Azon a vasárnap estén Sándor István (képünkön), a Magyar Televízió egyik legnépszerűbb személyisége vezette a Híradót. Már negyed százada. Még csak 25 éve. Lehet választani. Túl voltunk Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov találkozóin. Magyar vezető politikusok mind gyakrabban tárgyaltak nyugat-német, osztrák, angol, francia, amerikai kollégáikkal. Miközben a szabadság határai tágultak, a magyar gazdasági teljesítmény és az életszínvonal csökkent. Már szerveződtek az első ellenzéki politikai formációk, pártok, szakszervezetek. Az országnak az a része, amelyiket a közéleti, társadalmi kérdések is érdekeltek, forrongott vagy inkább egy meghatározhatatlan lázban égett. Fórum fórumot követett. Még másfél év volt hátra 1989. október 23-ig, a III. Magyar Köztársaság kikiáltásáig. Már csak másfél év volt hátra…Ilyen körülmények között került sor a rendszerváltás egyik meghatározó eseményére.
A tények: 1988. május 20. és 22. között Budapesten, az ÉDOSZ sokat látott székházában tartották a Magyar Szocialista Munkáspárt országos pártértekezletét. Az újjáválasztott központi bizottság első ülésének részt vevői küldöttek Kádár Jánost, az MSZMP 32 éve megkérdőjelezhetetlen vezetőjét (első- majd főtitkárát) elnökké, Grósz Károlyt, a budapesti első titkárt pedig az MSZMP főtitkárává választották. A magyar társadalom és a világsajtó azon a vasárnapon – és még hetek múltán is ‑ arról beszélt: Kádárt leváltották. Az Országos Levéltár dokumentumai erről a következőket mondják:
A Magyar Szocialista Munkáspártban 1987 októberétől 1988 februárjának végéig megtartották a tagkönyvcserét, az alapszervezeti vezetőségek és a párttagok közötti beszélgetéseket. Ennek tapasztalatait elemezve a KB megállapította, hogy a beszélgetések tartalmára, hangvételére hatott a KB gazdasági-társadalmi kibontakozási programja, valamint a romló közhangulat, amely elsősorban a pártot tette felelőssé a kialakult helyzetért. A párttagság nagy része kifejezte készségét és tenniakarását a párt tevékenységének megújításában, a stabilizációs és kibontakozási program megvalósításában, ugyanakkor szükségesnek tartotta a gazdasági problémák megoldására, a társadalom egészét érintő reformfolyamat kibontakozására és a párt megújulására egy reális program megfogalmazását. Igényelték a felelősség megállapítását és a vezetői cseréket. Erősödött az az igény, hogy a politika és a pártmunka fő kérdéseit országos pártfórum vitassa meg.
A PB 1987. november 20-án hozott határozatában „megfontolásra ajánlotta” a KB-nak, hogy a két kongresszus közötti időszak felezőjén szokásos ülése helyett a szocialista építőmunka időszerű kérdéseinek megvitatására 1988 első félévében hívja össze az MSZMP országos értekezletét. A KB 1987. december 8-ai ülésére beterjesztett javaslattal kapcsolatban Kádár János is hangsúlyozta, hogy „az országban a politikai helyzet rossz, emellett a párt nem tud elmenni, értékelni kell a kongresszus óta eltelt időszakot, mert olyan változások mentek végbe, amelyeket nem a
KB-nak, hanem a pártértekezletnek kell értékelnie...a pártértekezlet valamicskével nagyobb súllyal szólhat ugyanezekről a kérdésekről és valamicskével nagyobb hatáskörrel, mandátummal rendelkezik káderügyekben.” A KB ezen az ülésen nagy többséggel a pártértekezlet mellett döntött.
Az országos pártértekezlet időpontjáról a KB 1988. március 23–24-ei ülésén határozott. Összehívásának indokai között hangsúlyozták, hogy a gazdasági gondok negatív ideológiai, politikai és erkölcsi jelenségek hatnak a pártra is, s jórészt ezek következményeként rések keletkeztek a párt egységén, „a kommunisták nehezen igazodnak el a politikai élet eseményeiben, elbizonytalanodás tapasztalható körükben, mindez gyengíti a párt cselekvőképességét éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá."
A pártértekezletre a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok 1000 párttag után egy küldöttet választhattak; a KB és a KEB tagjai teljes joggal vehettek részt az országos pártértekezleten, a meghívottak számát 150 főben határozta meg a KB. Az országos pártértekezlet elé került állásfoglalás tervezetet a Népszabadság mellékleteként nyilvánosságra hozták, ezen kívül 900 ezer példányban önálló kiadványban is megjelent, a párton belül vitára bocsátották; továbbá a KB felkérte a társadalmi- és tömegszervezeteket, a tudományos és érdekvédelmi szerveket is vélemény nyilvánításra. A Titkárság határozatban jelölte meg (1988. április 11.) az országos pártértekezlettel összefüggő tömegpolitikai, valamint a hazai és külföldi tájékoztatási és dokumentációs feladatokat.
1988. május 10-én a KB és a KEB együttes ülése javasolta, hogy a pártértekezlet válassza újjá a KB-t és a KEB-et. Ennek érdekében Jelölést Előkészítő Bizottságot választottak, amelynek munkájában a friss erők „bevonását", a fiatalítást, a szellemi életben és a termelésben dolgozók erőteljesebb képviseletét, a területi elv jobb érvényesítését és a társadalmi bázis kiszélesítését kellett szem előtt tartania.
Az MSZMP 1988. május 20–22-én – az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Dózsa György úti székházában – tartott országos értekezletén a 990 szavazati jogú küldöttből 986 volt jelen ( négyen betegség miatt maradtak távol) és 150 meghívott, köztük pártonkívüliek is. A vitában 49 küldött és egy pártonkívüli meghívott (Keresztúry Dezső akadémikus) szólalt fel és 231 írásos hozzászólás történt.
Kádár János vitazárójában azt hangsúlyozta, hogy a vitát a nyíltság, a felelősségtudat, a kritikai szellem jellemezte, továbbá kiemelte, hogy a pártnak meg kell újulnia a belső pártmunkában és a „kifele” folytatott tevékenységében is, szükséges a párt vezető szerepének korszerű értelmezése és alkalmazása.
A KB Agit. Prop Osztálya által 1988. május 31-én készített „Gondolatok a Pártértekezletről” című anyag hangsúlyozta, hogy a pártértekezlet megfelelt az általános várakozásnak, magas színvonalú, értékes és eredményes tanácskozás volt. 1957–1968 óta a legmélyebbre hatoló, korszakot lezáró eseményként értékelte, amelyen megfogalmazódott egy korszaknyitásra képes változtatás keretprogramja is: egységes és összefüggő új koncepciót fogadott el a politikai rendszer belső felépítéséről, működéséről, reformjáról. [8
A pártértekezlet jelentősen megváltoztatta a központi párttestületeket is: a KB fiatalabb lett, ugyanakkor 2/3-a a régi maradt (66 KB-tag cserélődött); nőtt a szellemi életben kiemelkedők és a munkások száma; a PB-be a megújulás elkötelezettjei kerültek. A Titkárság feladatának megváltoztatásával kétszintű döntési rendszert hoztak létre. Egyrészt új konstrukcióként – a szociáldemokrata hagyományt felelevenítve – megalkották a pártelnöki intézményt. A párt elnökének feladata lett a párt képviselete itthon és külföldön, a KB ülésének vezetése, (operatív munkával nem foglalkozott). Erre a tisztségre Kádár Jánost választotta meg a pártértekezlet, hangsúlyozva, hogy tapasztalataira, segítségére a jövőben is szükség van, mint „a reform úttörőjének szelleme, stílusa beépül a politikai jövőnkbe”. Másrészt a párt főtitkárának Grósz Károlyt választották, aki egyben a kormányfői posztot is betöltötte.
Az országos pártértekezlet állásfoglalását 1988 júniusában önálló füzet formájában megjelentették és a KB levelének kíséretében eljuttatták valamennyi párttaghoz.. A Kossuth Könyvkiadónál két kiadvány jelent meg: „A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének jegyzőkönyve 1988. május 20–22.” (Bp. Kossuth Könyvkiadó 1988. 321 p.)” „A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete. Írásban leadott hozzászólások” (Bp. Kossuth Könyvkiadó 1988. I.kötet 312 p., II.kötet 416 p.) Az országos értekezlet második napirendi pontjáról, a szervezeti és személyi kérdésekről tárgyaló zárt ülésről technikai okok miatt jegyzőkönyvezés nem történt. Az ehhez kapcsolódó dokumentumokat a MOL-M-KS–288. f. 3/131–133. ő. e. levéltári jelzet alatt őrizzük.
Forrás: Országos Levéltár – arcanum.hu
