Nagyon elgondolkodtattak apám szavai! Azóta tudatosan vizsgálom, hogy mik is azok a jelek, melyekre ő, az előző generáció egyik utolsó mohikánja, mérhetetlen bölcsességében ráirányította a figyelmemet. Azt hiszem, hogy megtaláltam azt, ami őt az utolsó hónapjaiban is foglalkoztatta, amitől az utolsó intelmeivel is figyelmeztetni akart. - Horváth Gyula most következő írásából megismerhetjük az intelmeket és még sok minden mást is:

Május 8. Ezen a napon, 1945-ben a fasiszta német hadsereg feltétel nélküli kapitulációjával ért véget a második Világháború.
Sokan, hazánkban úgy vélekednek, hogy Magyarország szövetségese volt Németországnak így ez a nap nem a győzelem, hanem a vereség évfordulója. A vereséget pedig nem szívesen ünneplik.
Az ünneplésre senkit nem lehet ráerőltetni, mert annak több a hátránya, mint az előnye. Nincs is olyan szándékom, hogy bárkit rá akarnék venni arra, hogy ünnepeljen.
Pedig ünnepelni, és győztesnek lenni jó!

Hátha még olyan eseményt ünnepelhetünk, ami befejezése volt a világégésnek és az emberi alkotás és békeszerető elme győzelme a vadság és az esztelen pusztítás felett. A második világháború Európában minden nemzetet fájdalommal és tragédiákkal övezett. Nem volt olyan népe ennek a kontinensnek, amelyik ne szenvedett volna. Nem voltak olyan emberi közösségek, ahol a félelem és a rettegés ne költözött volna be a családokba. Ez a háború olyan volt ahol a győztesek is igen sokat szenvedtek. Akkor viszont, ha szenvedtek most mégis miért ünnepelnek?
Azt ünneplik a békeszerető emberek, hogy befejeződött a háború! Azt, hogy Európa népei felszabadultak a rettegés, a félelem és a megsemmisülés mindennapos fenyegetettsége alól. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a háború győztesei, vagy a vesztesei oldalán álltak a kimerült, meggyötört, elcsigázott emberek. Akkor ezrek és milliók sírva és nevetve fogadták meg, hogy soha többé háborút!

Azóta évtizedek teltek el.
Azok, akik hitet tettek arra, hogy soha többé nem akarnak háborút, már csak kevesen vannak köztünk. A többségük a túlvilágról figyelik itt maradt utódaik cselekedeteit.
Sajnos köztük van már az édesapám is aki, nincs egy éve, hogy itt hagyott örökre. Tavaly, amikor ezen a napon még együtt emlékeztünk az évfordulóról, egyszer csak elhallgatott. Azt hittem, hogy mint máskor most is elesett bajtársaira, a harcok poklára, meg a fogság keserveire gondol. Nagy meglepetésemre határozottan így szólt hozzám.
- Nem szeretnék fiam a helyedben és az unokáim helyében lenni.
Meglepődésemet látva folytatta.
- Iszonyú volt a háború, de most már látom, hogy mi vezetett el abba a pokolba. Azért mondom, hogy nem szeretnék a helyetekben (fiatalabb generáció) lenni, mert kísértetiesen ismétlődni látok olyan folyamatokat, aminek az a mérhetetlen emberi szenvedés és a pusztulás lett a következménye.
Nagyon elgondolkodtattak apám szavai! Azóta tudatosan vizsgálom, hogy mik is azok a jelek, melyekre ő, az előző generáció egyik utolsó mohikánja, mérhetetlen bölcsességében ráirányította a figyelmemet.

Azt hiszem, hogy megtaláltam azt, ami őt az utolsó hónapjaiban is foglalkoztatta, amitől az utolsó intelmeivel is figyelmeztetni akart. Nekem mondta, de azt hiszem, hogy az egész háború utáni generációnak szánta. A világégés is először a retorika szintjén kezdődött.
Először fenyegetések, aztán kisebb, majd nagyobb pogromok. Nacionalista indulatok, felsőbbrendű kivagyiságok. A hatalom részéről magabiztos kinyilatkoztatások két pofonról, meg hazazavarásról, sőt a hőbörgők börtönbezárásáról, az állampolgárok védelméről stb, stb.
A gyűlölet, meg az igazságtalanság, valamint az erkölcsi értékek félrerúgása mégis a pusztító háborúnak és az ember-ember általi megsemmisítésének adta át a helyét. Több Magyarországnyi emberi lélek semmisült meg a gyűlölet és az erőszak tüzében. Nekik, meg a hozzátartozóiknak, - és azoknak, akiknek e tragédiák miatt sosem adatik meg az emberi élet csodája- nincs magyarázat!
Magyarázat és példa csak az értelmes, elemző és gondolkodó emberek számára létezik.
Ez pedig azt mondja, hogy érdemes ünnepelni a mai napon azért, hogy még egyszer meg ne ismétlődhessenek azok a tragikus események, melyek miatt generációknak kell szégyenkezniük. Még egyszer ne kerülhessen hatalom beteges, elfajzottan hazudozó emberek kezébe.
Ehhez azonban minden jóérzésű ember összefogására szükség van, nemre, fajra, világnézetre való tekintet nélkül.

HORVÁTH GYULA

Forrás: Horváth Gyula blogja