A közelmúltban egy három évtizeddel ezelőtti május 1-jei felvonulás képeit idézte az egyik híradó, a háttérben pedig a régi nótát harsogták a hangszórók: "Vörös Csepel, vezesd a harcot, Váci út felelj neki..." Van úgy, hogy az ember fülébe belopja magát egy-egy dallam, és aztán vissza-visszatérőn ismételgetjük a refrént. Azóta sem tudok ettől szabadulni. Csepel már régen nem vörös, és hol van már a gyáraira büszke Váci út?

- Ma mit "felelne" a Váci út? 

- Az a nóta már régen nem aktuális - mondja. - Meg kellene fordítani: másoknak kell utánunk jönni! 2013-ban elmondhatjuk, nálunk van hol lakni, vannak munkahelyek és a XIII. kerületieknek lehetőséget biztosítunk a rekreációra is. Van múltunk és van jövőnk is, büszkék vagyunk arra a 75 évre, amit magunk mögött hagytuk, de már készül a következő 20-25 év távlati fejlesztési terve is.

A fenti töredék egy részlet abból az interjúból, amelyet Somfai Péter, a Csepel újság egykori munkatársa készített dr. Tóth Józseffel, Angyalföld, a XIII. kerület szocialista polgármesterével, MSZP-s országgyűlési képviselőjével a Népszava számára. Különös találkozás, különös beszélgetés...

A jogszabályok értelmében 2014 őszén dönteni kell majd az érintetteknek a polgármesterség és a képviselői mandátum között. 2010-ben Angyalföldön minden megnyerhetőt megnyertek a szocialisták. Tóth József egyéni képviselői mandátumot szerzett és bizalmat kapott a kerület vezetésére is. "Jó volna megőrizni ezeket a pozíciókat" - mondta, amikor a jövőről kérdeztük. Ezt azonban nem annyira a személyes sorsára, inkább azokra az eredményekre értette, amelyeket a baloldal elért az idén 75. születésnapját ünneplő kerületben.

A közelmúltban egy három évtizeddel ezelőtti május 1-jei felvonulás képeit idézte az egyik híradó, a háttérben pedig a régi nótát harsogták a hangszórók: "Vörös Csepel, vezesd a harcot, Váci út felelj neki..." Van úgy, hogy az ember fülébe belopja magát egy-egy dallam, és aztán vissza-visszatérőn ismételgetjük a refrént. Azóta sem tudok ettől szabadulni. Csepel már régen nem vörös, és hol van már a gyáraira büszke Váci út? Angyalföld polgármestere tudhat erről a legtöbbet. Az irodájával szomszédos tárgyalóban nézem a Béke tér hömpölygő forgalmát, keresem azt a magasba nyúló darut, amely mellett néhány perccel korábban eljöttem, de innen nem látni az épület gödrében hangyaként szorgoskodó embereket sem. Csendben lép mellém a polgármester, egy darabig hallgatunk, mintha ő is azt az innen nem látszó építkezést keresné a szemével.

- Hová lettek az angyalföldi munkások?

- Átalakult a világ.

- És benne az emberek is?

- Valahogy úgy. A 60-as, 70-es évek munkásgenerációja mára nyugdíjas lett, mások átképezték magukat. Annak idején a Váci út a budapesti gépipar "főutcája" volt. Errefelé ma a kereskedelemé, a szolgáltatásoké és a könnyű összeszerelő üzemeké a jövő. Korábban is, most is mintegy 72 ezer embernek adnak munkát az itteni vállalkozások. Igaz, annak idején mintegy háromezer vállalat - többek között a Ganz Hajó- és Darugyár, a Láng gyár - foglalkoztatott annyi munkást, mint most a 28 ezer vállalkozás.

Odalent egy hatalmas kamion próbál befordulni a Lehel útra. Megáll a forgalom, hogy utat adjanak a megpakolt monstrumnak.

- Ne is keressük a "munkásokat"?

Tóth József a fejét csóválja.
- Azért persze mutatóban maradt néhány ipari vállalatunk. Szerintem a 21. század "munkása" már nem csak a kétkezi munkájából élő ember. Munkásnak tekintek minden bérből élőt, legyen az mérnök, könyvelő, banki ügyintéző, vagy bolti eladó, ezért a 72 ezer nálunk foglalkoztatott 99 százaléka hagyományos értelemben is "munkás", és annak tekinthető a 110 ezer kerületi lakosnak mintegy a fele, aki személyi jövedelemadót fizet.

- Szóval, ma mit "felelne" a Váci út? - feszegetem a beszélgetés indító gondolatát.

- Az a nóta már régen nem aktuális - mondja. - Meg kellene fordítani: másoknak kell utánunk jönni! 2013-ban elmondhatjuk, nálunk van hol lakni, vannak munkahelyek és a XIII. kerületieknek lehetőséget biztosítunk a rekreációra is. Van múltunk és van jövőnk is, büszkék vagyunk arra a 75 évre, amit magunk mögött hagytuk, de már készül a következő 20-25 év távlati fejlesztési terve is.

- Nem tartja kicsit utópisztikusnak negyed századdal előre gondolkodni? Ön már látja azt a jövendő Angyalföldet?

- Egyelőre formálódnak a tervek. 1997-ben eldöntöttük, hogy a kerületben a lakásépítés lesz a jövő dinamikus fejlődésének kulcsa. Persze ahhoz, hogy jól érezzék itt magukat az emberek, "humanizálni" kell a környezetünket.

- Értsem úgy: szocialista polgármesterként az emberközpontú lakókörnyezet fontosságát vallja?

- Minőségi életfeltételeket teremtünk, szép parkokat, sporttelepeket hozunk létre, ahogyan már megtettük a Gyöngyösi és az Országbíró sétány esetében is.

- Mit jelent ön szerint a mai baloldaliság?

- 2013-ban sem szabad megfeledkezni a baloldaliság klasszikus értékeiről. A szolidaritásnak és az igazságosságnak központi helye van az értékrendünkben. Nálunk ma is működik a szociális bolthálózat, és amíg az alapvető élelmiszerekből évente 150-200 millió forintot forgalmaznak ezek az üzletek, addig szükség is van rájuk. Kezdetben az idősebbeket igyekeztünk ezzel támogatni, majd a kismamákat is felvettük a rendszerbe. A szociális osztályunk a segélyként beváltható utalványokat adja a rászorulóknak.

Aztán számokat sorol: 2011-ben 28,5 százalékkal növelték meg a szociális keretüket, mert a tartósan munkanélküliek aránya Angyalföldön is megnőtt. Korábban az itt lakók mindössze 2 százaléka nem talált magának munkát, most kétszer annyian, 4,2-4,4 százalékuk munkanélküli. Panaszként hangzik, pedig inkább büszke lehetne rá, ez a szám Budapest átlagában kétszer nagyobb...

- Tudom - emeli fel a kezét -, sokan irigyelnek minket ezért, hiszen országosan háromszor annyi a munkanélküli, mint nálunk. Nekünk fáj ennek a háromezer embernek a gondja is. De vannak más rászorulók is. Én ide sorolom az egyedül maradt nyugdíjasokat. Az itt élő idősek 67 százaléka elvesztette a párját, egyetlen nyugdíjból, magányosan él. Támogatásukra intézményhálózatot hoztunk létre, napközi klubokat működtetünk, gondozóházat létesítettünk. Vagy említhetném a gyermekellátást is. Büszke vagyok rá, hogy a kerületben nincsenek éhező óvodások, iskolások, a gyerekek 70 százaléka kedvezményesen étkezik a "munkahelyén". Szóval ebben a kerületben így értelmezzük a baloldaliságot.

Jegyzeteim közül előkeresem a kerületi honlapról letöltött levelet.

- A közelmúltban az iskolások szüleinek írt levélben megígérte, hogy a képviselő-testület továbbra is támogatja az iskolákat. Miért volt erre szükség?

- Nagyon sok szülő aggódott amiatt, hogy a fenntartóváltást megsínyli majd az oktatás színvonala. Nem is volt egészen alaptalan az aggodalmuk, attól féltek, hogy nem lesz miből fedezni a korábban megszokott egészségügyi szűrőprogramok, az úszásoktatás, a középiskolai tanfolyamok költségeit. Mindenkit megnyugtattunk: előteremtjük a színvonalas oktató-nevelő munkához szükséges forrásokat. A következő évszázadra neveljük a gyerekeket, és ehhez hozzátartozik az informatikai és nyelvtudás biztosítása, a testedzés, a tanácsadással kombinált szűrőprogramok. Bár az oktatás államosításával mélyen nem értettünk egyet, az itt élők és a kerületben tanuló diákok iránt érzett felelősségünk azt mondatta velünk: minimalizálni kell az országos oktatáspolitika okozta károkat. Ezért teszünk hozzá iskoláink fenntartásához éves szinten csaknem 2 milliárd forintot.

- Mindez nagyon sok pénz. Honnan teremtik elő? Legyünk igazságosak, 1990-től kivétel nélkül minden kormány forrásokat vont el az önkormányzatoktól - vetem közbe.

- Ez igaz, de nem ilyen mértékben. 2009-ben az akkori ellenzék 12 pontban foglalta össze azokat a követeléseit, amit az önkormányzatok érdekében vehemensen sürgetett a parlamentben.

- Emlékszik még, miről szólt a 12 pont?

- Hogyne emlékeznék! Ma is ott van a táskámban. Ilyenek szerepelnek benne: az önkormányzat sorsáról csak a lakói dönthetnek, minden településnek joga van az iskolához, a jövedelméhez, és törvényes keretek között az ellenálláshoz, ha az állam a létét, az alkotmányosságot fenyegeti... Hadd ne soroljam tovább. A fejükre is olvastam, hogy miután hatalomra kerültek, sem 2011-ben, sem 2012-ben eszükbe sem jutott megvalósítani a korábbi követeléseiket.

- Mit mondtak erre?

- Komolyan kérdi?

A korábbi kérdésre még nem kaptam választ:

- Még nem magyarázta meg, milyen forrásból futja támogatásokra, szociálpolitikára, egészségügyre, nyugdíjasokra?

- Visszatérek ahhoz, amit a baloldaliságról mondtam. Ez felelősséget is jelent. Az elmúlt időszakban jól sáfárkodtunk, az éves mérleg szerint 92 milliárdra nőtt a vagyonunk. Az önkormányzatiság első 5-6 évében még a vagyonfelélés volt a jellemző, aztán megállítottuk ezt a folyamatot, sőt, később már gyarapítottuk is.

- Nem adták el a "családi ezüstöt"?

- Amikor polgármester lettem, a kerület lakásainak kétharmada félkomfortos, komfort nélküli, szükséglakás volt, háromnegyede egyszobás. Mára megfordult a helyzet. 2014-re elkészül az első passzívház, amelyben 100 ökolakás épül, és hőszivattyúk biztosítják majd bennük az olcsó meleg vizet. Ez választási ígéretünk volt, teljesíteni fogjuk. Átadtuk már a terepet a kivitelezőnek. 2002 óta 500 bérlakást építettünk, jelenleg összesen 6500 bérlakás van a kerületben. Ebben a ciklusban ez a 100 lakás következik.

- Ezek valóban olcsó rezsijű lakások lesznek, de hadd kérdezzem meg: mi a véleménye a Fidesz rezsicsökkentő akcióiról?

- Ennek a rezsicsökkentésnek az árát a lakosság fogja megfizetni, mondhat bármit a kormánypárti propaganda. Ez az évtized átverése. Meg kell majd fizetnünk, amikor az energiaszolgáltatók pénzhiány miatt leállítják a fejlesztéseket és romlani, akadozni fognak a szolgáltatások. Sokszorosan megfizetjük majd minden olyan termék, élelmiszer árában, amihez a gyártók a számukra drágább energiát kénytelenek felhasználni. Akik jóhiszeműen aláírják a Fidesz íveit, talán végig sem számolták még, mibe kerül nekik ez a 10 százalék. Mi - az önkormányzat szociális osztályán - már tapasztaljuk a kedvezőtlen hatásokat: megnőtt a segélykérők száma, évente 55-56 ezer szociális ügyirat keletkezik.

- Miből fedezik az igényeket?

- A tartalékainkból és az adóbevételeinkből. 3,6 milliárd folyik be évente az építményadóból, a kerületi cégek által a budapesti közös kasszába befizetett iparűzési adóból a főváros mintegy 5,9 milliárdot ad vissza.

- Egy választási győzelem után, 2014-től szükségesnek látna valamilyen más, baloldalibb lakáspolitikát?

Egy gondolatnyi szünet után válaszol:

- Persze, de ahhoz előbb meg kell nyerni a választásokat.

- Most úgy néz ki, egyedül a szocialista párt kevés ehhez. Mit gondol a formálódó választási együttműködésről?

- Én annak lettem volna a híve, ha azonnal megkezdjük az együttműködés szakmai előkészületeit, mert itt nem csupán a programok összehangolásáról és a jelenlegi kormány leváltásáról van szó. A kormányzati felkészülés legalább ilyen fontos. Kétségtelenül szükség van bizonyos tárgyalási pozíciók kialakítására, az idő azonban sürget.

- Angyalföldi sikerei alapján önt választották meg a Baloldali Önkormányzati Közösség elnökének. Nagyon sok baloldali érzelmű önkormányzati szakember szerte az országban azt várja, hogy majd Tóth József, megmondja, hogyan lehet a maga helyén, a saját településén eredményes. Van erre valami "csodaszere"?

- Bárcsak volna ilyen! - jót mosolyog még a kérdés megfogalmazásán is, de aztán a választ már komolyra fordítja: - A BÖK alkalmas fórum arra, hogy kicseréljük a tapasztalatainkat, megbeszéljük, hogy ellenzékben milyen taktikai, technikai módszereket lehet alkalmazni. Együtt dolgoztunk az MSZP önkormányzati választási programján. A szocialisták választási programjának önkormányzati koncepcióját is mi terjesztjük majd a párt vezető testületei elé.

E válasz nyomán adódik az alkalom, hogy feltegyem a talán kényelmetlennek tűnő kérdést:

- Soha nem kínáltak önnek állami vezetői pozíciót? Miniszteri, államtitkári posztot?

- Kínáltak, de nem vállaltam. Nagyon kötődöm a kerülethez, itt nőttem fel, itt éltem le szinte az egész életemet. Nem veszem rossz néven, ha a piacon, miközben viszem a szatyrot a feleségem mögött, megszólítanak, és elmondják a gondjukat, vagy örömüket az emberek. Egy politikus minden döntését visszaigazolják, ha tetszik, megtapsolnak, ha nem tetszik, a fejemre olvassák.

Pillanatnyi szünetet tart, hogy nagyobb nyomatékot adjon a következő mondatának:

- Talán megérti a dilemmámat, amikor a jövőmről kell döntenem. 2014 után vagy a képviselőséget, vagy a polgármesterséget kell választani. Most országgyűlési képviselőként és polgármesterként egyaránt a helyi közösség, az itt élők érdekeit képviselem. Amit a kerületért teszek, az nem csak a munkám. A hobbim is.

SOMFAI PÉTER

Forrás: NÉPSZAVA.HU