„A csepeliek ma is bízhatnak elöljáróikban, választott képviselőikben. Minden csepelit megvédünk, akit bármilyen támadás, provokáció ér vallása, származása, etnikai hovatartozása vagy meggyőződése miatt”
Gondolom, kitalálják, ki mondta ezeket, az időszerű mondatokat. Természetesen Németh Szilárd, Csepel polgármestere, országgyűlési képviselője, a fővárosi közgyűlés tagja. Ma, december 4-én, reggel 8 órakor, Csepel kiürítése megakadályozásának 68. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.
Fontos mondatok. Csak az a bajom velük, hogy Németh Szilárd polgármester úr mondta. Miért? Nem azért, mert az elmúlt években e napon – Csepelen –, általában nem politikusok mondták a csepeli lakosság 1944. december 4-i hősi helytállására emlékező beszédeket. A civilek. Polgármesterünk valószínűleg kereste, s december 4-ében találta meg a reagálási lehetőséget a parlamentben, november 26-án elhangzott fasiszta megnyilvánulásra. Az sem érdekes, hogy megvárta főnöke a Kedves Vezető reagálását, remélve, hogy ezzel irányt is mutat számára. Szerencséje volt. Orbán Viktor december 3-án – ha jócskán megkésve is –, egy ellenzéki képviselői kérdésére adott válaszában, kénytelen volt reagálni a jobbikos kép-viselő náci mondataira. Megvolt tehát az irány, már csak követni kellett a főnököt.
Felháborít viszont, hogy 1944. december 4-ére emlékezve, Németh úr, önmagát az akkori elöljárókkal méri össze. A község akkori vezetői ugyanis embertelennek és értelmetlennek tartották a nyilas hatalom kiürítési parancsát, elszabotálták végrehajtását, s lehetőségeikhez képest, mindent elkövettek visszavonása érdekében. A polgármester úr és pártja, meg azon túl, hogy napokig lapított a megbocsáthatatlan mondatok azonnali, egyértelmű elítélése helyett, az elmúlt két évben nem tett semmit azért, hogy ilyen helyzet – mármint a magyar zsidók összeírását kezdeményező fasiszta hozzászólás –, hazánkban, a magyar parlamentben, ne fordulhasson elő. Sőt! Németh Szilárd, akarva-akaratlanul, azt a – Csepel kiürítéséhez is vezető – múltat idealizálja, hamisítja meg, ami az ország tragédiájához vezetett. Ennek bizonyítéka az akkori turulos országzászló újraépítése, vagy a 600 ezer magyar zsidó feláldozásáért felelős nyilas rezsim és a német birodalom mellett az utolsó pillanatig kitartó antiszemita Nyirő József dicsőítése. Igen, a Radnóti Miklós Művelődési Házban szervezett Nyirő programmal, a Kárpát-medencei irodalmi és műveltségi verseny kiírásával polgármester úr – szerintem –, hozzájárult hazánkban a nyilas eszme erősödéséhez, ahhoz, hogy ilyen embertelen, fasiszta mondatok az ország házában elhangozhattak.
Bízhatnak-e – mindezek ismeretében –, a csepeliek jelenlegi „elöljáróikban” ? Nem! De bízhatunk önmagunkban. Abban, hogy amikor kell, összefogunk. A csepeliekért, Csepelért.
V O X
