézmény dolgozója Csepelen, arra kötelezték, (nyomatékosan figyelmébe ajánlották) hogy vásároljon tízezer forintért belépőjegyet az önkormányzati vezetők által szervezett jótékonysági bálra. Alig tudja a családi kasszából előteremteni a pénzt, mert mindenben szűkölködnek, de nem mer kimaradni.
Attól fél, hogy az ő egyetlen kereseti lehetősége is megszűnik, ha kimaradnak, és akkor a család a szétesés szélére sodródhat. Egy elképzelt rossz forgatókönyv esetén pedig jövőre, már nekik kell majd alamizsnáért könyörögni a szociális szolgálatoknál. Ezért inkább húznak még egyet a "nadrágszíjon", a vacsora után a reggelit is elhagyják és kigazdálkodják a belépők árát. Azt már csak remélni szeretné, - tette hozzá rezignáltan- hogy ezek után, azok, akik ezt a helyzetet előteremtették, nem teszik kötelezővé, hogy még jól is érezze magát, mert "vak vezeti világtalant" ezen a bálon.
Ide jutottunk, mondta és szomorúan búcsút intett.
Jelentős eseményről tudósított nemrég a csepel.info.
A béke téri templomban, nagyon sok ember jelenlétében, felszentelték az új orgonát. Ott voltak a kerület mai vezetői is.
A templomnak, már nagyon hiányzott az orgona. Ez a felismerés már korábban, többekben is megfogalmazódott. Egy templom orgona nélkül, hiányos. Az orgona, nem csak a liturgia részeként működik közre a szertartáson, hanem mint az emberi közösségek kulturális igényeit kiszolgáló hangszer is szerepel az életben. Ez a gondolat volt az, amit meglátott és felkarolt K. Halász Mária operaénekes. Az ő hite, meglátása, kezdeményezése és szervezése tette lehetővé, hogy orgonája legyen a templomnak. Az ügy fontosságát sokan megértették Csepel értelmiségének körében, és világnézetre, felekezetre való tekintet nélkül segítettek. A rendezvénysorozaton igen sok neves művész működött közre a szervező invitálására úgy, hogy nem kért gázsit. Így járult hozzá az ügy sikeréhez, a nemes cél megvalósításához. K. Halász Mária értékes gondolatai, érdekes és alapos összekötő szövegei még inkább segítették a műélvezetet. Ezekre, és a Fassang Árpád Zeneiskola művésztanárainak önzetlen közreműködésére épült az a gyűjtő mozgalom, ami az orgona megszerzését jelentette. Az már csak lényegtelen epizód, hogy az adománygyűjtő koncerteken keveseket lehetett látni abból a sokadalomból, akik az ünnepélyes felszentelésen (a képek tanúsága szerint) jelen voltak. Az is csak a véletlen egybeesés "terméke", hogy M. Hajtun Zsuzsa zongoraművészt, a kezdeményezés egyik fő támogatóját (jutalmul?) már rég eltávolították az igazgatói székből.
Nem is ez a lényeg! Ez "csak" a stílus!
A lényeg az, hogy egy emberi közösség gazdagodott Csepelen. Ez az az igazság, mely a történelemben megjelenik. A sallangok, melyeket politikai törekvések szolgálatában ráaggatnak, vagy igaztalanul és méltánytalanul elhallgatnak, nem tudják befolyásolni az emberi fejlődés áradatát.
Az igazságtalanságok, a rossz döntések rövidtávon okozhatnak bajokat, kellemetlenségeket. A társadalom, - a történelmi folyamatok által bizonyítottan - azonban hosszú távon mindig korrigál!
