"A főpolgármester kétségbeesetten keresi a kitörés, a függetlenedés lehetőségét! Nem veszi észre, hogy ebben a labirintusban ugyan van több kijárat is, de mindegyik nyílásában kitervelten már egy Fidesz mameluk pöffeszkedik. Olyan, aki busás jövedelmét azért kapja, hogy a szabad levegőre az önállóság terepére senkit ki ne engedjen ki...Ez rossz üzenet a mának, és rossz üzenet a jövőnek. Megalkuvásra, az erővel szembeni meghunyászkodásra és nem az igazságért való közdelemre ösztönöz. Azt az igaztalan, irigy képet fókuszálja, hogy tisztességes munkával, nem lehet tisztességes jövedelemhez jutni, stabil egzisztenciát építeni Magyarországon." Ezeket a sorokat  Horváth Gyula újabb blogbejegyzésben olvashatjuk. Tarlós pénze című írását itt közöljük:

Tarlós pénze

Minden helyzetben lehet olyan jelenséget találni, ami kedvező feltételt teremt arra, hogy egy kérdést a lehető legnagyobb függetlenséggel, saját megítélése szerint elemezzen az ember.
Ebben a helyzetben van ezeknek a soroknak az írója.
Láttam, ismerem a fővárosi helyzetet, de a mostani állapotomban kívülállói függetlenséggel, saját értékeim szerint szólhatok a témához.

Ilyen az a manapság igen népszerű felvetés, ami arról szól, hogy Tarlós István főpolgármesternek a fizetését ildomos-e a duplájára emelni?
Ezt a kérdést több oldalról is érdemes megvizsgálni. Lehet úgy is elemezni, hogy a mostani főpolgármester, - de főleg "csapata" - a Fidesz- korábban, hogyan viselkedett a hasonló kérdések elbírálásánál. A válasz sajnos lesújtó!
Korábban, akár Demszky Gábor, akár helyettesei jövedelmének megítélésénél merev elzárkózást tanúsítottak a realitásoknak megfelelő bérezés elfogadásakor. Soha nem voltak hajlandók mérlegelni a teljesítményt és a kialakult környezeti helyzetet, kizárólag a pártdemagógia érvényesült és a jövedelemnövelés ellen szavaztak.
A mostani jövedelememelkedés tehát, az ő részükről úgy is felfogható, hogy a régi vezetők munkája ledegradálódott és az újjaké minimum kétszeresére nőtt. Ezt persze az ellenzék nem fogadhatja el, mert nem igaz! A mai budapesti vezetés talán kínlódásban, belső viaskodásban, az ellenség- barát rendszer működtetésében volt eredményesebb. Az összes többiben, a tények tanúsága szerint is sokkal szerényebb eredményt mutatott, mint elődei. A Fidesz azonban, korábbi döntéseivel determinálta a szocialisták mai mozgásterét. Magukat és korábbi vezetőiket köpnék szembe, ha ezeknek a kritériumoknak az alapján fogadnák el Tarlósék jövedelemnövekedését.
Ezek azok a szempontok, amik a politikában szerepet játszanak.

Nem esett szó itt arról, hogy a teljesítmény mennyiben számít. Talán azért sem, mert igen nehéz ezt mérni, egy folyamatban lévő munkánál. A teljesítményt valamihez viszonyítva lehet csak minősíteni. Ebből a szempontból vizsgálva is rosszul áll a ma irányítók szénája. Demszkynél ugyan túl ambiciózusnak tűnt a "világvárost építünk" szlogen, de nem volt irreális. Jó feltételekkel, állami segítséggel, ezt a célt el lehetett volna érni. Akkoriban Budapest reálisan is versenyben volt Prágával és Béccsel. A ma a világvárosi realitás vonata olyan messze elhagyott bennünket, hogy csak az egyre távolodó sziluettjét látjuk. Az előttünk lévő vonat a világvárosi külváros címet viseli, de már az is mozgásban van úgy, hogy mi még a peronon toporgunk.
Mindezek miatt, az emberek úgy látják, hogy összességében a maiak rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint az elődök. Ebben persze benne van az is, hogy a mostani politikai irányvonal kőkeményen kijelöli a követendő utat. Ez pedig a társadalom széles rétegét kitevő szegényebb csoportoknak folyamatosan hátrányt okoz. Tarlós ebben a kutyaszorítóban vergődik, és ugyan próbálkozik a megfeleléssel, a keretek szétfeszítésével, de igen gyakran orrba vágják. Hol a saját frakciója, hol az országos pártideológia "Passzát szelét" fúvó kerületi polgármesterek önös túlhatalma állítja meg törekvéseit.
Pedig tesz engedményeket a főpolgármester!

Odadobta az Újszínházat, beveszi a rokonokat és pártbarátokat, állást csinált a fővárosi közlekedés korábbi megfektetésében sikeresen opponáló Vitézynek, kirúgja a szegények támaszának számító Kulinyit, kitünteti, a Budapestet csak pár éve, - főleg csak hírből ismerő- idegeneket, stb, stb. hogy csak a legfontosabbakat mondjam.
A főpolgármester kétségbeesetten keresi a kitörés, a függetlenedés lehetőségét!
Nem veszi észre, hogy ebben a labirintusban ugyan van több kijárat is, de mindegyik nyílásában kitervelten már egy Fidesz mameluk pöffeszkedik. Olyan, aki busás jövedelmét azért kapja, hogy a szabad levegőre az önállóság terepére senkit ki ne engedjen ki. Főleg Tarlóst ne!
Ez az a felismerés, ami engem egy más álláspontra állított.

Az a meggyőződésem, hogy Tarlós Istvánnak meg kellene adni a tervezett jövedelemnövekedést!
Egy főpolgármester nem kerülhet olyan helyzetbe, mint az előző időszak vezetői, akiket sem anyagi, sem erkölcsi vonatkozásban semmi nem védett az eróziótól. Méltatlan, ha volt vezetők a felelősséggel végzett (akár több évtizedes munkát követően) hosszú irányításban eltöltött idő után, méltánytalanul alacsony jövedelmekkel kerülnek ki abba az életbe, ahol szolidaritásra, az ismeretekből és eredményekből következő méltányos támogatásra senkitől nem számíthatnak.
Ez rossz üzenet a mának, és rossz üzenet a jövőnek. Megalkuvásra, az erővel szembeni meghunyászkodásra és nem az igazságért való közdelemre ösztönöz. Azt az igaztalan, irigy képet fókuszálja, hogy tisztességes munkával, nem lehet tisztességes jövedelemhez jutni, stabil egzisztenciát építeni Magyarországon. Azt a ma elhatalmasodó hiedelmet erősíti, hogy egy kontraszelektált világban élünk, és csak egy másik szférában megvalósuló eredményességgel lehet emberi környezetet teremtenie annak, aki közösségért dolgozó emberként élt.

Eredetiben: Horváth Gyula blogja